Helló, diszfunkciós családból jöttem! /BEFEJEZVE/

Ne bízz senkiben!

Vacsora után Fanni azt hitte, hogy a család szétszéled, mindenki esti, önálló kikapcsolódását fogja végezni, és ők is felmehetnek az emeletre. Egyre fáradtabbnak érezte magát. Szívesen lezuhanyozott volna, hogy aztán rögtön ágyba bújjon aludni.

Ehelyett Misi családja egy kőkemény kő-papír-olló versenyt tartott. A győztesek megúszták, hogy nekik kelljen elmosogatni. Misi közben elmagyarázta, hogy az, aki háromszor egymás után veszít, mentesül a következő két napban a feladat alól. Ági szerint viszont igazságtalan volt a rendszer, mert Misi már hónapok óta nem járt otthon, neki kéne automatikusan veszítenie.

A testvérek civakodása csak felerősödött, amikor Misi elsőként nyerte meg az aznapi családi bajnokságot, és végül Áginak kellett mosogatnia. Klári és Csabi visszaültek az étkezőasztalhoz. Ujjaik összekulcsolódtak az asztal sarkára támaszkodva, miközben mosolyogva figyelték Misi győzelmi táncát.

Fanni halkan kuncogott.

– Hozzatok valami játékot, gyerekek! – mondta Csabi a fiának. – Kipakolunk, amíg Ági elmosogat.

– Rendben! Gyere, Fanni!

Misi maga után húzta Fannit egy nagy szekrényhez, ami roskadásig meg volt pakolva mindenféle színes dobozzal. Fanninak nem volt újdonság, hogy Misi szeret társasjátékozni, de a kollégiumba eddig csak apró kártyajátékokat hozott magával, mint a Sushi Go vagy a Claim. Itt viszont most elképzelhetetlenül sok játék sorakozott fel.

– Te ezt mind ismered?

– A legtöbbet – mosolygott büszkén Misi. – Ezzel például még sosem játszottam – mutatott egy zöld dobozra Misi, aminek az oldalán egy róka ült. A dobozon Az erdő felirat híresztelte a játék nevét. – Apa mondta, hogy a múlt héten vette.

– Játszunk azzal?

– Nem kell azért ezt választanunk, mert én még nem játszottam vele – Misi elkezdte egyesével átfutni a játékokat. – Az a baj, hogy a legtöbb játékunkat négy főre tervezték, de fogunk találni olyat, amit öt ember is tud játszani.

Éreztem, hogy feleslegesen vagyok itt. Csak gondot okozok... még játszani se tudnak olyat, amit akarnak, mert itt vagyok.

Misi részletes beszámolót tartott azokról a játékokról, amiket tudtak volna játszani. A draft rengetegszer elhangzott, az egész család szerette ezt a mechanizmust. Végül három játékra szűkítették le a választási lehetőséget. Fanni nem akart rajzolni, hiába bátorította Misi, hogy nem kell hatalmas művészeti tehetség a Kartográfusokhoz. Maradt a Kuruzslók Quedlinburgban, és a 7 csoda. Fanninak tetszett a vajákolás és a zsákból húzogatás, de úgy látta, Misi szívesebben játszana a 7 csodával, ezért végül azt választotta.

Gyorsan ki lehetett pakolni a játékot, a legtöbb időt a speciális kártyák kiválogatása vette igénybe. Közben Fanni felé folyamatosan záporoztak a kérdések Kláritól a legváltozatosabb témákban. Filmek, zene, olvasás, ételek... Fanni igyekezett mindenre a lehető legrövidebben és tömörebben válaszolni. Majd ezt követték a tanulmányi kérdések.

– Hogy megy az egyetem? – kérdezte Csabi, mert ez a téma számára komfortosabb volt, mint vígjátékokról beszélgetni.

– Egész jól.

– Csak szerénykedik – szólt közbe Misi. – Szinte csak ötösei vannak.

– Szinte...

– Gratulálok! Egy évfolyamba jártok a fiammal, ugye? – Fanni válasz helyett csak bólintott. – Te miből fogod írni a diplomamunkádat? Te is duális képzésben vagy?

– Még nem egészen döntöttem el.

Ági is visszaült az asztalhoz, Misi pedig tartott egy gyors szabálymagyarázatot. Nem volt bonyolult a játék, csak egy kártyát le kellett venni, a többit pedig továbbadni. Három fordulót játszottak egy játékban, és az győzött, akinek a legtöbb pontja volt a végén.

Elkezdődött az első kör.

Folyamatosan jöttek a kártyák, Fanni figyelmét teljesen lekötötte Csabi és Misi választásai, mert köztük ült. Hamar észrevette, hogy Misi a termelését szeretné egyelőre felduzzasztani, Csabi pedig a tudományos terület felé vette az irányt. Fanni rövid megfontolás után úgy döntött, hogy a hadászat és a kereskedelem lesz az elsődleges prioritása.

Vele szemben Ági is egészen hasonló taktikát folytatott, csak ő inkább kultúra kártyákat emelt el magának. A második kör vége felé már izzadni kezdett Csabi homloka, amiért két erőteljes hadsereg fogta közre.

– Nem állsz valami jól, édesapám! – kuncogott Ági, amikor Csabi már másodszorra tette zsebre a mínusz pontokat, amiért gyengébb hadserege volt, mint a két szomszédjának.

– Nem tudod esetleg, hogy ki miatt, kislányom?

– Egy titkos szövetség áldozata lettél, sajnálom – kacsintott Ági Fannira.

Velem? Ugyan miért kötne pont velem szövetséget? Nem is ismerjük egymást.

Az első játékot végül Fanni nyerte meg, habár nem volt nagy pontkülönbség közte és Ági közt. Áginak sajnos túl sok értékes kártyát kellett kidobnia, hogy nyersanyaghoz jusson, így Fanni győzött a céh kártyáinak hála.

– Gratulálok, Fanni! – mondogatták a többiek, és közben úgy tapsoltak, mintha az évszázad előadását látták volna.

– Jó érzéked van a stratégiához! – veregette meg elismerően Csabi Fanni vállát.

– Tényleg, apa! Te majd tudnál Fanninak segíteni a diplomájában, nem? – kérdezte Misi, csak úgy a semmiből. – Ha nekem úgy is segít a duális partnerem, Fanni elemezhetné a te vállalkozásodat.

– Részemről rendben van – válaszolta Csabi könnyedén.

– Mit szólsz hozzá, Fanni?

Nem szabad igent mondanom! Csak Misi miatt segítene rajtam, az se biztos, hogy együtt leszünk még, amikor diplomázok... Ő mégiscsak egy idegen! Nem kéne megbíznom benne.

– Messze van az még.

– De így el tudsz kezdeni előre dolgozni te is – érvelt tovább Misi.

– Majd meglátjuk...

– Te tudod, Fanni! – veregette meg ismét Csabi a lány vállátt. – A lehetőség nyitva áll. 

Kérdés: Ért már csalódás azért, mert megbíztál valakiben? Számodra a világ alapvetően megbízható vagy megbízhatatlan?