THE HUNTER /M.C. magyar/

Harmadik fejezet-Help me!

Szép napot! Nos mivel sikeresen átmentem az összes vizsgán,(wáááááá) már volt időm folytatni a részt. Ha minden jól megy akkor a másik történethez is a napokban teszem fel a részt, nyugi. Jó olvasást! xoxo

Megnéztem a feladóját és nem hittem a szememnek, a csomag kiesett a kezemből bele az ölembe. Sokkolva néztem megint arra a csúnya kézírásra. Feladó: Luke Hemmings.

Lassan, nyugodt mozdulatokkal vettem újra kezembe a csomagot és még egyszer megvizsgáltam. Nincs rajta cím csak Luké és az én nevem, mint címzett. Ez ijesztő. Ha ez az egész így folytatódik én is egy örült leszek csak a viharszigeten. Gondolkodás nélkül durván leválasztottam a barna borítást a dobozról, amit egy kis habozás után ki is nyitottam. Amikor lehajtottam a tetejét egy levél volt, alatta pedig egy kazetta. Kihajtogattam a levelet, csupán egy fél oldal volt tele írva kézírással. Nagyon hanyagul, mintha nem is te lettél volna Hemmo. Gondoltam magamban. A levelet olvasni kezdtem, szinte ittam minden egyes szavát, hisz ez az utolsó üzenete hozzám.

Kedves Gordon! Még most is ezzel cseszeget?!

Ebben a levélben nem tudok neked mindent megmagyarázni, kevés az időm. Meg mindenképpen rá fogsz jönni, ismerlek! Szóval, amikor ezt olvasod, gondolom, már nem leszek az élők között. Mindegy, hogy hogyan történt, az már mindegy. Csak egy fontos kérdés maradt megválaszolatlanul számodra, a miért. Segítek rá vezetni. Nem mondhatom el, mert mindig egy lépéssel előtted vannak és talán nem is te olvasod ezt most. Sietned kell, mert te vagy a következő! Meg kell találnod valakit, aki tudja a választ. A nevét az előbb elhangzott okok miatt most sem mondhatom meg. Emlékszel még a londoni képünkre? Az az egyik legkedvesebb képem, remélem, tudod miért.

Luke

P.S.: Nagyon boldog 20. születésnapot, az ajándékom a kazetta.

A levél láttán sokkot kaptam, mi az, hogy én leszek a következő? Meg kit kell megtalálnom? Nem hiszem el! Az utolsó része nem illet ide. Ez is egy rejtvény lehet? A fejemben ezer és ezer gondolat futott végig. Végül a kazettát le akartam játszani, de nincs mivel. Már túl késő van ahhoz, hogy vegyek egy lejátszót, vagy valahol megnézzem. Az esti rutinos-cselekedeteimet elvégezve az ágyamba dőltem. Több órán keresztül képtelen voltam aludni az előbb történek miatt, de a hosszúnap túlságosan is kimerített ahhoz, hogy egész este virrasszak. Lassan az álom el is nyomott.

***

Reggel úgy kilenckor keltem és már tízkor teljes harci díszben álltam a nappaliban. Elővettem három dobozos Heinekent, az egyiket megbontottam és nagyot kortyoltam belőle. Ekkor valami belém hasított, hiányom volt valami iránt. Szex? Az mindig, de most nem erre gondoltam. LSD? Igen! Volt még valami... Cigi? Ó, hát persze! Olyan régen szívtam el egy szálat is. Az asztalon talált aprót összeszámoltam amiből több doboz cigaretta is kijött. Felmarkoltam és elindultam, az ajtót bezártam.

A portán megint az idős bácsi volt. Kiérve az utcára nagyot szippantottam a szmogos városi levegőből. Az utam balra vezetett egy olyan boltba ahol van dohány. Vettem egy doboz fekete dunhillt és egy csokit, amit vissza fele meg is ettem. Lassan visszaértem a lakásba és bementem.

A nappaliból egy ajtó az erkélyre vezetett. Kint egy kis asztal és két szék volt, egy két helyen pedig vázás virágok helyezkedtek el. A söröket, a cigit is elvittem és letettem a kinti asztalra. Leültem az egyik székre, a farzsebemben maradt kis zacskóban legalább három kis kapszula volt. Egyet kivettem és a sörrel együtt lehúztam. Pár perc után éreztem, ahogy mindenem ellazul és kezd kitisztulni a fejem, a sok gondolat pedig a gonddal elszáll. Az utolsó kortyot is kinyertem a fémdobozból, amit a földre dobtam és megnyitottam a másodikat is.

Megbontottam a dunhillt, az egyik szálat megfordítva tettem vissza a dobozába szerencse szálként. Egy másikat kivettem és vissza szaladtam a nappaliban egy kis agyag tálban helyet foglaló vihargyújtóért. Meggyújtottam és nagyot szívtam belőle. Olyan régen cigiztem már. Gondoltam vissza az utolsóra ami egy buliban volt. A számmal karikákat akartam csinálni, de megint nem sikerült, csak egyszer beállva. Minden korty után szívtam egy slukkot, amikor pedig elszívtam akkor a cipőm talpán nyomtam el és kidobtam az erkélyről. Remélem, rá esik egy nyomorékra. Nevettem, ahogy bele gondoltam. Még több órán keresztül kint ültem, mikor Sam írt, hogy hogy vagyok.

'Egész jól.. nem jössz fel hozzám?' Kérdeztem és pár perc után már jött is a válasz..

'okés kb. 20 perc.' Az a húsz perc hamar eltelt és már csak arra voltam figyelmes, hogy csöngetnek. Muszáj volt ide hívnom, nincs más, aki segíthetne. Felálltam a székemről és ajtót nyitottam neki. Ma is észvesztően nézett ki. Adtam egy puszit az arcára, megöleltem és behívtam.

"Miujság?"kérdeztem, miközben alaposan végig mértem.

"Azon kívül, hogy a metró tele volt turistákkal és egy szerelmes párral, akik már a bemelegítést gyakorolták, semmi." Mondta kicsit undorral.

"Gondolom élvezeted! Ne is tagadd!" Mondtam nevetve.

"Ha tudnád mennyire, főleg, hogy kb. egy méterre falták egymást." Mondta szarkasztikusan. Ki vezettem az erkélyre és csodálkozva pillantott a városra. Ahogy ott állt a korlátnál most láttam csak, hogy milyen ártatlan és gyönyörű. Ő lehetne az-az ember, akiben megbízhatnék, és miután segítséget kérek tőle meg is kell benne. Pedig a sok szörnyűség után megfogadtam, hogy nem fogok és minden jól is ment, csak ez így nem mehet tovább. A háta mögé mentem és átöleltem, fejemet pedig a vállára tettem.

"Szép, ugye? "

"Az nem kifejezés." Mondta és szemei még mindig az épületek sokaságát pásztázta.

"Segítened kell." Megfordult és már velem szemben állt.

"Miben? Ha arra gondolsz, nem fogok veled dugni." Elnevettem magamat, mert teljesen félreértette, bár az sem lenne rossz.

"Nem, te buta. Komoly dologról van szó. Meg kell találnom a srácok gyilkosát, egyedül nem menne." Ha most lett volna valami a szájában tuti félrenyeli.

"Mi a fasz?"

"Jól hallottad!" Kezd felhúzni, nem igaz, hogy nem fogja fel...

"Biztos, hogy én lennék erre a legalkalmasabb?" Kérdezte kicsit félve. Ezután mindent elmondtam neki. Az elejétől a végéig, megtudta a sztorit. Persze csak annyit, amennyit tudnia kell.

"Benne vagyok!" Válaszolt lelkesen.