Börtön

5. Fejezet

Négy hónap telt el azóta, hogy Uchiha Sasuke elhagyta Konohát. Búcsúzásakor még újra találkozott volt mesterével, illetve két volt csapattársa is elköszönt tőle még egyszer, külön-külön.

Ott állt a falu kapujában. Készült újra elhagyni azt, csak pár szabadon töltött nap után. A helyet, amihez annyi minden kötötte. Kezdve a családjának és gyermekkorának emlékeivel, aztán az a néhány barát és bajtárs, majd az az idegesítő rózsaszín kunoichi, akinek csillogó zöld szemei beleégtek az agyába.

Nem számított rá, hogy Sakura majd megjelenik Kakashi oldalán.

A lány zavartnak tűnt, kezeit háta mögé kulcsolta, ahogy egyhelyben topogott. Így egészen hasonlított kiskamasz énjére. Szemmel láthatóan mondani akart valamit. Valamit, amiben nem volt biztos.

Kakashi megtörte köztük a kínos csendet és még egyszer felhívta Sasuke figyelmét a tényekre. Amik szerint javarészt neki köszönhette korai szabadulását és azt, hogy eltekintettek a bűnlajstroma felett. A maszkos Hokage szemei komolyságot tükröztek és az Uchiha tisztán kiolvasta belőlük az üzenetet. "Ne okozz több problémát!"

Sakura összeszedte bátorságát és igyekezett hétköznapi hangnemben a fiúhoz szólni.

- Biztos elmész? A Hashirama sejtével készülő protézisek, hamarosan meg lesznek. Tsunade-sama már dolgozik rajtuk.

- Megakarom ismerni a shinobi világot, hogy mennyit változott és meg akarom tudni, hogy számomra hol a hely ebben a világban. – Céltudatosnak tűnt, ahogy terveiről beszélt. – Úgy érzem rengeteg dolog van, ami felett eddig elsiklottam és a jelenlegi énem talán már képes lesz ezeket meglátni és megérteni.

- Hmm... – a lány lesütötte szemeit, ahogy hallgatta a fiút.

- Illetve van egy gyanúm is, ami nem hagy nyugodni és csak én vagyok képes ennek utána járni. – pillanatra Kakashira pillantott, majd vissza a lányra. Sakura arca kipirult volt, szemei ismét az ő ónix és rinnegan szemeibe kapcsolódtak, majd megszólalt.

- És... És mi van, ha én szeretnék... én szeretnék veled tartani? – kérdezte félénken. Megszakította a szemkontaktust, miközben feszülten várta a választ.

- Ez az én vezeklésem. – sóhajtotta az Uchiha. A kérdés, amire előző nap számított, csupán késett, nem maradt el. – Neked nincs dolgod az én bűneimmel.

Kakashi kellemetlen harmadikként nézte az eseményeket. Szíve szakadt meg a tanítványáért, aki úgy tűnt ismét pofára esett. A lány csüggedten suttogta maga elé az Uchiha szavait, amikor váratlanul megérezte a fiú kezét az arcához közelíteni. Pillantásuk ismét találkozott és Sakura alig hitt a szemének. Mosolyogni látta az Uchihát.

- Talán majd legközelebb. – két ujjával finoman megérintette a lila rombuszt a homlokán. Sakura bőrszíne hasonlóvá vált, mint arcát keretező fürtjei. – Köszönöm.

Útja során még sokszor eszébe jutott a lány kipirult arca és csodálkozó tekintete, amivel akkor ránézett. Valami egyértelműen megváltozott benne a Harunot, volt csapatát és Konohát illetően. 

Yugakure határánál járt. Arcát kellemesen cirógatta a tavaszi szél és orrát már ellepte az a markáns illat, ami csak erre a tájegységre volt jellemző. A Gőz országa egyike volt annak a kevés nemzetnek, akik kimaradtak a 4. Nagy shinobi háborúból. Egyetlen shinobi faluja Yugakure volt, de ezt is többen látogatták inkább az egész vidéken ismert gyógyfürdői miatt. Elenyésző volt a valóban bevethető shinobi állományuk.