Good Omens Oneshots [Fordítások]

Gyermek

Credits to: whovian009

Szavak száma: 960

Tizenhét évvel ezelőtt a világ megváltozott, az apokalipszis majdnem elpusztította a világot és egy gyermek megszületett. Aziraphale és Crowley összeköltöztek és egész boldogak voltak együtt, egy nap valaki kopogott az ajtón. Aziraphale kinyitotta az ajtót és egy apró kosarat talált a földön egy kisbabával benne.

- Crowley!

A démon odament az ajtóhoz és meglátta a gyereket.

- Ott van egy levél – mondta az angyal. Crowley felvette a babát mivel elkezdett sírni.

- „Kedves Aziraphale és Crowley

Ez a gyermek félig angyal és félig démon, pontosabban mindkettőtök fele. Genetikailag a lányotok, úgy neveljétek mint a tieteket.

A Mindenható"

Crowley tágra nyílt szemekkel nézett Aziraphalere, a mindenható egy gyereket adott nekik.

- Ő... a miénk? - kérdezte Aziraphale.

Crowley lenézett a gyerekre, sárga szemei voltak csak mint Crowleynak, de a pupillák nem voltak hasítottak.

17 évvel később

Sabrina, volt a név amit a kislánynak attak. Beilleszkedett mindenhova, iskolába küldték a többi gyerekkel. Csendes lány volt, minden tekintetben a szülei lánya volt, főleg Crowleyé, nem volt nagyon olyan mint Aziraphale ez viszont zavarta őt.

Sabrina épp a lakásba sétált be miután a barátaival találkozott.

- Hol voltál?

- Kint – mondta elsétálva az apja mellett a szobája felé.

- Sabrina.

- Mi van? - állt meg és sóhajtott.

- Két órája itthon kéne lenned – mondta az angyal.

- És?

- És miért késtél?

- A barátaimmal voltam.

- Nickkel voltál?

- És mi van ha igen, apa. Az nem bűn.

Sabrina a szobájába ment és becsapta maga után az ajtót.

Crowley besétált munkából jött haza, hallotta az egészet.

- Jól vagy?

- Gyűlöl engem.

- Nem, nem gyűlöl, csak egy tinédzser – mondta átkarolva hátulról az angyalt.

Sabrina egyedül ült az ágyán, fejhallgatóval üvöltetve AC/DC highway to hell. Kezdett belefáradni, hogy mindig leszólják, Aziraphale egyáltalán nem értette őt és tudta, hogy nem is fogja megérteni.

Egy idő után elaludt és Aziraphale és Crowley ránéztek.

- Jobban hasonlít rád.

- Fizikailag igen, de nagyon is olyan mint te csak inkább belülről.

- Utál engem.

A kettő nem aggódott, hogy Sabirna ébren lett volna és kihallgatta volna a beszélgetésüket.

- Nem, csak most nő fel és te nem engeded őt. Ő már nem egy gyerek.

- Tudom.

- Csak kényszeríted, hogy olyan legyen mint te, mikor a valóságban egyikünk sem lehet, nem száz százalékban jó vagy rossz, hagynod kell, hogy a saját útját járja.