A Titok Feltárul [ HP fanfiction ]

- 3.fejezet -

Energiával telve keltek fel és készülődtek a reggelihez a négy lány. Mivel ismeretlen terepen voltak, ezért megegyeztek abban, hogy az első pár napban együtt indulnak el,  csökkentve annak esélyét, hogy eltévednek.
Előtte elmentek reggelizni a nagyterembe, ahol már jó páran eszegettek.
Alexis észre vette Nevillet, aki a Reggeli Próféta reggeli számát olvasgatta.
A lányokkal oda mentek hozzá.
– Jó reggelt Neville! -köszönt rá Alexis, miközben leült vele szembe.
Neville meglepődött a társaságon.
– Sziasztok! -köszönt ő is.
– Elkérhetem? -kérdezte Hermione az újságra mutatva.
Neville átadta az újságot a lánynak, aki bőszen olvasni kezdte. Parvati és Lavender a saját kis témájukat ecsetelték, míg Alexis a tányérjára pakolt néhány pirítóst.
– Mehetek majd veletek az órára? -kérdezte félve a fiú.
– Miért ne jöhetnél? -kérdezett vissza mosolyogva Alexis. – Minél többen vagyunk annál jobb. -tette hozzá.

Reggeli után, a kis csipet csapat elindult az átváltoztatástan teremhez. Egyszer majdnem eltévedtek, de Hermione rögtön korrigálta az irányt és neki hála az óra előtt tíz perccel már a teremben foglaltak helyet. Hermione mellé ült be, aki jó diákhoz híven mindent kipakolt a padra, Alexisnek alig hagyva helyet.
– Ez minek? -kérdezte Alexis, miközben felemelte a rengeteg füzet közül az egyiket.
– Fontos, hogy mindent jó helyre rakjak. - felelte ezt úgy a lány, mintha ezt Alexisnek tudnia kéne.
Az egyik üres padra tekintet, majd gyorsan körbe nézett.
– Hol van Harry és Ron? -kérdezte.
– Nem tudom, de nem is érdekel. -felelte unottan, a pennákat válogatva Hermione.
– Nem kéne megkeresni őket? -kérdezte a lánytól.
Hermione nagyot sóhajtva az egyik pennát, és tinta tartott elhelyezte a padra, míg a többi felesleges cuccát végre valahára elrakta a táskájába, Alexis nagy örömére.
– Nem vagyunk a bébi szittereik. Vessenek magukra, ha nem érnek ide időben.

Így is lett. Harry és Ron sietve, mellesleg késve toppantak be a terembe, ahol serényen fojt a munka. Alexis serényen másolt, amit a Griffendél ház feje Mcgalagony professzor kért tőlük. Hermione a fejét ingatta a két fiú láttán.
– Csúnyán nézett volna az öreg Mcgalagony, ha látta volna, hogy késünk. -hangzott el Ron szájából.
Alexis felszisszent, mert tudta ebből nem lesz jó vége.
Egy gyönyörű cirmos cica üldögélt csendben az asztalon, de Ron megjegyzését hallva, leugrott.
A szép macskából pedig Mcgalagony professzor lett.
– Ez szép volt Tanárnő! -ámult el a mutatványon Ron.
Harry pedig tátott szájjal nézte a ház fejét.
– Örülök, hogy tetszett Mr. Weasley! -felelte gúnyosan. – De az már kevésbé, hogy két első éves diák tanóra idején a kastélyban lófrál! -korholta le őket.
– Eltévedtünk Tanárnő! -jött meg a hangja Harrynek.
A hátsó sorokban halk kuncogást hallott meg Alexis. A mardekárosok felől.
– Talán ha Mr.Weasley-t zsebórává változtatom akkor pontosak lennének! -nézett erőteljesen az említettre, aki nyelt egy nagyot.
– De, Tanárnő! -szólt közbe Harry, de a professzor gyorsan ránézett.
– Talán, térkép szeretne lenni? -kérdezte fennhangon.
Alexisnek ennyi elég is volt. Nevetést visszafojtva fuldokolt Hermione mellett. A lány persze rosszallóan nézett rá azokkal a barna szemekkel, amik képesek voltak abban a pillanatban megölni őt. Inkább gyorsan abbahagyta a kuncogást.

Az óra után Hermione kioktatta a lányt, hogy a helyzethez nem illet, az a viselkedés, amit tanúsított. Alexis illedelmesen végig hallgatta.
Nem füllött hozzá a foga, hogy kioktassa egy olyan ember, akit alig egy napja ismer.
– Hermione! Igazad van, nem kellett volna így viselkednem, de be kell vallani elég mókás volt. -mosolygott Alexis.
– Örüljünk, hogy nem vont le pontot a Griffendéltől! -háborodott fel a lány.
Alexis mélyet sóhajtott. Hermione maga a megtestesült maximalizmus, ha nem úgy történik ahogy azt elképzelte ilyen ideges lesz.

A délutáni órájuk a bájitaltan volt. Az alagsorban siettek le, amikor véletlenül beleütközött Alexis egy tejfel szőke hajú fiúba.
–  Mi a fene! -fordult meg mérgesen.
– Bocsánat! -mondta gyorsan a lány.
– Mit is várunk egy griffendélestől? Mind ügyetlen. -nézett végig rajta. 
A fiú gúnyos megjegyzése, és gunyoros hanglejtése több volt mint kettő a lány számára.
– Talán, ha nem állnátok el a lépcső lejáratot a sleppeddel, -mutatott a két hegyomlás haverjára, akik bárgyú tekintettel nézték a kifakadó lányt. –,akkor mindenki elférne mellettetek!
– De nagy szája van itt valakinek! -lépett közelebb a vele egy magas Alexishez.
– Gyere Alexis! -fogta meg a lány könyökét Hermione és elhúzta a mardekárosok gyűrűjéből.