Köszönöm, Barcelona! Pedri González ff.

The life is better, with a football player.....

-Hogy mi?-visított fel Pedri, mire Gavi hangossan felnevett.
-Hogy tud ilyen hangot kiadni?-fordult Lewy felé, szinte fulldokolva a nevetéstől.
Pedrit nem érdekelte Gavi, hanem szorossan magához ölelt.
-Ezt nem hiszem el!-ugrándozott körülöttem.-Most csak viccelsz, vagy ez tényleg igaz?
-Naná, hogy igaz!-fogtam meg a kezét, hogy én is beszálljak az ugrálásba.
-Nézd meg ezeket-csóválta a fejét Ferran.-Mint két óvodás.
-És csak 3 alkalommal találkoztak.-helyeselt Lewy.
-Legalább boldogok.-mosolyodott el Gavi, mint egy igaz barát.
-Mi lelépünk!-húzott maga után Pedri.-Elég sok helyet kell neked mutatnom.
-Pepi, aztán holnap azért lábra tudjál állni!-röhögött Ferran.
-Meglesz az!-mosolygott Pedri.

Kiléptünk a Camp Nou-ból egy hátsó kijáraton ahol nem voltak emberek és beültünk Pedri autójában.
-Hová megyünk?-kérdezem, miközben bekapcsoltam magam.
-A lakásodhoz.-vigyorgott.-Na várj csak! Az van ugye?
-Van. Bár még nem voltam benne.-sütöttem le a szemem.
-Ezt nem értem.
-Hozzád mentem először-néztem ki az ablakon, kerülve a szemkontaktust.
-Ezt nem mondod komolyan.-pillantott felém.
-De.
-Azta.-suttogta.-Érdekelne téged még az állás?
-Igen, igen!-jöttem azonnal izgalomba.
-Szóval, arról lenne szó, hogy-itt egy pillanatra megállt és belenézett a szemembe egy másodpercre.-Modelkedés!
-Hogy mi?-kaptam a szám elé a kezem.-De én nem vagyok olyan szép.
-Ezt meg ne halljam mégegyszer!-kiálott fel.-Annyira gyönyörű vagy és tökéletes az alakod, hogy reklámozd az új mezeket!
-Komolyan?-néztem rá elpirulva.
-Aha.-bólintott mosolyogva.-Persze csak ha szeretnéd.
-Azt hiszem igen. Sosem dolgoztam még ilyen téren.
-Akkor holnap bemehetünk, ha ráérsz.-nézett rám vágyakozva.
-Persze-bólintottam.
-Na itt is vagyunk.-pattant ki Pedri, és kinyitotta nekem az ajtót, mire én hirtelen felindulásból a nyakába ugrottam. Pedri a meglepedségtől majdnem hátra esett, de végül sikerült magát megtartani.
-Kérlek mond, hogy jól döntöttem.-suttogtam a fülébe.
-A legjobban, hidd el!-ölelt magához szorosabban.
-Na nézzük meg ezt.-indultam volna befelé, de Pedri visszahúzott.
-Ilyenkor itt nem szokott lenni valaki? Tudod akitől bérled.-vonogatta a vállát.
-Tényleg-néztem körbe és megpillantottam egy nőt aki nem messze álldogált a háztól.
-Elnézést-léptem oda hozzá.
-Igen? Csak nem ön az Chloe Diaz? A lakást szeretné megnézni és kivenni ugye?
-Igen-bólintottam megkönnyebbülten.
-Isabella Delgado Navarro vagyok.-nyújtotta a kezét.
-Chloe Diaz.
-Pedro González Lopez-nyújtotta Pedri is a kezét.
-Na várjunk csak.-pillantott ránk.-Pontossan ki költözik be?  Vagy esetleg együtt?
-Nem!-feleltük egyszerre.
-Én költöznék be. Pedri csak kísérő.-böktem rá.
-Értem.-felelte.-Pedrit mondtál? Mint a Barcelonás Pedri?
-Igen-bólintott kényszeredve.
Isabella szó nélkül kinyitotta az ajtót előttünk.
-Az első emeleten lesz a 9-es lakás. Ugye a hirdetésben benne volt, hogy teljessen felújított a lakás. Mikor kinyílt a lakás ajtatja konkrétan majdnem elsírtam magam. A lakás csodálatos volt! Mesebeli modern építésű fehér konyha, hatalmas lapos tv, tökéletessen felszerelt fürdőszoba.
Amikor bementünk a hálószobába lopva a franciaágy felé pillantottam. Pedrire vándorolt a tekintetem akinek szintén az ágyon volt a szeme.
-Nos rendben van minden?-zökkentett ki a gondolat menetemből.
-Igen ez a lakás egyszerűen tökéletes!
-Rendben akkor elintézhetjük a papír munkát?-pakolt ki egy csomó papírt a konyha asztalra.
-Pedri, segítesz?-kérdeztem mert, még mindig az ágyat nézte.
-Persze-kapta el a tekintetét.

Félóra alatt végeztünk is mindennel, és mostmár hivatalosan is én lakom benne.
Isabella elment, úgyhogy ketten maradtunk Pedrivel.
-Elvihetlek valahová?-kérdezte félve.
-Hát ha ráérsz.-vonakodtam.
-Neked mindig ráérek, ezt ne felejtsd el!
-Akkor elvihetsz-mosolyogtam.
Pedri odalépett az ajtóhoz és kinyitotta az ajtót nekem.
-Señorita-vigyorgott.
-Pepi-vigyorogtam vissza.
-Haha-mondta és becsukta az ajtót.
Félóra autózás után odaértünk a tengerparthoz, de nem olyan részhez ami tömve volt emberekkel hanem egy nagy szikla alatt, kékessen fénylett a tenger és a nap megcsillant a tetején.
-Pedri ez...-próbáltam szavakat keresni, de nem találtam rá.
-Gyönyörű?-nézett rám.
-Igen.-helyeseltem.-Honnan ismersz ilyen helyeket?
-Ez a Barcelona tulajdona. Ide járunk pihenni, mert ide nem jöhet be akárki.
-Komolyan? És hol vannak a többiek?-pillantottam körbe.
-Leginkább hétvégén járunk ide, focizni, játszani együtt. A hét közepén, az edzések után azokkal vagyunk akiket szeretünk.-mosolyodott el és közelebb húzott magához.
-Tudod ez nagyon sokat jelent nekem.-suttogtam.
-Tudom-simogatta meg a karom.-Na de fürdünk vagy mi lesz?
-Felőlem.-vontam vállat.
-Akkor öltözz át gyorsan!
-Nincs is itt fürdő ruhám!-nevettem el magam.
-Azt ne mond, hogy most azért vissza kell mennünk!-ráncolta a homlokát.
-Belemegyek én így, de imádom ezt a pólóm, nem akarom, hogy vizes legyen.-bigyesztettem le a szám.
Erre Pedri levette a pólóját és a kezembe nyomta.
-Tessék. Én megvagyok nélküle.
-Kösz....köszönöm-hebegtem és nem bírtam levenni a szemem a felsőtestéről. Igaz ami igaz láttam már Pedrit póló nélkül rengeteg képen, de élőben nyilván más volt.
-Jössz?-kiabállt vissza már a tengerből.
-Aha!-kaptam észbe és gyorsan belebújtam a pólóba. Befutottam a tengerbe és vidáman körbe fordultam és a habjai köze vetettem magam.
-Hol vagy?-prüszköltem és eltűrtem az arcomra tapadt hajam.
-Én végig itt voltam-nevetett és arcon fröcskölt.
-Na, megállj!-kiáltottam és hatalmasat csaptam a vízbe, mire Pedri vissza fröcskölt és ez így ment legalább 10 percig.
-Elfáradtam-lihegtem, és akkor Pedri meglátta a lehetőséget. Akkorát csapott a vízbe, hogy tetőtől talpig beborított a hideg víz.
-Megőrültél?-kérdeztem kicsit hevesebben és hangosabban mint terveztem.
-Ne haragudj!-váltott azonnal másik hangszínre, mint amiben eddig beszéltünk.-Nem kellett volna, lefröcskölnöm.
-Semmi gond-léptem közelebb hozzá a vízben, mire Pedri megragadta a karom és magához ölelt.
-Fázol?-tolt el magától, mert ahogy a vizes póló a testemre tapadt, és az egyre hűvösödő szél is feltámadt elkezdtem vacogni.
-Eléggé-feleltem.
-Haza megyünk okés?-kezdett el maga után húzni kifelé a tengerből.
-Hozzám?
-Persze. Gondolom az első éjszakád ott akarod tölteni.-mondta és kinyitotta a kocsi ajtaját.
-Azt hiszem-bólintottam.-Csak egy picit félek, hogy teljessen egyedül leszek.
-Veled maradjak?-csillant fel a szeme.
-Ha szeretnél.-pillantottam félre.
-Akkor én is ott alszom veled.-felelte majd a gázra taposott.
-De persze csak mint barát.-jelentettem ki és Pedrire néztem.
-Persze. Csak barát-mosolygott csalódottan.
-Egy nagyon jó barát!-löktem oldalba.
-Aki reméli egyszer lehet más is, nem csak egy barát.-suttogta.
-Mi?-pislogtam.
-Igen.-bólintott.-Remélem.

Sziasztok!😝😝😝
Remélem tetszik nektek ez a rész is!😍(Nekem nagyon🤫🤭)
Puszi:Léna🤍
Insta:lena_wattpad