A sátán kritizál ○ SZÜNETEL ○

8. Kritika

A következő kritikát Milu180905-nek írtuk a Szuperhősök világában I. - Kezdetek szál című művére! Köszönjük a jelentkezést!

Na, vágjunk is bele a lecsóba! Alapvetően a könyv úgy kezdődik, mint egy tipikus szuperhősös történet. A főszereplő, Eron, iskolás és piszkálják. Kiközösített gyerek, halott szülők, klisék mindenütt. A reggeli rutin leírása szintén ugyanebbe a kategóriába tartozik.

Természetesen nincs olyan könyv, amiben nincs valamennyi klisé vagy egyáltalán nem sablonos. Ilyen nem létezik, mert valamiféle módon a múltban már megírták a történetünk, csak lehet, más szereplőkkel, eltérő világgal stb. Tehát nyilván ezen nem érdemes aggodalmaskodni, habár mi inkább elkerülnénk az efféle klisés jelenetek túlzott halmozását. 

Inkább ajánlanánk azt, hogy magához a karaktert a komfortzónájából kitaszító történéshez közel essen a kezdés. Például egy órára tőle. Ezzel akár egy gyönyörű in medias res kezdésmódot is ki lehet alakítani, ami lényegesen több izgalommal jár, mint egy átlagos nap kezdete.

Néhol a leírásokat túl vontatottnak és részletesnek találtuk, tördelve jobb lenne. Nem fontos minden ujj helyzetét leírni, jobb a lényegre ugrani, a leírások leginkább a helyszín bemutatását, felvázolását szolgálják. Az pedig azt, hogy el tudjuk képzelni az adott jelenetet. 

A könyv elején túlságosan sok információt kaptunk egyszerre, ezt is orvosolhatja az in medias res kezdés. Jobb akcióval indítani, ami izgalmas is, mert ez kissé olyan volt, mintha önéletrajzot olvastunk volna, vagy állásinterjút figyelnénk meg. 

A főszereplő leginkább csak tényeket közölt, a meséléshez közel sem volt. Inkább élénken mutatni kell, mint mesélni, ahogy azt szokás mondani. Itt jobb az érzékekre, látványokra, szagokra, egyebekre támaszkodni, mint csak közölni egymás után a tényeket.

A dezodoros részt igen kreatívnak találtuk, mert nem igazán lehet ilyet könyvekben olvasni, de végre ilyet is láttunk.

Túl sok információt kaptunk egyszerre, amit nehéz volt feldolgoznunk, és vontatottá tette az írást. A túl részletes leírások általában ezt teszik, inkább azt ajánljuk, hogy legyenek mozgalmasabbak a jelenetek, változatosabbak. Például a gyorsabb eseményeket, mozdulatokat érdemes rövidebb mondatokkal kifejezni. Az egyszerű szóhasználat könnyebbé teszi a mondatok megértését. Az pedig meggyorsítja az olvasó felfogását, tehát gyorsabbnak, lendületesebbnek érzi magát az eseményt is. 

A kiabálásokat ajánljuk kicsivel írni, mert anélkül is le tudjuk képzelni, hogy mit akart az író, de ezek megzavarják a sorok rendezettségét.

Továbbá volt benne néhány vesszőhiba és szóismétlés, amire jobb odafigyelni, ugyanis ezek a túl sok leírásból is fakadhatnak. 

Az a rész, hogy a főszereplő folyamatosan az olvasóhoz szólt, nagyon kellemessé tette, mintha csak valami barát volna. Ez sokkal élvezhetőbbé teszi, egyfajta személyes hangot ad neki, ami kifejezetten szimpatikussá alakítja a karaktert.

A történetet ettől függetlenül izgalmasnak és újítónak találtuk itt Wattpadon, ahol nem igazán fordulnak elő ehhez hasonlók. Azt ajánljuk, az írónak, hogy egyszerűsítsen, tömörítsen, mert a sok leírás hamar untatóvá válik. 

A második fejezet máris gördülékenyebb volt, több érzelem is volt benne, de némileg még mindig emlékeztetett minket egy tankönyv szövegére.

Összességében a harmadik is jobb volt, a karakterek kedvelhetők a könyvben, ami egy jó pont. Végül a nehézkes kezdés ellenére is kialakult egy egészen élvezhető könyv, ami sok érdekességet és újdonságot rejt magában.

Köszönjük a jelentkezést!