Börtön

4. Fejezet

Az út a kórházig nem volt hosszú, Sasuke mégis úgy érezte mintha órák teltek volna el azóta, hogy kilépett a Hokage torony ajtaján. 

Szabad ember lett, pontosabban ismét szabad levélrejteki shinobi, amit utoljára genin korában mondhatott el magáról. Bár ha jobban belegondolt, tulajdonképpen még mindig genin volt, miután annak idején a chunnin vizsgájukat megzavarta Orochimaru, ezután nem sokkal pedig ő hagyta el a falut.

Naruto figyelmen kívül hagyta a tényt, hogy Sasuke szó nélkül sétált mellette. Több, mint szívesen kezdett el mesélni az elmúlt évek eseményeiről. A fekete hajú félig-meddig hallgatta a fiú történeteit, amik kezdetben érdekesnek tűntek. Megemlítette a mesterével közös tréninget, majd mesélt arról is, mikor bekerült Sai a gyökérből és Yamato, mint Kakashi helyettese a csapatukba. Sasuke emlékezett a hamuszürke bőrű fiúra, és egyet kellett értenie Narutoval, amikor furcsának nevezte.

Aztán szépen lassan követhetetlenné vált, ahogy az Uzumaki mindent is elszeretett volna mesélni a pár perces sétájuk alatt, így Sasuke már csak számára idegen neveket hallott és inkább a falu utcáit pásztázta.

Pain támadása és később a háború is majdnem a földdel tette egyenlővé Konohát, ezért meglepődött, hogy viszonylag kevés nyomát látta szomorúságnak vagy elkeseredettségnek az embereken. Civilek és Shinobik karöltve segédkeztek az egész falu renoválásában. Elszántságot és akaratot lehetett leolvasni az emberek arcáról, akikkel szembe találkoztak, míg megérkeztek a szebb napokat is látott kórházépülethez. Az intézménynek csak egy kisebb része üzemelt a felújítások miatt, ebbe sétáltak be.

A fekete hajú tudta, hogy ha egy kórház csendes az mindig csak jót jelent. Szerencsére nem tolongtak a váróban, és senki helyzete sem tűnt súlyosnak. A szőke tanácstalanul fürkészte az akkor épp jelenlevő személyzetet, remélve, hogy legalább egy ismerős arcot lát.

- Üdvözlöm. Miben segíthetek? – állt eléjük a semmiből egy alacsony, kerekarcú, barna hajú lány. Hangja halk volt és félénk, tekintetét is inkább a vállukra irányította, mint az arcukra. Naruto megmosolyogta a lány félszeg stílusát, emlékeztette a Hyuga örökösre.

- Ah! Szervusz! – köszönt kicsit szabadabban, hiszen biztos volt benne, hogy a lány fiatalabb náluk, vagy maximum velük egykorú. – Haruno Sakurat keressük.

Hirtelen mogyoró barna szemek tapadtak Narutora, majd Sasukera. A fiatal recepciós elfelejtett levegőt venni, ahogy tudatosult benne, hogy a Shinobi Háború két hősével állt szemben.

- Oh! – elvörösödött és szavak csak nehezen jöttek a szájára, ahogy jobban megnézte az előtte álló ninjakat. Az Uzumakihoz volt már szerencséje párszor, igaz nem ilyen közelségből. Látta többször is az utcán, vagy látogatóban a korábban említett nőnél. Azonban Uchiha Sasuke élőben felülmúlt minden históriát, amit korábban hallott a bűnözővé vált shinobiról. Tekintete épp oly hideg és érzelemmentes volt, ahogy azt beszélték. Fekete fürtjei szépen keretezték határozott arcát, és annak ellenére, hogy verejték futkosott a lány hátán tőle, be kellett ismernie, hogy a pletykák a külsejéről igazak voltak. Roppant jóképű volt. Gombóc nőtt a torkában a jelenlététől, így mielőtt folytatta volna, nyelt egy nagyot. – Haruno-san nem rég végzett, valószínűleg most öltözik át. Esetleg szóljak?

- Nem, nem szükséges! Köszönjük. Megvárjuk itt. – Míg az Uchiha személye kellemetlen érzéseket keltett a fiatal lányban, addig Naruto kisugárzása pozitívan, nyugtatóan hatott rá. Zavartan meghajolt és visszasétált az íróasztalához.

Pár perc telt csak el, amikor kinyílt az egyik vizsgáló ajtaja és kilépett rajta a rózsaszín hajú medika. Egyszerű ujjatlan, magasított nyakú, piros ruhát viselt, ami combközépig ért, így kiemelte hosszú, izmos lábait. A váróban ülő férfiak zöme jóval élettel telibben kezdett viselkedni, amikor megpillantották a csinos doktornőt.