Börtön

3. Fejezet

Sasuket éjjelente rémálmok gyötörték. Általában az Uchiha mészárlást, Itachi megölését vagy az Orochimaru rejtekhelyén eltűrt kísérleteket élte át újra és újra. Viszont a háború óta a közelmúlt eseményei is gyakran megjelentek.

"Azért, mert a barátom vagy!"

Száját kelletlen mosolyra húzta, ahogy felderengett egy mondat az álmából. A Végzet Völgyében történt harc elevenedett meg előtte, pontosabban a párbaj utáni órák, amikor a sziklatörmelékeken hevert. Saját vére terült el alatta, erőtlen teste mellett pedig az Uzumaki feküdt hasonló állapotban. A szalma szőke férfi még az álmok világában is pont olyan akaratos volt, mint a valóságban.

Uzumaki Naruto volt Sasuke egyetlen barátja. A férfi tisztában volt vele, hogy Sakura vagy akár Kakashi is sokat fáradozott azon, hogy visszahozzák Konohába. Viszont a Narutoval ápolt köteléke volt talán mindig is a legszorosabb. Ezt ugyan soha nem vallotta volna be neki, de ő volt az egyetlen ember, akiben valóban megbízott és akiért az életét adta volna.

Azt gondolta, hogy a kitaszítottság, amit gyerekként tapasztaltak, akaratukon kívül is, rokonlelkekké tette őket. Naruto, mint a Kyubi gazdája, Sasuke pedig mint az Uchiha mészárlás túlélője és utolsó élő tagja a klánnak, rengeteg megvetésben és utálatban részesült.

Az akadémián és a 7-es csapat tagjaként riválisokká és kimondatlanul is szövetségesekké váltak. Bárhogyan is igyekezett nem elmélyíteni emberi kapcsolatait, bajtársai a közös küldetések során közel kerültek hozzá. Ezt pedig nem hagyhatta. Nem engedhette, hogy a hozzájuk fűződő szálak megakadályozzák a terveiben. Ezért innentől minden erejével meg akarta semmisíteni ezeket a kötelékeket.

Mert a kötelékek gyengévé tették. Legalábbis így érezte egészen utolsó párbajukig, ahol ismét Madara és Hashirama óriás szobrainál csaptak össze. Pont, mint kamaszként egyszer. Ahogyan Konoha alapítói, ők is Ashura és Indra reinkarnációi voltak, két fivéré, akik egymás ellen fordultak és a testvérviszály örök jelképévé váltak.

" Bocsáss meg Hat Út bölcse, de mi nem fogjuk úgy végezni, mint a fiaid. Sasuke nem Indra, én pedig nem vagyok Ashura. "

Megjelent szeme előtt a szőke tipikus, magabiztos vigyora, amivel biztosította Hagoromot arról, hogy a történelem nem ismétli meg magát még egyszer, legalábbis nem velük. Hogy lehetett ebben ilyen biztos?

Nem volt más, aki a végsőkig hitt volna abban, hogy az Uchiha még képes letérni a választott útról. Amikor már Kakashi is lemondott róla, de még a lány, aki mindig szerette megpróbálta tőrbe csalni. A jinchuriki akkor is kitartott. Soha nem tört meg benne a bizalma, akárhányszor összecsaphattak, vagy fenyegethette meg azzal, hogy megöli. Naruto megrendíthetetlenül hitt benne.

Sasuke őszintén úgy gondolta, hogy kettejük kapcsolatára nincs is valós, szavakkal leírható magyarázat. Ők ketten nem vér szerint voltak testvérek, hanem valami, talán azt is felülíró erő tette őket azzá.

Épp ezért, Uzumaki Naruto volt az az ember, akivel nem számított, hogy többször is egymás életére törtek, vagy hogy a szőke évekig követte őt. Szavak és tettek nélkül is megértették egymás fájdalmát, nem volt szükség bocsánatkérésre vagy további sokatmondó gesztusra közöttük, hogy tudják hányadán állnak.

Azonban volt valaki más is, akivel szerette volna rendezni kapcsolatát és az keményebb diónak ígérkezett. A Hetes csapat másik tagja, Haruno Sakura irányába úgy érezte, hogy több mindent kell jóvá tennie. A lány soha nem szolgált rá arra, aminek a múltban kitette.

Legutóbbi találkozásuk a zárka falain belül, mély nyomot hagyott Sasuke elméjében és szívében is. Ő maga soha nem volt a szavak embere, de Sakura úgy látszott, hogy annál inkább. Magának se merte volna bevallani, de jól estek neki a nő támogató, megértő szavai. Meleg kezének érintéséről és testének közelségéről nem is beszélve.