Elixoid I. - A nagy követrablás | ✓

40. Megan, a túsztárgyaló

- Ott a lift! - kiáltom el magam megkönnyebbülten, mert bár igyekszem keménynek tűnni, égnek az izmaim a futástól. Némi elégtétellel tölt el, hogy Faun is nehezen tart velünk lépést, és kezdetben hangtalan légzése idővel visszafogott, magas sípolásba csapott át.

Akkora szerencsénk viszont nincs, hogy a felvonó épp a mi szintünkön tartózkodjon.

Hobel hamarabb megérkezik, és hívja a liftet. Szerencsénkre rajtunk kívül senki sem vár a felvonóra. Irigységgel kevert csodálattal állapítom meg, hogy a fiú még csak nem is szedi szaporábban a levegőt, Faun viszont meglepően emberi reakcióval a térdére támaszkodva zihál.

- Jól vagy? - kérdem bizonytalanul, az űrlény válaszképp egyik tenyerével int, miközben igyekszik kifújni magát. Remélhetőleg ez a jelzés a capreideknél az "okét" jelenti.

Tekintetem továbbsiklik Holbere, megkönnyebbülten látom, hogy bár ugrásra készen feszülnek meg az izmai, de higgadtan eltökélt, nem olyan, mint Sagar említése után, ami... Elég ijesztő volt a reakciója a férfi nevének említésére. Mintha nem is ugyanaz a félszeg srác állt volna előttem.

Persze, Hobel úgy tudja, hogy Sagar odavetette őt a MIKA mészárosainak, mégsem hittem volna, hogy már a volt főnöke nevének hallatán is elveszíti a kontrollt az érzései felett. Elsápadt, remegett, a szeme üvegessé vált, és az a kényszeredett zihálás... mintha egy traumatikus emlékbe zuhant volna vissza?

Megüti a fülem a halk surrogás zaja, ahogy a sodronyok a mi szintünkre eresztik a felvonót. Talán kicsit elbíztam magam, amiért olyan könnyedén eljutottunk a liftig, ezért automatikusan megindul a lábam a szétnyíló ajtó felé. Majd arra eszmélek, hogy valaki, a keze mérete és szorítása alapján Hobel, megragadja a vállam, és határozottan félrependerít az útból.

Meglepett kiáltással esek neki egy üzlet kirakott táblájának, és sodrom magammal a földre.

- Mi a...? - kezdem némi felháborodással, ahogy négykézlábra gördülök, de a parancsszó, hogy „Álljanak meg!", majd az azt követő fájdalmas ordítás és a martenzitiek felharsanó sikolyai belém fojtják a szót. Ijedten kapom fel a fejem, és döbbenten nézem végig, ahogy Hobel az egyik MIKA ügynököt a karjánál fogva lendíti át a korláton a mélység felé, miközben újabb ijedt kiáltások törnek elő az öveikből. Legszívesebben én is felsikítanék, de egy árva hangot sem bírok kipréselni magamból. A szürke rongyokba burkolózott Faun alakja is eltűnik mellőlem, helyette az ismerős sötét, tüskés förmedvény ront be a liftbe. A kabinban újabb fájdalmas kiáltás harsan, és iszonyodva nézem, hogy vércseppek fröccsennek a liftakna tejüvegére. Az engem nemrég üldöző tüsihajú ügynöknő kizuhan a sétányra.

- Megan, gyere! - kiált rám Hobel, és már ugrik be a liftbe.

A talpamra kecmergek és teszek néhány remegő lépést a szakadék felé, amelyben alig pár másodperce az egyik ügynök tűnt el. Rettegve pillantok át a korlát felett, majd megkönnyebbülve esik a tekintetem a maga alá tekeredett lábú ügynökre, aki egy emelettel lejjebb, egy hídon landolt. Öviek elhűlt gyűrűje veszi már körbe és hajol fölé.

Végül is egy ügynök. Az elixoid rendbe tudja tenni, igaz?

- Megan! - sürget Hobel, ezért elszakítom a tekintetem a lezuhant férfiről.

Csendes megrettenéssel lépem át a vállát szorongató, és rohamosan őszülő ügynöknőt, és megugrik a gyomrom, amikor a liftbe lépve Faun és Hobel társaságában megpillantom Sagart. Pontosabban az ügynök hátát. Hobel hátratekert kezekkel kényszeríti neki a majd fél fejjel magasabb volt főnökét a felvonó üvegfalának. Kétségbeeséssel látom, hogy a férfi álla alól vékony vércsík kígyózik a föld felé. Remélem, Hobel csak az orrát törte be és nem a fejét.

- Te jó ég, Hob, mit csináltál?! - kérdem majd fél oktávval magasabb hangon, miközben az ajtó csendesen zárul mögöttünk, és végre megindulunk felfelé, a dokkok irányába.

- Úgy vélem, nem adta át az üzenetem, Miss T... - kezdi Sagar, de Hobel olyan erővel vágja a fejét újra a lift falának, hogy nemcsak az ügynök jajdult fel, hanem ösztönösen én is.

- Fogja be a száját! - kiált rá a fiú. Magamban pontosítania kell: amikor először megemlítettem a férfi nevét, Hobel nem is volt igazán feldúlt. Most az.

- Talán meglepi, de tényleg örülök, hogy élve l... - próbálkozik a férfi újra, de nem bírja befejezni a mondatot, mert a fiú csavar a karján. A csontok ropogásától kiráz a hideg.

- Hagyd abba! Eltöröd a kezét! - kiáltok fel.

- Örüljön, hogy csak azt töröm el!

- Térjen észhez, Madok! Értse már meg, hogy segí... - Sagar ismét elhallgat a fájdalomtól, ahogy a fiú másik kezével a koponyáját a lift falának préseli. Csodálom, hogy az üveg nem kezdett el megrepedni.

- Hobel, kérlek! - könyörgök neki, és elkeseredetten kapom a szemem Faunra, de a capreid láthatóan nem akar belekeveredni a vitába, csak bámulja az állomás elsuhanó szintjeinek sziluettjét. - Hallgasd már végig! Mit akarsz ezzel elérni? Meg akarod ölni?!

Hobel a kérdés elhangzása után hosszú másodpercekkel sem válaszol, csak mered az ügynök tarkójára.

Fogalma sincs, mit akar tenni.

Minden bizonnyal dühös, ezt még talán a capreid is látja rajta. Nem ok nélkül. A MIKA elárulta, majdnem megölte, és végre van kire az évek óta benne fortyogó dühöt irányítania.

- Nézzék... - szólal meg Sagar, ezúttal nyugodtabb hangon és felénk fordítja a fejét. - Két emberem már elfoglalta a hajójukat. Ha vissza is szerzik, három MIKA hajó vár magukra odakinn. Amint elhagyják a dokkot, el fogják önöket kapni.

- Csak azért üldözött minket, hogy ezt közölje velünk?! - kérdezi Hobel remegő hangon, miközben a keze még jobban rászorul Sagar csuklójára. A férfi arca megrándul a fájdalomtól.

Remegő lábbal lépek közelebb.

- De biztosan van terve - szólok erőtlen hangon. - Azért jött utánunk, mert képes minket kimenteni az állomásról, igaz?

- Megan, ő nem...

- Alkut tudok ajánlani - vág a fiú szavába Sagar határozottan és a szeme is egy pillanatra összeakaszkodik az enyémmel.

- Torkig vagyok az alkujaival!

- Hallgasson végig, Madok, mert nem veszíthet vele. Utána pedig még mindig eldöntheti, hogy betöri-e a fejem, vagy sem.

Hobel végre fontolóra veszi a férfi szavait, de láthatóan nem bírja eldönteni, hogy a bosszú vagy a minimális bizalom felé billenjen el nála a végső döntést hozó mérleg karja.

- Hallgassuk meg - kérlelem a fiút, és Hobel szorítása végre enyhül egy kicsit Sagar csuklóján. Megrettenve veszem ki a férfi sötét bőrén a fiú ujjainak nyomát.

- Jól tudják, hogy mit akar a MIKA - folytatja Sagar. - Ha megkapjuk, akkor nagy eséllyel kicsúszhatnak a markunkból.

Olyan ködösen fogalmaz, hogy elsőre fel sem fogom a szavai értelmét, ráadásul eddigi kifogástalan marsiját is nehéz, tőle eddig nem hallott dialektus üli meg. Hobel viszont azonnal kapcsol, és szeme a capreidre rebben, aki egykedvűen figyeli a színes szinteket. Még talán két emelet választ el minket a dokkoktól. Nekem is leesik a tantusz.

Sagar nem is sejti, milyen lehetetlent kér tőlünk.