A Titok Feltárul [ HP fanfiction ]

- 6.fejezet -

Alexis izgatottan készülődött a halloweenra. Ez volt az első alkalom, hogy nem otthon volt, ezért különleges meglepetéssel készült szobatársainak. Feldíszítette a hálókörletüket, mindenféle kis csecsebecsékkel, ami átadhatja a hangulatot. Persze Hermione nem volt elragadtatva, de Lavender és Parvatinak tetszett. A múlt hónapban történtek óta, mintha kissé kerülte volna Alexist, aki próbált úgy viselkedni, mintha mi sem történt volna. Azóta nem is történt semmi. Mint múló szeszély, ami hirtelen felbukkan és hirtelen el is tűnik. Másik szívfájdalma, hogy a Weasley ikreket alig látta. Tudta, hogy egy hónapos büntetésük volt, amit kitoltak még pár napra, mert bájitaltanon sikeresen felrobbantottak egy üstöt. Piton nagy örömére.
Ezért eldöntötte, ha törik, ha szakad ma biztosan beszélni fog velük. Biztosítani akarja őket, hogy nem haragszik rájuk, és ugyan úgy barátkozni szeretne velük.
Gyorsan befonta fekete haját, aminek végére egy narancssárga masnit kötött. Legalább legyen egy kis öröm forrása.
Vidáman lépkedett le a csigalépcsőn, amikor Fredbe ütközött.
– Bocsánat! -hadarta zavarában a fiú.
Alexis számára itt volt a kívánkozó alkalom, amire már oly régóta készült.
– Fred, örülök hogy látlak! Lenne néhány perced? -kérdezte a lány izgatottan.
Fred beletúrt vörös hajába, majd szomorúan ingatta a fejét.
– George már vár rám, ezért sietnem kell. Ráér majd később? -kérdezte a fiú.
Alexis sóhajtott egyet.
– Persze. -felelte csalódottan, majd odébb állt az útból.
Fred fel sietett a csigalépcsőn a fiúk szobájába.
A lány szomorúan indult le reggelizni. Látványosan kerülték, ami nem volt vitás a számára.

Reggelinél, Seamus mulatatta favicekkel a lányt, aki csak turkált a rántottában.
– Többen kerülnek engem Seamus! -sóhajtotta a lány, félbeszakítva a fiút.
A fiú hirtelen megakadt a vicc mesélésben.
– Nekem nincs bajom veled. Vicces, segítőkész vagy, -kezdte sorolni a lány érdemeit az ujján számolva. – Végül pedig olyan vagy, mintha a tesóm lennél. Képes vagy a vicceimen nevetni. -mosolygott szélesen.
Alexis hálásan mosolygott az előtte ülőre.
– Aki pedig kerül téged, az pedig egy nagy marha. -jelentette ki, miközben kihúzta magát.
Alexis fel nevetett. A pillanatnyi szomorúsága elillant.
– Jó barát vagy Seamus. -szúrt fel néhány tojást a villájára.
– Inkább arról beszéljünk, hogy sikerült-e megcsinálni az asztronómia házit? -nézett a lányra reménykedve.
Alexis letette a villáját, majd táskájában kutatott, míg mire megtalálta amit keresett.
– Próbáld ne szó szerint leírni. -nyújtotta át a fiúnak, aki széles mosollyal az arcán vette el a pergament.

Az asztronómia kivételesen nem volt unalmas Alexis számára, mert még élvezte is. A csoportmunka Seamussal feldobta az órát. Majd bűbájtanon a fiú felrobbantotta a madártollat, amin ismételték a lebegtető bűbájt. Ennyit számít, hogy ejtik ki a varázsigét.
– Helyesen Leviosa, Leviossa! -utánozta Ron, Hermione tudálékos hangját, miután az udvaron sétáltak végig.
– Csak segíteni akart Ron! -korholta le Alexis.
– Ne mondd, hogy nem idegesít, amikor mindent jobban akar tudni mindenkinél! -felelte a vöröshajú.
– Persze, néha igen, de tudom, hogy mindent azért tesz, hogy segítsen. -válaszolta a lány.
Hirtelen Hermione beleütközött Ronba, és gyorsan tovább is ment.
– Meghallotta, Ron. -sóhajtotta a lány. – Jobb, ha utána megyek. -indult volna el, de Seamus megragadta a karját.
– Úgyis azt mondaná, hogy hagyd békén. Majd lenyugszik. -engedte el Alexis karját.
Végül Alexis, a fiúkkal maradt. Belátta, hogy Seamusnak igaza lehet.

Persze a lelkiismeret furdalása estig is kitartott, mikor vacsorázni indultak.
– Nem láttátok Hermionet? -fordult a mellette ülőkhöz.
Lavender és Parvati nemlegesen rázták a fejüket. Mondjuk mit is várhatott tőlük, amikor az asztronómián kívül alig lehetett más témáról beszélni velük. Annyira el voltak a tárgytól varázsolva, hogy néha már azt gondolta Alexis, hogy meg lettek babonázva.
– Hé, Alex! -próbálta túlharsogni a zsivajt George.
Aki négy hellyel arrébb ült.
Alexis a hang irányába fordította a fejét, és rögtön meglátta a mosolygós vörös hajút.
Mivel még, nem kezdődött el a vacsora, gyorsan felpattant a helyéről és odament hozzájuk.
– Gyere, ülj ide. -tolta arrébb ikertestvérét George, hogy a lány leülhessen közéjük.
Fred rá sem nézett a lányra. Ugyanolyan unott volt, mint mikor reggel találkoztak.
– Tudnotok kell, hogy nem haragszom rátok. -nézett George-ra, majd Fredre. – Meg kellett volna kérdeznem, hogy melyiket ehetem meg.
Alexis ugyanúgy hibásnak érezte magát, mivel kérdezés nélkül megevett egyet.
– Pedig már azt hittük,már szóba sem akarsz velünk állni. -vigyorgott George.
– Hinni a templomban kell. -felelte Alexis szinten vigyorogva.
Itt már Fred halk kuncogását is meghallotta. Végre, legalább nem mogorváskodik.
– Nem láttátok Hermionet? -kérdezte végül a lány.
Már kezdett egyre jobban aggódni miatta.
– Nem. -felelte George.
– Tartsátok a helyemet. Megyek és megkeresem.
Alig ért a mondata végére, Mógus professzor lélekszakadva rohant be a nagyterembe.
– Troll lent a pincében! Egy troll lent a pincében!
Minden szem a professzorra szegeződött.
– Gondoltam szólok. -majd elájult, és arccal a padlónak esett.
Alexis szemei kitágultak, amikor újra meglátta Mógus professzornak a tarkóját, amit gondosan takart már lassan elnyűtt turbánjával. Újra felülkerekedett rajta az érzés, hogy valaki figyeli, de már valamiféle gonoszsággal párosult. Nem vett arról sem tudomást, hogy mindenki visongva felpattan a helyéről. Egyre jobban csak bámulta a férfit, aki nem óhajtott alélt állapotából felébredni. A mérhetetlen düh, kínzásnak felérő belső fájdalom, verejtékezés újult erővel jött elő. Hirtelen egy éles hang zökkentette ki a katatón állapotból.
– Csendeeet!
Dumbledore hangja harsogott végig a nagytermen. Alexis elvonta a tekintetét a professzorról. Nem érti mi történik vele. Miért reagál a teste így, mint egy ugrásra készen álló vadállat, aki éppen a prédájára vár.
– Minden rendben Alexis? -kérdezte Fred halkan. – Teljesen elsápadtál. -nézett le rá aggódva.
Egyedül már csak ő ült.
– Mindenki menjen vissza a prefektusok vezetésével a klubhelyiségébe. A legrövidebb úton. -intézte szavait a diákprefektusnak.
Percy gyorsan maga köré csődítette a griffendéleseket, és gyors léptekkel elindultak. Még hallotta fél füllel, hogy Harry és Ron aggódni kezdtek Hermione-ért, majd leszakadtak a csapattól. Alexisnek esélye sem volt velük menni, mert az ikrek tartották a vállait, nehogy elcsatangoljon.