Rómeó megmentettél

5.fejezet

Már egy hét telt el,hogy Lina elment és itthagyot.
Azóta az életvidám lány aki egykor voltam meghalt.
Nincs többé.Már egyszerűen nem tudok nevetni,sírni érezni.
Azt hiszem mondhatni depresszióba estem.Eddig is az voltam ,de most , elment semmi kedvem enni,inni vagy bármit csinálni.Missis Marika sokkal megértőbb viszont sokat nyaggat,hogy egyek vagy mozduljak ki ,de egyszerűen erőm sincs mozogni.Holnap van a szülinapom.Mindenki próbál felvidítani megadni a holnapi hangulatot.

-Arabella kész a vacsora gyere ki kérlek egyél legalább csak pár falatot.

-Köszönöm Missis Marika viszont nem vagyok éhes.-válaszoltam egy kisebb mosolyt erőltetve.

-Arabella egész nap nem ettél semmit amióta Róz elment ki se léptél szinte a szobádból.-mondta kicsit aggódva.Ami meglepet ugyanis azt hittem mindig is én voltam az a tipikus csaj akit utál.

-Hmmm...-sóhajtottam.-Megyek Missis Marika.

-Gyere drágám -karolt át , így vezetett az ebédlőbe.

A többiek már javában ettek.Viszont amint beléptem minden szem rám tapadt.Talán a külsőm miatt.A szemem karikás és mivel alig ettem valamit szépen lefogytam.Eddig se voltam az a dundi lány ,de most pláne.Egy nagy fekete bő pulcsi volt rajtam egy fekete szintén nagy tyepláki.Szinte csak úgy lógtak rajtam.Miután mindenki kibámulta magát vissza tértek az evéshez.Leültem a kis Alex mellé aki falatozta a kakaós csigáját és szürcsölgette a tejecskéjét.

-Szia!-mondta teli szájjal.

-Szia!-erőltettem a mosolyt ,de nem igazán ment.Talán látta rajtam és nem szólt többet.

Nem vagyok éhes csak egy két harapást ettem belőle,hogy Missis Marika megnyugodjon.
Miután végeztem vissza mentem a szobámba.Mikor kinyitottam vettem egy nagy levegőt,hogy "nyugodt" tudjak maradni.Elkezdtem olvasgatni a Linától kapott könyvet.
Egy hét órával később ordítottam a sírástól és a fájdalomtól.Rözögtem ,sikítozttam.Viszont ekkor Missis Marika lépett be .Nem szólt semmit átölelt és ringatni kezdett.Az a tipikus anyukás dolog tudjátok.

-Nyugodj meg Arabella nincs semmi baj .-mondta simogatott miközbe ringatot.

-Missis Marika miért velem történik ez mind meg.-ordítottam sírva .

-Hívj csak Marikának drágám.Nyugodj meg.Nincs semmi baj.

-Marika miért pont velem nem elég,hogy nincs családom,de még az egyetlen ember akit tényleg szerettem és bíztam benne elhagyott.Engem mindenki elhagy.-ordítottam.Nem tudtam arra gondolni ,hogy a többiek felkelnek nem tudnak esetleg aludni .Nem ment.Nem tudtam gondolkodni.
-Megígérte ,de nem tartotta be.-sírtam-Azt ígérte együtt fogjuk elhagyni a helyet.

Miután Marika megnyugtatott kivezetett a kertbe ,hogy szívjak friss levegőt.Már hajnali kettő volt amikor bementünk.

-Annyira sajnálom Marika .

-Ugyan már Arabella nem tesz semmit.-ölel meg.-Tudod nagyon hasonlítasz a kislányomra.

-Magának van egy lánya?Hogy hívják?

-Igen volt.

-Volt?-kérdeztem a feldagadt szemem törölve.

-Igen volt.13 éves volt mikor meghalt.

-Ez borzasztó...Sajnálom nem tudtam.

-Nem baj.Nem szerettem régen róla beszélni mert még mindig fáj...-kis csend után újra megszólalt .-Úgy nézet ki ,mint te.Szép magas volt karcsú kék szemek barna haj.

-Ha szabad tudnom ,hogy halt meg?

-Elütötte egy autó -mondta miközben a könny megcsillant a szemébe.

-Sajnálom-majd megöleltük egymást.

Még beszélgettünk picit majd visszamentem szobámba.Mielőtt viszont lefeküdtem megnéztem mennyi az idő 2:13

16 éves lettem.

De ekkor még nem tudtam , hogy ezen a napon örökre megváltozik az életem.