Hold-Fény

Hold-Fény #10

Hikari teát főzött és ásítozott, közben a telefonját nézegette, abban is a napi teendőit. Elég sűrű napja lesz, ahogy nézte, így aztán arra gondolt, kávét kéne innia tea helyett. Nyúlt is a bögréért, de nem tudta a polcról levenni, mert csengettek. Azonnal a bejárati ajtó kamerájára pillantott, ott pedig Rei állt az ajtó előtt. Hát ötlete sem volt arra, hogy miért lehet itt most. Máskor sem jön, mióta a nagyfőnök büntibe tette miatta. Megindult az ajtó felé és kinyitotta. Lassan tárta ki, kissé hűvösen mérte végig Reit. Rei annál élénkebb érdeklődéssel engedte rajta végig a tekintetét különös figyelemmel a fedetlen mellkasára. Nem volt idegen látvány, csak a hegeket nem látta még rajta. Hikari már egész jól kijött velük, főleg, mert Retsu többször mondta, hogy neki tetszenek. Hikari félre állt és Rei besétált a lakásba.

- Retsu?

- Alszik még – mondta Hikari.

- Tényleg itt lakik?

- Igen, sokkal biztonságosabbnak érzem. Amúgy is az a dolga, hogy folyton figyeljen rám, nem?

- De, igen.

- Kérsz kávét?

- Igen. Hogy vagy?

- Jól, egész jól. Mit keresel itt? – kérdezte, miközben elindította a kávégépet.

- Milyen rideg vagy.

- Bocsánat – mosolyogta, bár Rei tudta, hogy ebben semmi kedvesség nincs.

- Azért jöttem, hogy szóljak egy új szállítmányról.

- Nekem?

- Igen, a főnök azt kéri, te intézd, mert a kínaiakkal jóban vagy.

- Ó, értem – bólintotta, majd Rei elé tette a friss, forró, üres kávét. Ő maga tejet öntött a sajátjába, egy harmadikat pedig főzött Retsunak, mivel sejtette, hogy hamarosan megjelenik ő is. – Milyen üzlet?

- Műkincsek, a pontos lista most nincs nálam, de még ma átküldöm.

- Jó, küldd át, elintézem.

- Semmi ellenkezés?

- Miért kéne? – húzta fel a szemöldökét. – A főnök utasítása, mit pattogjak?

- Nos, igen – kortyolt a kávéba.

- Miért kellett ezért idáig jönnöd? Elég lett volna felhívnod. Kértél rá engedélyt?

- Lázadtam, csak úgy jöttem – mondta, mire Hikari nevetett.

- Rosszfiú – mosolyogta, közben Retsu is előkerült. Rei mozdulatai megfagytak, ahogy a fiú ásítva, alsónadrágban sétált ki Hikari szobájából. – Jó reggelt – mondta Retsunak a csészéje mögül.

Retsu felé nézett és, amint megpillantotta Reit meghajtotta a fejét, majd tovább sétált. Hikari Rei felé fordult és tovább mosolygott.

- Vegyél levegőt, lesz még ilyen – kuncogta, Rei pedig folytatta a kávéját.

- Ugyanezt mondtad neki is, mikor én feküdtem az ágyadban.

- Hát, most ő fekszik benne.

- Te dolgod – mondta kissé feszesen.

- Sajnos nem fekszik le velem – mondta, mire Rei arcizmai kisimultak, ezt Hikari is jól látta.

- Szakítok rád időt.

- Te sosem leszel már abban a helyzetben – jelentette ki élesen.

- Miért?

- Még kérdezed? – nézett rá meglepve. – A főnök kutyája vagy, aki még csak rá sem mer mordulni. Egy szó nélkül hagytad, hogy megint magához vegyen, és a kényes helyzetemben meg sem próbáltál visszajönni hozzám. Szóval, maradj csak szépen az öreg seggében.