Helló, diszfunkciós családból jöttem! /BEFEJEZVE/

Kontrolláld az érzelmeidet!

A kellemetlen WC-s eset után Fanni kipirulva, szégyenkezve ment be a konyhába. Tudta, hogy Misi nem tudja, mi történt, mindent szépen összepakolt, alaposan kezet mosott... mégis égett az arca a történtektől.

A fiú az étkezőasztalnál ült, kezében egy nagy bögre, gőzölgő gyümölcsteával. Fanni mellé ült, és közelebb húzta magához a bögre teát, amit Misi neki készített. Finoman fújta az ital tetejét, hogy ihatóvá hűljön.

– Minden rendben? – kérdezte a fiú, miközben a barátnőjét figyelte.

– Persze!

– Akkor jó – nyomott egy puszit Misi Fanni halántékára. – Milyennek gondolod eddig a házat?

Fanni a saját konyhájukra gondolt, ahol a linóleum általában ragadt valamitől, a mosogató mellett penészes és felázott volt a konyhapult, és minden veszekedés általában abban a helyiségben kezdődött. Ez a konyha is úgy nézett ki, mint ahol sok időt töltenek. Misi mesélte, hogy a családja itt szokott társasjátékozni, és mindig együtt reggeliznek és vacsoráznak. Ez a konyha kellemesnek látszott.

– Tetszik.

Csendesen iszogatták a teájukat, Misi örült annak, hogy végre itthon lehet, és bemutathatja Fannit a szüleinek és a húgának. Meg volt győződve róla, hogy mindenki oda lesz a lányért, csak el kell érnie, hogy kicsit felengedjen.

Biztos megbánta, hogy hazahozott... még van busz és vonat is vissza Fehérvárra. Ha megkérem, lehet, hogy kivisz az állomásra kocsival...

– Mi ez a nagy sóhaj, Fanni?

– Micsoda? Sóhajtottam?

– Igen, az előbb. Észre se vetted? – Fanni megrázta a fejét. – Tudom, hogy izgulsz, de nem lesz semmi baj! – Misi kivette a megüresedett bögrét Fanni kezéből, és a mosogatóhoz vitte. – A húgom tuti itthon van. Először találkozhatsz vele, hogy ne legyen olyan sok egyszerre az idegen.

– Hol van?

– Valószínűleg az emeleten, a szobájában. Biztos vagyok benne, azt se hallotta, hogy megérkeztünk. Az elmúlt években nem is láttam fejes nélkül. Egész nap nyomatja a K-POP-ot. Apa aggódik, hogy gyorsan fog romlani a hallása, de anya szerint ők ugyanezt csinálták, csak walkmannel.

Miközben Misi beszélt, Fanni felállt az asztal mellöl, és odasétált a barátja háta mögé. Átkarolta a derekát, és fejét a fiú lapockái közé fúrta. Misi gyorsan végzett a mosogatással, és megfordult a lány ölelésében. Szorosan magához húzta, és az állát a feje búbjára tette egy apró puszi után.

Misi már megszokta, hogy Fanni nem szereti kimutatni az érzelmeit, csak akkor, amikor kettesben vannak. A fiú minden ölelésnek, puszinak és csóknak nagyon örült, amit a barátnője kezdeményezett. Több mint egy évet kellett várnia, hogy a lány először magától fogja meg a kezét az utcán. Ölelést és csókot csak akkor kapott, amikor tényleg kettesben voltak, de amikor Fanni elhitte, hogy csak kettesben vannak a kollégium folyosóján, a liftre várva vagy a konyhában, olyankor egy-egy gyors puszi már csattant is Misi arcán. Ezekben a pillanatokban nagyon boldog és büszke volt a barátnőjére.

– Szia, Ági!

Fanni felkapta a fejét, kitépte magát Misi öleléséből, és hátra ugrott. Eközben beverte a fejét Misi állába. A fiú fájdalmasan könnyezett, szinte az egész állkapcsa lezsibbadt, a szájában érzett egy kis vérízt. Fanni a feje búbját fogta, de amint észrevette, hogy Misinek is fájdalmat okozott, rögtön visszaszaladt hozzá.

– Sajnálom! Sajnálom! Nem akartam! Te jó ég! Nagyon fáj? Te vérzel!

– Minden oké – felelte kicsit tompán Misi, miközben átmozgatta az alsó állkapcsát. – Hoznál egy törölközőt, Ági?

Fanni odakapta a fejét, ahol imént még Misi húga állt, de már hűlt helye volt a lánynak.

Ez nagyon gáz! Higgadtnak kell lennem! Nyugodj meg! Nyugodj meg, Fanni!

Ági egy törölközőt hajított a bátya felé. Vetett egy pillantást Fannira, majd elővette a telefonját a zsebéből és azt kezdte nyomkodni. A fejesből áradó basszus hirtelen elhallgatott.

Biztos gyűlöl. Megsebesítettem a bátyát. Látta, hogy megöleltem. Olyan hülye vagyok! Tudtam, hogy itthon van. Miért kellett pont most megölelnem? Nem lett volna szabad!

– Na, helló! Ági! – nyújtott kezet a lány, amit Fanni remegő kezekkel fogadott el. – És te?

– Bocsánat. Fanninak hívnak.

– Aha... - Ági a bátya felé fordult, aki a törölközőt folyamatosan a szájába nyomta. Ránézésre is nagyon hasonlítottak egymásra. Az orrok ugyanolyan formájú volt, a szemük és a hajuk színe megegyezett. Ági ajkai teltebbek voltak, mint a bátyának, a haja pedig egyenes és nem olyan göndör, mint Misié, ami inkább a zacskós leves tésztája emlékeztetett. – Szarul festesz.

– Éd is dölölök, hod ládlag.

– Aha... - válaszolta hasonló lelkesedéssel Ági. – Az ITZY-nek lesz új száma, hallottad?

– Besze. Mál alik válom.

– Én is! Na, mutasd! – Misi elvette a törölközőt, és Ági megnézte a sérülést. – Nem vészes! Csak kiharaptál egy darabot a szádból. Már nem vérzik.

Ági elvette a véres törölközőt a bátyától, és elvitte, vélhetően a fürdőszobába. Fanni csak állt, mint egy faragott szobor.

Miattam sérült meg! Ne sírd el magad! Nem teheted! Nem mutathatom ki, hogy megbántam. Az előbb se bocsájtott meg! Csak azt mondta, minden oké, de haragszik rám!

– Nyugi! – lépett oda Misi, és karolta át Fannit. – Nem történt katasztrófa!

– HELLÓ! – hangzott a hangos köszönés az előszoba felől. – MEGJÖTTÜNK!

Fanni hátrált két lépést Misitől. Lesütötte a tekintetét. Misi szomorkásan elmosolyodott.

Nem akarom, hogy a szülei ölelkezve lássanak minket először. Nem akarom, hogy azt higgyék, egy kurva vagyok.

– Gyere, Fanni! Ismered meg a szüleimet!

Kérdés: Ki mered fejezni az érzelmi szükségleteidet? Pontosan tudod, mit érzel egy-egy helyzetben?