Good Omens Oneshots [Fordítások]

Raphael könyve

Credits to: whovian009

TW: -

Fordító megjegyzése: Ez a történet tartalmazza a Crowley volt Raphael headcanont.

Szavak száma: 551

Az angyal a könyvesboltjában ült amikor meghallotta a csengőhangot ami jelezte a vásárlók érkezését, de amit érzett azok angyalok voltak, arkangyalok. Aziraphale felállt az asztalától és megfordult, hogy meglássa Michaelt, Urielt, és a Metatront.

Még a démon, aki egy könyvespolc tetején aludt kígyó alakban odanézett, hogy lássa a három angyalt besétálni. A szemét rajtuk tartotta, hogy meg tudja védeni az angyalát.

- Hát, ez egy meglepetés, minek köszönhetem ezt a megtiszteltetést? - kérdezte az angyal aki a három látogatóval ellentétes oldalán állt az asztalnak.

Uriel letett egy könyvet az asztalra Aziraphale elé, a könyv felkeltette Crowley érdeklődését, egy olyan könyv volt amit látott még mikor angyal volt.

- Egy könyv?

- Raphael könyve, azt reméltük, hogy le tudnád fordítani nekünk. Te ismerted a legjobban őt, végül is.

Aziraphale felrakta a szemüvegét az orrára és közelebbről megnézte a könyvet. Kinyitotta az első oldalon és látott valami írást.

Arkangyal Raphael

Tulajdona

- Ez biztosan az ő kézírása – mondta Aziraphale ahogy tovább lapozott.

Az írás az oldalokon összezavarták.

- Nem tudom elolvasni.

- Ez az első – mondta a démon aki a könyvespolc mögül bukkant elő visszaváltozva a szokásos formájába.

- Milyen első? - kérdezte az angyal.

- Végre van egy könyv amit nem tudsz elolvasni, még ha a csillagokról is van – nézett el Crowley a könyvre.

- Hát, nem tudok mindent, kedves.

- Honnan tudtad, hogy a csillagokról van, démon? - kérdezte a Metatron.

- Uhhh, hát ő segített megalkotni őket, nem? - próbálta a démon lerázni őket, nem akarta, hogy belemásszanak.

- Emellett egy gyógyító és egy védelmező... - mondta Uriel.

- És évezredekkel ezelőtt eltűnt – szólt közbe Michael.

- Tényleg azt hiszed? - kérdezte a démon.

- Ez az igazság – mondta Michael.

- Nem gondolod, hogy inkább megbukott?

- Honnan tudnád azt démon? - kérdezte a Metatron.

- Hát, akkor közel állt Luciferhez.

- Ismerted őt, kedvesem? - kérdezte Aziraphale.

- Persze, én voltam ő.

Az arkangyalok összezavarodottan néztek egymásra.

- Te voltál... Bizonyítsd! - utasította Michael.

- Hogyan?

- Olvasd el a könyvet! - követelte Uriel.

- Nem kell, én írtam. Mit is akartok megtalálni egyáltalán?

- Hova rejtetted a felszerelésed? - kérdezte Uriel.

- Oh, hát én... Én nem igazán emlékszem hova raktam – huppant bele az angyal karosszékébe.

- Miért akarjátok tudni? - érdeklődött Aziraphale.

- Ez egy mennyei fegyver. A mennybe tartozik – válaszolta a Metatron – Végül is isten készítette.

- Hozzám tartozik, majd visszaadom ha a Mindenható maga kéri – állt fel a démon egyenesen Metatron arcába – Most javaslom távozzatok mielőtt késztetést éreznék egy kis pokolt gyújtásra.

Az arkangyalok szeme kitágult és mind a hárman elmentek. Crowley Aziraphale felé fordult és mondta – Nyugi, igazából nem tenném, főleg nem itt.

Megkönnyebbülés futott át Aziraphale arcán.

- Nem hiszem el, nem tudtam el, hogy te voltál. Barátok voltunk.

- Még mindig azok vagyunk.

- Tudom, de akkor régen, irigyeltelek, a világnak gondoltalak. Ötletem sem volt, hogy megbuktál. Mindenki azt hitte, hogy még fent vagy és alkotsz.

- Komolyan?

Az angyal bólintott.

- Huh, hát ha visszamehetnék semmin se változtatnák.

- Miért nem?

- Mert akkor nem találkozhattam volna veled – mondta Crowley, közben megfogta az angyal kezét.

- Oh Crowley – az angyal a kezét a démon arcára rakta és egy csókra hajolt.

- Hol hagytad a felszerelésed?

- Biztonságban.

- Emlékszel rá?

- Persze, hogy emlékszem. Arra a napra emlékeztet amikor találkoztam veled.