THE HUNTER /M.C. magyar/

Második fejezet-A csomag

Ma van a születésnapom. Normális esetben izgulnék, meg minden. De most semmi képp sem. Hogy miért? Mert most, nem lenne, aki felköszöntene, vagy tortát hozna. Teljesen felesleges. Ledobtam magamról a takarót, és kikeltem az ágyamból. Főztem kávét, amit egy bögrébe öntöttem ki, tejjel és pár kockacukrot tettem bele. Odamentem a nappaliban lévő asztalra - amihez négy szék tartozott - és leültem. Semmi sem történt mostanában, se egy jel, semmi, amivel többet tudhatnék. Ahj, srácok segítsetek! Hónapok óta nyugalom van, kivéve Marco halálát. Nagy port kavart, ami aznap a sikátorban történt. Miután meghalt, a sajtó nagyon sokat foglalkozott vele. Cikkek, interjú a rendőrökkel stb. Szerencsétlent annyira sajnálom. Nem így kellett volna lennie. Persze a rendőrök még mindig keresik a tetteseket. Emlékszem, még a temetésen is ott voltak, amit én távolból figyeltem, nem gondoltam volna, hogy olyan sok ember hiányolni fogja. Miután eltemették, és mindenki elment letettem egy csokor virágot a sírjára.

A borzalmas emlék kiverése érdekében kevergetni kezdtem a kávémat és apró kortyokba meg is ittam. Lassan felálltam és elindultam a fürdőbe. Megnyitottam a csapot és tusfürdőt nyomtam az emelkedő vízbe. Közben megmostam a fogamat és megborotválkoztam. A ruháimat levettem és hanyagul a földre dobtam. Belenéztem a velem szemben lévő kis tükörbe. A közérzetem nagyon negatív és 'szarokmindenre' kedvem van, mint ahogy már régóta. A tekintetem önkénytelenül is a nyakamon lévő hegre irányult. Az ujjammal végig simítottam és nem vettem le róla a szemem. Ez is az ember felejthetetlen emlékeihez sorolható, csak nem éppen a jó emlékekhez. Akkor azon a napon vesztettem el mindenemet, ami maradt, az utolsó embert, aki számított.

Lukeot. Emlékszek mindenre. Egy buliból jöttünk haza másnap, hosszú idő után végre boldogok voltunk. A srácok halála nagyon megérintett minket. Egy főúton mentünk és a kocsiból harsogott a Green day. Mind a ketten teli torokból énekeltünk. Az ablak le volt húzva a hajunkba kapott a meleg szellő és a nap lágy sugarai is betörtek a kocsiba, ami kellemesen égette a bőrömet. A következő szám az American idiot volt, amit imádtunk. Még hangosabban üvölteni kezdett a zene, és még hangosabban énekeltünk. Luke a kormányon dobolt ritmusra, nagyon boldog volt. Volt egy lány, aki már évek óta tetszett neki, Will. Tegnap a lány végre beadta neki a derekát, sok kikosarazás után. Ahj, drága Lukey, annyira kitartó voltál. Én is boldog voltam, nem volt rá okom, csak ragadós volt a jó kedv. Már több, mint egy órája hasítottuk a szelet, persze betartottuk a sebesség korlátot, amikor egy nagy furgon mellett elsuhantunk, ami az út szélén állt. Nem messze volt egy hatalmas kanyar, amikor közelebb értünk láttam előttünk valami fényes dolgot. Amikor aláment az autó valami történt.
DURR!

A kocsinak a kereke kilyukadt. A nagy sebesség miatt Lukenak nem volt többé uralma a jármű felett. Minden gyorsan történt. A kocsi kisodródott az útról és egy árokban landoltunk, én pedig elvesztettem az eszméletemet. Kis idő elteltével, visszatértem a valóságba. Úgy éreztem minden lelassult, a fülem sípolt, a fejem lüktetett és mindenem fájt. A nyakam különösen. Hozzá értem és egy kisebb üvegdarab állt bele. Amiből lett a heg. A légzésem gyorsulni kezdett és hamar ki is szedtem az idegen tárgyat a nyakamból. A fejemet az anyósülés irányába fordítottam. Nem volt ott a szőke sofőr. A szélvédőre néztem, amin egy hatalmas lyuk és rengeteg repedés volt. A kocsi elé meredtem. Lefagytam. Nem lehet. Luke hason kissé kitekert pózban véresen feküdt ott.
'Úristen!' Kiáltottam. Minden erőmet összeszedtem és ajtó kinyitásával babráltam, de beragadt. A lábamat lassan felemeltem és megpróbáltam kirúgni. Pár perccel később feladta a szolgálatot és a földön hevert. Kiszálltam a roncsból, de a lábaim megremegtek és nem tudtam magamat megtartani. Négykézlábra estem és lassan, de biztosan odavonszoltam magamat hozzá. Éreztem, ahogy a kissé meleg vér folyik az arcomról.
'Hemmings! Kelj fel!' A könnyem összekeveredett a vérrel, égett a szemem.
'Ne csináld ezt! Ez nem jó vicc! Kérlek!' De nem mozdult. Feltört belőlem a sírás. Végignéztem rajta. A ruhája mocskos véres és szakadt volt. A válla, amit a trikója már nem takart tele volt sebbel és nagy szilánkok ékeskedtek belőle ki. Megfordítottam és megnéztem a pulzusát. Elakadt a lélegzetem. A szemem kitágult. Semmi. Halott. A két kezem a mellkasára tettem és elkezdtem az újra lélegeztetést. Már több perce megrögzötten csinálom, de nem reagál. Hirtelen valaki megfogja a vállam és hátra húz. Három piros ruhás férfi oda fut Lukehoz es küzdenek az életéért. A karomat próbáltam kiszabadítani, egy erős rántás után már szabad voltam. Oda akartam futni hozzá, de hirtelen minden forogni, kezdet a lábaim súlyosabbak lettek és minden elsötétült. Több nappal később keltem fel a kórházban, először meg is ijedtem, hogy hol vagyok, de minden eszembe jutott. A defekt, Luke sebes és élettelen teste. Az ő halálát, mint Ashton és Calum halálát sem tudtam feldolgozni a mai napig sem. Már amikor több órája eszméletemnél voltam bejött egy rendőr Zach Shelby, aki kihallgatott. Mondtam neki a fényesen csillogó dolgot, amitől defektet kaptunk és a nem messze parkoló furgont is. Szerinte ez csupán baleset volt. Ekkora egy barmot! Persze amikor ezt mondta elkezdtem rángatni a ruhájánál fogva és kiabáltam vele. Amikor Ash öngyilkos lett és amikor Calum túladagolta magát akkor is ugyanezt mondta. Arra lettem figyelmes, hogy folynak a könnyeim, szipogtam egyet és letöröltem a sós folyadékot. A fejemet elfordítottam, nem akarom magamat látni most. Odamentem a kádhoz. Először az egyik, aztán a másik lábamat tettem bele és leültem. A forró víz égette a testemet és néhol vörös foltokat hagyott a fehér bőrömön. Megmostam az arcomat, nagy levegőt vettem és a víz alá buktam. A szemem csukva volt és teljes csend. Nem hallom a kocsi dudáját, az utcáról beszivárgó beszédet. Semmit. Minden nyugodt, de ez is véget ér egyszer. Levegőhiány miatt feljöttem és megmostam magamat. Kiszálltam vettem elő egy fekete csőnadrágot és egy kék 'idiot' feliratú kockás inget, egy alsó nadrágot meg zoknit és felöltöztem. A hajamat megszárítottam és beállítottam. Kifele menet felvettem a cipőmet is. Megfogtam a telefonomat, zsebre vágtam és bezártam az ajtót. A folyosón hirtelen megálltam. Vajon most is Sam van a portán? Jó lenne egy csaj, aki a közelben van és elvonja a figyelmemet egy kis időre. Elhívom ma estére randira. Amikor leértem a halba ott volt. Nagy léptekkel és huncut mosollyal, az arcommal indultam a porta felé. Amikor Samantha meglátott nem szakította meg a szemkontaktust. Odamentem a kulcsot óvatosan a pultra helyeztem és ő elvette. Kíváncsian figyeltem minden egyes mozdulatát. Egész széplány. A hajszíne a barna és a szőke közti árnyalatban pompázott, az egyik szeme tengerkék volt, míg a másik mogyoróbarna, az arca kissé kerek, ami nagyon aranyos. Az alakja pedig... Huu! Legalább 170cm, keskeny dereka, átlagos méretű melle, formás feneke és hosszú lába van. Amikor a mögötte lévő kis szekrénybe beletette a kulcsot furcsán nézett. Sosem maradtam ennél tovább. 'Miújság, Sam?'

'Ő, hát izé, semmi.' Mondta zavartan, és a földet kezdte nézni.

'Mikor végzel?' Kérdeztem kíváncsian.

'Egy óra múlva, asszem.' Felnézett rám és elvesztem a fele más szemében. Hogy lehet valakinek ilyen szeme?

'Oké! Kb egy órán belül végzek, felmegyek ledobni a cuccom, és ha nincs dolgod várj meg és elmegyünk valahova.' Amikor elmondtam neki egy levakarhatatlan mosoly jelent meg az arcán.

'Hova megyünk?' Vállat rántottam ezzel jelezve, hogy fogalmam sincs. Intettem neki és tovább sétáltam. Istenem! Ez nem semmi. Annyira zavarba jött, esküszöm mintha már verejtékezni kezdett volna a homloka. Durva volt. Az utam a postára vezetett, a levelek miatt, hátha valaki hiányol és szánt időt levélírásra. Amikor beértem oda is mentem egy kis ablakhoz. Pontosabban a négyes számú kis ablakhoz, ahol egy nénike volt.

Szegénynek a hallása sem volt jó, háromszor kellett elmondanom neki a nevemet mire átadott három levelet és egy csomagot. Nem fordítottam nekik nagy figyelmet megfogtam és lassan visszamentem. Elkértem a kulcsom majd felmentem a csomagot és a leveleket lepakoltam. Ezt az egészet vagy fél óra alatt vittem véghez. Gyorsan sütöttem magamnak kevés tojást hátha kajálni is megyünk, ezért nem tömöm meg magamat annyira meg. Megsütöttem aztán lassan el is fogyasztottam. A tányért, a villát és a serpenyőt betettem a mosogatógépbe. El is telt az a fél óra. Felkaptam a kulcsomat, bezártam az ajtót és lementem. A halba érve Samet nem láttam. Vagy öt percig vártam, és akkor lépett ki a pult mögött ajtóból. Egy fekete kissé szakadt nadrág és egy farmering volt rajta amit teljesen fel a nyakáig begombolt. Fel volt tűrve az ujja ahol egy összetett tetoválás bukkant fel. A haját lazán felkötötte a szájából egy fekete kör alakú piercing virított. Pont mint Lukenak. Nagyon fantasztikus volt az összkép a hipster hátitáskájával az egyik vállán. Mosolyogva felém sétált a szemembe nézett mind végig.
'Szia!' Köszönt.

'Hello Samantha!' Elfintorodott.

'Csak Sam.' Elnevettem magamat.

'Rendben, Samantha' fujtatott egyet és forgatta a szemét. Közösen eldöntöttük, hogy elmegyünk pizzázni. Szerencsénkre, pár saroknyira pont volt egy, ahol tényleg jó munkát végeznek és csak az igazán jól sikerült ételeket adnak ki a kezük közül. Amikor bementünk egy hátsó boxban leültünk. A helyiség tele van szerelmes párokkal és tizenéves diákokkal, akik vagy hahotázva sztoriznak, vagy a könyv felett görnyedve tanulnak. Mivel évvége van és a legjobb, hogy vizsgák is lesznek. Pfej, de utáltam. Egy velem egyidős srác jött felvenni a rendelést.

'Jó estét! Mit hozhatok?' Amikor Sam rá nézett a srác szinte tátott szájjal nézte. Nem hibáztatom érte, de már kezd unalmas lenni. Hangosan felköhögtem:

'Khm.' A srác megrázta a fejét, teljesen elvörösödött. Leadtuk a rendelést, kiderült, hogy mind a ketten imádjunk az ananászos pizzát ezért rendeltünk egyet. Meglepően jól elbeszélgettünk. Valamikor vicces sztorikat, valamikor komoly dolgokról beszéltünk. Megtudtam róla, hogy nehéz gyerekkora volt a szülei miatt. Én is meséltem, hogy milyen volt a srácok elvesztése, és miket tettem utána, de nem mindbe avattam bele. Három órán át beszélgettünk, azután elkísértem haza. Megöleltem és adtam neki egy puszit az arcára búcsúzóul. Visszamentem a hotelbe, ahol egy másik portás volt, akit nem ismertem, biztos új. Egy ősz hajú kissé meggyötört karakteres arcú idős férfi ült most a porta mögött. Elkértem a „lakosztályom" kulcsát majd felgyalogoltam. A nappaliba értem megfogtam a csomagot és elindultam a hálószobámba. Ledőltem az ágyra, a cipőmet lerúgtam a lábamról és megnéztem a csomagot. Sima barna csomagolópapír fedte, amit madzaggal kötöttek össze. Megnéztem a feladóját és nem hittem a szememnek, a csomag kiesett a kezemből bele az ölembe. Sokkolva néztem megint arra a csúnya kézírásra. Feladó: Luke Hemmings.

Sziasztok! Ez a rész nagyon keservesen készült el. A háromnegyedét megírtam és véletlenül kitöröltem. Ha tudnátok milyen mérges lettem. Sajnálom, hogy azt nem tudjátok elolvasni, mivel az első jobb lett. Nagyon szépen kérlek titeket írjatok véleményeket, mert nem tudom, hogy tetszik-e nektek.. Jó olvasást! Puszi:*