A rúnák ereje

1. fejezet

Nira Cinogard erdeje mellett egy kis faluban született, ahol hatalmas nyüzsgés...

– Ugyan, ugyan. Tebrira, ne kezdj történetekbe – korholta le Gliscen, s közelebb hajolva hátrasimította a lány egyik kósza tincsét. – Tudod, mit szeretnénk hallani róla.

– Nirát később válaszotta ki az eleme. Húsz éves volt, mikor a sötétség előtört a rúnakövéből – kezdett bele újra Tebrira.

– Melyik? – fonta össze maga előtt a karját Durato.

– Sötét wicca.

– Érdekes – szólt szórakozottan Aruira Luxor felé fordulva. – Mit szólsz ehhez? Lehet, hogy az a lány lett volna a gazdád?

– Elég! – csattant fel Gliscen.

– Tudnia kellene, Gliscen Ignira. Hisz ott volt, mikor megjelent az ereje.

Figyelve a lány szavait a tűzvarázsló sejtelmes mosolyra húzta a száját. A társai látták rajta, hogy rájött valamire, ám nem faggatták, míg nyomós okot nem talált annak elmondására. Még mielőtt megszólalhatott volna, csendre intette a lányt és kiment a szobából.

Aruira aggódva nézett Gliscen után, de Durato nem engedte utána.

**********

A férfi belépett egy irodának tűnő helyiségbe, ahol a mahagóni fából készült bútorokon és papírokon kivül egy lefedett tükör volt. A lepelt lehúzva várakozott, mire szeme élénk bíbor színe hamuszürkévé vált.

– Mi hírt hoztál?

– A betolakodókat egy személy kivételével feláldoztuk és erejüket a megfelelő rúnákba zártuk.

– Ignira! – keletkezett egy újabb törés az üvegen a haragos felszólítástól. – Magyarázatot!

– Egy felnőtt leány maradt hátra, aki feltételezhetően ismeri Nirát – a férfi eleget tett a kérésnek, majd így folytatta. – Kérek engedélyt az idővarázslatra.

– Idővarázslat? – hallatszott hosszas csend után a mély hang. – Kockázatos, ám legyen.

– Köszönöm, mester – hajolt meg a tűzmágus.

Megvárta, hogy írisze eredeti színében pompázzon. A terem valójában látszat volt, amit egy intéssel eltűntetett. A rendezettség helyébe a káosz lépett. Iratok szanaszét hevertek a földön, a függönyök végén tépések és ragacsok díszelegtek. Ahol korábban az asztal állt, a felfedés után egy hatalmas könyvespolc vette át a helyét. Idő fogytán a férfi a címek olvasása közben maga mögé hajította a könyveket, ameddig meg nem találta a megfelelőt. Csettintésre eltűntette a rendetlenséget, s gyors léptekkel hagyta maga mögött a helyiséget.

*******

– Elég legyen, Aruira! – dühöngött Durato. – Ilyenkor nem mehetsz csak úgy utána.

– Még mindig nem ért... – az ajtó kicsapódása szakította félbe a nő mondandóját.

– Luxor, vidd ki a semlegest a teremből! Durato, ültesd Tebrirát a körbe, úgyhogy nekem is jusson hely! – adta ki az utasításokat a belépő Gliscen.

– Fel akarod...

– Aruira, ne legyél útban! –lökte félre a légmágusnőt. – Idővarázst fogunk használni.

– Hogyan?! – döbbent meg az összes jelenlévő a tűzvarázsló kijelentésén.

– Ez veszélyes, Gliscen! – kapta fel a vizet Aruira. – A múltban ragadhattok!