Hold-Fény

Hold-Fény #2

Hikari vörös inget húzott, fekete farmerrel és egy bokacsizmát választott mellé reggel, mielőtt elindult a főházba. A haját hagyta lebegni maga mögött, nem szerette összekötni, nem azért növesztette ilyen hosszúra, hogy mindig felkötve lógjon a feje tetejéről. Rei már az épület előtt várta, azonnal nyitotta az ajtót, hogy egy pillanatot se kelljen várnia Hikarinak. A kocsiban újra a fiú lapját nézte, valami nem tetszett neki rajta, de egyelőre nem tudta, hogy mi az. Félre dobta, majd megtámasztotta a könyökét és az állára simított. Gondolkozott. Rei a visszapillantóból látott mindent. Ha Hikari így gondolkozott, akkor az mindig azt jelentette, hogy valami igazán érdekeset talált. Rei nem tudta, hogy mi lehet az, ő nem látott pl. Retsuban semmi különöset. Talán tetszik neki – gondolta magában, aminek annyira nem örült volna.

Ahogy a főházba értek, kicsit nyugtalanná vált a légkör. Nem volt jellemző, hogy Hikari idejött, ok nélkül pedig pláne. Önkéntelenül mindenki arra gondolt, hogy valami gond van, hogy talán épp valamelyikük büntetést fog kapni. Nem lenne az első eset. Óvatosan nézett mindenki Hikari után, amikor épp elhaladt mellette. Mind férfi volt, mind keménykötésű alak, de nem tudták megállni, hogy Hikari után nem forduljanak legalább egy picit. Hikari jelenség volt. Egy gyönyörű démon. Volt, aki incubusnak hívta a háta mögött. Nem tévedtek sokat. Hikari volt az egyetlen olyan yakuza, akinek annyi becenevet adtak, mint égen a csillag. Ha nem volt más téma, róla mindig esett szó valamilyen formában.

Hikari kötelező látogatást tett a főház jelenlévő vezetőinél, majd lement a dojoba. Nem is várt mást, tolongtak az emberek, mindenki kíváncsi volt arra, hogy Hikari kit, vagy mit akar itt. Magához intette Reit, valamit súgott a fülébe, közben mosolygott. Egy hangot sem lehetett hallani a teremben, csak halkan Hikari kuncogását. Hikari szétnézett, majd meglátta Retsut valahol hátul. Magasba emelte a kezét, csettintett egyet, majd Rei hívta Retsut. A jelenlévők felhördültek, majd megnyílt a fiú előtt állók sora. Ő maga nem szólt semmit, csak előlépett. Meghajolt Hikari előtt, aki két ujjával megérintette a kakaóbarna, rezesre színezett tincseket.

- Mi a neved? – kérdezte Hikari.

- Royama Retsu – válaszolta még mindig fejet hajtva.

- Az igazi.

- Nem értem, mire gondol, uram – nézett fel. – Ez a nevem, mióta megszülettem.

- Hány éves vagy?

- 22.

- Tényleg? – mosolyogta.

- Igen – mondta kissé értetlen képet vágva.

- Nos, akkor Royama Retsu, aki 22 éves. Játssz velem kicsit.

- Uram?

Retsu nem értette, mi történik, de nem is hagyta Hikari gondolkozni, azonnal megtámadta és bevitt egy ütést, ami elől Retsu villanás alatt kitért, és reflexből visszaütött, kevésen múlt, hogy eltalálja Hikarit. Egy pillanatra megállt az idő, majd Hikari mosolygott és újra támadt, nem kímélte a fiút, nem is viccelt, meg akarta verni. Retsu is érezte a komoly szándékot, így nem finomkodott. Néhányszor meg is ütötte Hikarit, de ő is kapott párat, végül Retsu maradt alul. Hikari pihegve ült a csípőjén, majd Reinek csettintett és a kardot kérte. Mindenki ideges lett, hiszen eddig sem volt vicces, amit láttak, de most kardot is rántanak. Hikari lemászott a fiúról és elvette a kardját Reitől. Retsu zihált a padlón, majd felállt ő is és elvette a felé nyújtott kardot. Azt gondolta, hogy jó eséllyel megöli őt Hikari, ha hibázik. Lerázta magát, majd intett a főnök felé, hogy támadhat. Az pedig nem volt rest megtenni. Hangosan, fémesen csattantak a pengék egymásnak, hosszan szaladt végig a két kard egymáson, alig-alig voltak távol egymástól nagyon szoros volt a küzdelem. A vörös ing két helyen elszakadt, ahogy beleakadt Retsu kardjának hegyébe, de a fiú ruháján is volt vágás. Hirtelen Retsu egy hátra szaltóval került Hikari mögé, még a levegőben hátba rúgta, majd amint Hikari a hasán landolt, Retsu már a derekán ült, a másik hajába kapva hátrafeszítette a fejét, a kard pengéje pedig a Hikari nyakának feszült. Fagyos csend és hullaszag terjengett a dojoban, mindenki kőbálvánnyá meredt, ahogy ezt a jelenetet végig nézték. Hikari zihált, nyelt egyet, mire a penge meg is vágta kicsit. Elnevette magát, majd ütött a tatamira kettőt. Retsu leugrott róla és elé perdült, térdre borult és a padlóig hajolt Hikari előtt.