Rómeó megmentettél

3.fejezet

Épp beléptem amikor olyat láttam amit eddig még soha..

A barátnőm épp pakol a bőröndjébe.Észre se vesz annyira siet.Nem....az nem lehet...Nem hagyhat el ő is.Az lehetetlen !

-Li....-csuklot el a hangom.

-Arabella...-mondta mély megbánással.

Nem bírtam ki a tudatot , hogy az egyetlen ember aki van számomra el akar hagyni mikor megígérte ezt soha nem tenné.Itt már könnyek tábora potyogott az arcomon.

-Te...te...-mondtam sírva mikor lerogytam a földre.Nem láttam a könnyektől a szememben viszont azt hallottam, hogy ő is sír.

-Kérlek ne haragudj! Muszáj elmennem .Ez az egy esélyem van ,hogy boldog lehessek.

Próbált megölelni,de nem engedtem neki elhúzódtam.

-Hogy boldog lehess hogyne...-Mondom tőlem lehető legnagyobb nyugodságal.
Ekkor bevillant valami.-Vigyél magaddal!

-Mi?

-Jól hallottad! Vigyél el!Új életet kezdünk.Csak te és én! Emlékszel?Mikor kicsik voltunk megígértük egymásnak.

-Nem tehetem.

Ekkor kopogást hallottam Lina szobájából.

-Mennem kell.Szeretlek Arabella!Jajj és előre is boldog születésnapot.- erre egy becsomagolt ajándékot nyom a kezembe.-Még találkozunk.Annyira fogsz hiányozni!

Már mind a ketten sírtunk.Ekkor szorosan megöleltük egymást.Ezt az idilli pillanatot egy újabb kopogás rontotta el.
Lina kinyitotta az ablakot oda adta egy fiúnak a bőröndjét és eltűntek a sötétben.

Én pedig ott álltam az üres szobában és sírtam . Rettenetesen sírtam.Nem értem miért érdemlem én ezt .Nem elég,hogy szülők nélkül kell élnem még az egyetlen számomra fontos ember is elhagy...de erősnek kell maradnom!Nem igaz?De ,hogy legyek mindig erős ha mindenki akit szeretek elhagy?

Mikor eltelt már szerintem egy óra vissza mentem a szobámba és ott folytattam a sírást.Lefeküdtem az ágyamra.
Már nem sírtam.
Már nem éreztem dühöt amiért itthagyot.
Már csak ürességet éreztem,de olyan szinten ,hogy nyomta a mellkasom és úgy éreztem nem kapok levegőt és megfulladok.Le kell nyugodnom! Víz! Vizet kell innom! Miután megittam vagy 2 liter vizet leültem az ágyamra.Kezembe vettem az ajándèkot és jó erősen magamhoz szorítottam majd beszívtam Lina jóleső parfümje illatát .Róz drágám mindig befújta az ilyen dolgokat.Miután megvolt a depizésem kinyitottam óvatosan az ajándékot.Mikor kinyitottam kiesett egy boríték.Majd elkezdtem olvasni.Ez állt benne:

Kedves Arabella!
Ha ezt a levelet olvasod valószínűleg bekövetkezett az amit soha az életben nem akartam.Hidd el tiszta szívemből sajnálom és nagyon nagyon szeretlek!Tűrj egy kicsit és ígérem találkozunk és elhozlak erről a kicseszet szar helyről!Nos kezdjük az elején mivel először ha megteszem zavaros lehet majd számodra.Nem miattad tettem ! Bár magammal vihetnélek,de nem tudlak.Emlékszel mennyit meséltél Rómeóról? Azt hiszem megtaláltam az én Rómeóm. És most adódott lehetősége,hogy elvigyen.Könyörögtem neki vigyünk téged is magunkkal de sajnos nem tud.Remélem egy nap megérted és megtudsz majd bocsátani nekem.

                     Szeretettel:Varga Lina Róza

Miután ezt elolvastam újra folytak a könnyeim.Mióta tarthatta ezt a hatalmas dolgot vajon magába? Miért nem nyílt meg előttem vagy mondta el ,hogy feltudjam dolgozni a hírt?Vajon látom még valaha?Ezek között a gondolatoknál aludtam el.