Rómeó megmentettél

4.fejezet

Reggel Missis Marika ébresztett ugyanis már reggeli idő volt.Felvettem egy melegítő pólót és egy csőnadrágot.

Már mentem volna ki amikor Missis Marika megszólalt.

-Nos Arabella ,hogy vagy?

-Öhmmm...-mit mondjak?Jajjj
összetörtem mivel az egyetlen ember aki megértett elhagyott.Be meg nem köpném.-Nos egész jól köszönöm.

-Nem kell hazudnod.Fáj ,hogy itt hagyott?

Meglepett ez a kérdés ugyanis Missis Marikáról tudni kell ,hogy kb.ötvenes évei elején járhat,de nem az az anyáskodó típus inkább az a szigorú fajta.

-Igazából igen...fáj,de ha szabad megkérdeznem honnan tudja ,hogy elment?

-Nos minden reggel a ti hangzavarotokra keltünk és tegnap este feltűnt a nagy hangzavar.

-Nem kéne megkeresni ?-kérdeztem
picit félve.

-Nem...-hosszabb csend után újra megszólalt.-Emlékszel Pankára?

-Igen

-Ő is ugyan ennyi lehetett körülbelül, mint Lina mikor elment és most egy tehetős orvos .

-Komolyan?Nem is hallottam róla...olyan rég volt...

-Igen idén lesz kilenc éve.Na gyere a többiek már biztos várnak.

Megindultunk az ebédlőbe.Leültem a szokásos helyemre.Csakhogy az egykor foglalt hely mellettem most felszabadult.Mikor rá gondolok milyen rosszaságokat csináltunk ketten... Szinte együtt éltük át a gyerekkorunkat sőt még a tini korunkat is összeszorul a torkom.

Mikor megkaptuk a reggelinket csak néztem magam elé.Nincs kedvem enni...

-Missis Marika vissza mehetek kérem a szobámba?-Nem néztem a szemébe nem akartam ,hogy még jobban tudja mennyire megtörtem.

-Menj csak.De 9-kor muszáj jönnöd edzeni !

-Rendben! Köszönöm!

És szépen kisétáltam a teremből és könnyek gyűltek a szemembe.
Siettem,hogy minnél hamarabb a szobámba lehessek.Mikor beértem hamar lefeküdtem az ágyamra magamhoz szorítottam a plüssömet amit egy kislánytól kaptam mikor hét éves lehettem.Azt mondta nekem adja, mivel nekem nagyobb szükségem van rá ,mint neki.Azóta is minden éjjel ezzel alszok kelek.8:30 van készülődni akartam mikor levertem egy könyvet.Rájöttem ez az amit Linától kaptam.Meg se néztem.Milyen illetlen vagyok!?Felvettem és megnéztem mi a címe.
Rómeó megmentettél .Hmmm jól hangzik.Bele lapozok mire meglátom, hogy ez kézzel írt.
Lina ezt külön nekem írta?Úristen ez életem legjobb ajándéka amit valaha kaptam .

Csodálkoztok miért ő volt a legjobb barátnőm és miért fáj,hogy itt hagyott.Most nem tudom jobban szemügyre venni mivel el kell készülnöm .
Minden kedden 9 órakor edzésünk van.Felvettem egy cicagatyát egy haspólóval.
Igen ,sok kedves tehetősebb ember szok nekünk adományozni és nem csak a kisebbekre gondolnak hanem mi ránk nagyobbakra is.
Felfogtam gyorsan a hajam lófarokba felvettem a tornacipőm és indultam kifelé.

Ekkor egy kisfiú fogta meg a pólóm szélét.

-Hova megyünk?-kérdezte kikerekedett szemekkel.

Láttam rajta ,hogy nagyon fél . Még elég kicsi körülbelül 4-5 éves lehet.

-Edzeni ,de ne félj nektek akik még ilyen cuki kis picik ti játszani fogtok.-mosolyogtam rá bátorítóan, bár semmi kedvem nem volt mosolyogni.-Egyébként kis katona mi a neved?

-Alex-húzta ki magát és már nem a pólóm szorongatta hanem megfogta a kezem.

-Nos Alex hány éves vagy?

-Öt és fél.

-És, hogy kerültél ide?

-Anyu beteg lett így felment az angyalkák közé apu pedig ide hozott azt mondta itt sok barátom lehet és új életet kezdhetek.-Úristen szegénykém.Mekkora egy fasz az apja.Ahelyett ,hogy gyászolna a gyerekkel lepasszolja.Szép kis apa...

-És te miért vagy itt?-néz rám kérdően.

-Mikor kettő éves voltam az én szüleim is az angyalkák közé mentek,de most gyere mert elkésünk.

Erre nem szólt semmit követet engem.Mikor odaértünk a szokásos helyünkre Alex a többi kisfiú társaságával elment focizni még mi edzettünk.
Fél tizenegy van és most végeztünk.Felmentem a szobámba most éppen Erika zuhanyzik tehát utána megyek én.
Van egy zuhany és kád a nagylányoknak ugyanígy a nagyfiúknak és a kicsi lányoknak és a kicsi fiúknak.Épp elmerültem volna gondolataimban mikor Erika szól ,hogy mehetek.Sacc per kábé tíz perc alatt lezuhanyoztam és újra elfoglaltam a kis birodalmam.