Vajon ki a Nagy Ő?

Pt7

Visszérve barátaimhoz nem mondtam semmit az előbbi dologról, hiszen még ez olyan fura és kényes téma volt nekem, valamint nem is nagyon vitt rá a lélek hogy erről beszéljek, inkább csak inni akartam én is tovább velük

Eljött az este 10, úgy gondoltuk ideje bemenni a helyre, mert hát azért bulizni is kéne egy kicsit ha már így összegyűltünk együtt.
Beérve a kék már bent volt a barnával, de nem szerettem volna rájuk akaszkodni nagyon, hiszen a barnával is csak most beszéltük meg a dolgokat szinte, és ezek ellenére még valahogy akkor is furcsa lenne előtte bármilyen testi kontaktus is a kékkel, így csak maradtam barátaimmal, majd belevetettük magunkat a bulizásba és az ivászatba jobban.

Telt múlt így az idő, azt vettem észre hogy barátaim mind eltűntek, nem hagytak ott, de hol kint cigiztek, hol táncoltak valakivel, hol pedig szenvedtek a wcn a sok alkohol miatt. Egyedül maradtam volna, ha akkor nem futok össze a kékkel és a barnával.
Egy ideig elvoltunk bár megbeszéltük azthiszem, furcsa volt, kicsit feszélyezve éreztem magam, de ez érthető volt számomra, elvileg ott voltam a fiúval aki már első pillanattól tetszett, annak a fiúnak a társaságában akivel majdnem összejöttem.
De igyekeztem ezt magamban tartani.

Egy idő után azt vettük észre hogy a barna lelépett szó nélkül, otthagyva kettőnket.
Utólag tudtam csak meg hogy nem akart zavarni mert úgy gondolta ha ő a közelbe van a kék nem olyan "merész" vagy éppenséggel nyílt velem szemben.

Az idő innen lelassult amíg kettesben voltunk.
Végig mellettem volt, bár egy kicsit mindíg távolságtartónak éreztem, de azt is éreztem hogy valamennyire neki is tetszik ez az egész ő meg én dolog.
Az este további része így telt, már nem volt kedvem bulizni, vagy éppenséggel inni mert ott volt velem Ő.
Nemtudom miért érzem ezt a nagy vonzalmat.
Tudom hogy nem szabadna, de nem megy a kontroll, elvesztettem és csak őt látom magam előtt.
Nem vagyok szerelmes, és fogalmam sincs mit érzek, de erős ahhoz hogy innen visszalépjek.
Nem akarok.
Végig ezek a dolgok mentek a fejembe, valamint az hogy mekkora szerencsém is van vele. (Hat nemvolt)
Kimentünk a hidegbe, rám adta kabátját mit sem törődve azzal hogy ő megfázhat. Csak néztem őt ott kint, akkkor úgy éreztem ez az amit hiányoltam 21 év alatt.
A karjaiban hazatértem, és nem akartam onnan eljönni többet.
Ezeket az érzéseket nem mondtam el neki, sőt senkinek, hisz túl mennek a határon azthiszem.
Még nálam is, pedig én nem ilyen vagyok.
Ő sosem érzett így, vagy ennyire gyengéd érzelmeket nem táplált irántam, én pedig nem vagyok annyira önző hogy ezt elmondjam, és gyötörjem vele. Valamint még magamnak is nehéz volt bevallani.

Amint véget ért a buli elkísért engem a vonat állomáshoz, ami elég messze volt a szórakozó helytől, végig kézen fogva, majd meg is várta velem a vonatot.
Úgy maradtunk, hogy innentől beszélünk lesz ami lesz, és majd írok ha hazaértem.
Hazafele, sőt már otthon az ágyba is csak erre az egészre tudtam gondolni hogy most mi is történt.
Hogy én meg ő?
Hogy a fenébe lehetséges ez?
De ez lenne a sors?
Vajon már akkor ott az első pillanatban ez volt megírva nekünk?
Sok volt bennem a kérdés, de írtam neki egy sort hogy minden oké, majd álomra hajtottam a fejem, a megannyi megválaszolatlan kérdésemmel amikre mai napig nem tudom a választ.

Nos mivel ez a 7resz es ez a kedvenc szamom, gondoltam itt lovom le a spoilert hogy amugy ez teljes mertekben igaz tortenet.
Bar az elejen mar sejteni lehetett a sok datum miatt is, meg a neveket sem irtam ki direkt. A parbeszedekben nemi tomorites van, de mindnek valosag az alapja, es hasonlo modon tortent minden.