Köszönöm, Barcelona! Pedri González ff.

Hola, Barcelona!

Sajnos borzasztóan gyorsan eltelt az az idő amíg még itthon voltam még. Elbúcsúztam mindenkitől, és biztosítottam őket arról, hogy ha nem fog tetszeni haza jövök.
Pedrinek nem szóltam semmit, megszeretném lepni. Megkérdeztem tőle, hogy szerdán mikor van vége az edzésnek és arra gondoltam, hogy a Camp Nou bejáratánal felhívom face time-on és megkérdezem hol van. Nem tudom, hogy felfogja-e vajon ismerni a Camp Nou-t de remélem, hogy nem különben semmi értelme a meglepinek.

-Nagyon szeretlek titeket, vigyázzatok magatokra!-öleltem át anyát, apát és Zoét könnyes szemmel.
-Vigyázz magadra, szívem! Bármikor haza jöhetsz, ha nem jó ott!-mondta anya.
-Vagy Pedrivel van valami.-tette hozzá  apa.
-Nem lesz semmi Pedrivel!-jelentettem ki.
-Remélem...-súgta Zoé.-Gyere ide, hermana!
Szorossan átöleltem és elvettem apától a 3 bőröndöm.
-Sziasztok!-intettem már szinte sírva, és eltűntem a szemük elől.
Rengeteg dolog kavargott bennem amíg a repülő felé mentem. Mi van ha nem lesz jó az albérlet? Mi van ha Pedri nem is akar látni? És ha Pedri mégsem tud munkát? És ha soha nem találok barátokat?
Nem akartam ezeken agyalni ezért inkább elővettem a fülhalgatóm és bekapcsoltam egy spanyol számot.
Igazából csak Pedri miatt ismerem, egyszer mutatta nekem és azóta rengeteget hallgattam.

Már csak pár perc volt az indulásig, mikor a semmiből lehuppant mellém egy lány. Megfogtam a telefonomat amit az ülés karfájára tettem, ami ez miatt felvillant. A lány a telefonomra pillantott és mikor meglátta mit hallgatok megszólalt:
-Imádom ezt a számot!-és hirtelen észbe kapott.-Ugye spanyol vagy?
-Félig.-kapcsoltam ki a zenét.-Anyukám igen, apukám magyar.
-És mész anyukádhoz? Vagy csak nyaralni mész Barcelonába? Esetleg koncerte? Én onnan jövök. Harry Styles koncerten voltam Bécsben.-csacsogott.
-Kiköltözöm Barcelonába.-feleltem.-És miért a Budapesti reptérről repülsz, ha Ausztriában is van reptér?
-Olcsóbb volt-vonta meg a vállat.-Hogy, hogy kiköltözöl?
-Megérzés.-hazudtam. Nem voltam annyira közvetlen mint ő, nem akartam az orrára kötni 5 perc beszélgetés után, hogy egy fiúhoz megyek akit bizonyára ismer. És akivel mindössze 3 alkalommal találkoztam.
-Biztossan tetszeni fog! Barcelona csodás!-lelkendezett.-Ha szeretnéd mutathatok egy-két jó helyet.
-Benne vagyok.-mosolyogtam.
-Na és, van hol aludnod? Van munkád?
-Van albérletem. Munkám még nincs, de lesz!-bizonygattam.
-Ha nem találsz segíthetek.
Ekkor esett le, hogy még a lány nevét sem tudom.
-Amúgy én Chloe Diaz vagyok.
-Jaj bocsika, teljessen elfelejtettem bemutatkozni. Paula Torres vagyok.
-Rokonod....-kezdtem el, de közbe vágott.
-Nem, nem rokonom Ferran Torres.
-Értem-nevettem el magam.
-Na várj csak!-pillantott rám.-Te vagy az a lány aki Pedrivel volt néhány hete!
-Ömmmm, szerintem összekeversz valakivel-hazudtam.
-Dehogy!-kapta elő a telefonját és a galériáját kezdte pörgetni.-Biztossan lefozóztam!
-Nem tudom miről beszélsz!-hazudtam tovább.-Nem ismerem Pedrit.
-Jaj, ne hazduj már! Na meg is van!-tolta a képembe a telefonját amin ott virított a néhány héttel ezelőtti instragram sztorim, amiben Pedrivel elmentünk piknikezni.
-Ez nem én vagyok!-tagadtam továbbra is.
-Jaj, dehogy is nem!-és felment az instára, ahol rámkeresett.-Tessék itt vagy, ugyan olyan vagy ne nézzél már hülyének. Sőt még az is itt van, hogy Pedri követ. És ha jól látom még Gavi is.
-Jólvanna, tényleg én vagyok az.
-De miért hazudtál?-kérdezte össze zavarodva.-Na várjunk csak! Te Pedri miatt mész Barcelonába! Együtt vagytok?
-NEM!-kiáltottam fel kicsit hangosabb.-Mármint nem vagyunk együtt, és nem miatta megyek oda.
-Biztos?-méregetett.
-Igen.-feleltem.
-Te tudod. Bár Pedri illene hozzád.-vonta meg a vállat.
-Szeretnéd ha bemutatnálak neki?
-Kinek? Pedrinek? Engem? A Barcelonás Pedrinek?-sikongatott.
-Igen.-nyugtattam.
-Ajjj, az egyik legnagyobb álmom válna valóra!
-Akkor ez egy igen?-mosolyogtam.
-A legnagyobb!-bizonygatta.
A nagy beszélgetésünk közben alig tűnt fel, hogy bekell kapcsolni az övünket mert felszállunk.
-Sokszor repültél már?-törtem meg a felszállás csendjét.
-Igen, elég sokszor. Apukám nagyon szeret utazni ezért egészen kicsi korom óta hozzá vagyok szokva. De minden alkalommal ugyanazzal az izgatottsággal ülök fel a gépre mint az első alkalommal.-mesélte.-És te?
-Hát én csak 2 alkalommal. Ez a 3.
-Az is jó.
Az út elét gyorsan eltelt. Végig beszélgettünk megtudtam egy csomó mindent róla, a családjáról megtudtam hogy van egy bátyja aki kiköltözött Amerikába és az elején nagyon nagyon nehezen viselte. Elmeséltem neki hogy van egy nővérem Zoé, aki mennyire össze akar hozni Pedrivel mert szerinte összetartozunk, és szerelem volt első látásra. A sok beszélgetés miatt az útból szinte semmire sem emlékszem, a következő amit láttam már ahogy landolunk a barcelonai reptéren.
Igaz egyszer már átéltem azt az érzést amikor a lábamat barcelonai földre tettem, de így másodjára még csodálatosabb volt.
-Elkísérjelek az albérletedhez?-kérdezte miután átverekedtük magunkat a reptéren.
-Nem kell, köszönöm. De holnap akár találkozhatunk már.
-Rendben, akkor sok sikert! És ha bármi gond van hívj fel, instán nyugodtan!
-Köszönöm szépen!

Kiléptem a reptérről, viszont ahelyett, hogy az albérletbe mentem volna a Camp Nouhoz mentem egyenesen.
Volt még egy kis időm mielőtt Pedri végez úgyhogy felhívtam anyáékat, hogy itt vagyok minden ok.
Egyszer csak megcsörrent a telefenom.
-Na szia!-köszönt Pedri.-Emlékszem ám, hogy akartál ma valami fontossat!
-Ömmm, ja-motyogtam, mert még el akartam próbálni, hogy mit fogok mondani, neki.-Merre vagy?
-Mindjárt kiérek a Camp Nou-ból.-mondta, és bekapcsolta a kameráját, hogy megmutassa.
-Akkor azt hiszem van egy meglepetésem!-mosolyogtam, és én is bekapcsoltam a kamerámat, amin annyi látszik, hogy a Camp Nou előtt állok.
-Mi az?-nézett a telefonja képernyőére.-Na ne! Azt ne mond, hogy itt vagy! Úristen, hol vagy?-kiabált és hallottam ahogy Gavi utána kiált, hogy "Pedri hová futsz?", és a következő történt:
A videóhívásból annyit lehetett hallani, ahogy Pedri liheg és trappolva sprintel kifelé, a kamerából pedig szinte semmit csak a földet elmosódva.
Néhány másodperc múlva az egyik mellékajtó kivágódott és vele együtt Pedri is. Mikor kiszúrt a bőröndjeimmel, elkezdett felém rohanni és közben mögötte megjelent Ferran, Lewy és Gavi is természetesen.
-Chloe!-kapkodta a levegőt, és szinte letarolt az ölelésével.
-Meglepetés!-kiáltottam és én is magamhoz öleltem.
-Nem gondoltam volna, hogy Pedri ennyire szeret téged!-röhögött Gavi.
-Na, angry birds hagyd abba!-röhögcsélt Lewy, és Ferrán utalva arra, hogy Gavi elég mérges tud lenni.
-Annyira hiányoztál!-kiáltott Pedri, nem törődve a sok emberrel és kamerával.-Mit csinálsz itt?
-Srácok szerintem menjünk vissza.-lökött el Lewy egy csomó embert az egyik táskámtól.
-Gyertek-lépett be Ferran az ajtón.
-Szóval mit csinálsz itt?-kérdezte Pedri újra.
-Oké, nagy levegő-mondtam a fiúknak.-Ide költözöm!

Sziasztok!
Sajnálom, hogy nem volt rész:(
De így iskola kezdésre hoztam nektek egy újjat!🤍
És gondolkoztam, hogyan legyen elosztva mindkét könyv. Az egyik héten ebből lesz új rész a másik héten a Pablából!
Viszont ha több időm lesz akkor egy héten akár 2 rész is jöhet!
Sok sikert mindenkinek ehez a tanévhez!
Puszi:Léna🤍
insta: lena_wattpad