Pár perc volt hátra az ünnepség megnyitásáig, mely a mágiával rendelkezők és anélküliek között kötött békét jelképezte, hogy Gariana és Unosz megalkották azt a világot, amiben most élnek. Aruira Furen lett a Kör vezetője, míg Ceten kétségbe esetten kereste a rúnakövét. Hanera próbálta megnyugtatni, ám az dühödten ellökte magától. Gyűlölte a tagokat, s ez alól egykori barátja, a földmágus sem volt kivétel. Szitokszavakat vágott a fejéhez, mikor betoppant. Hanera szeme elkerekedett a döbbenettől, míg a férfié fátyolos lett.
– Már azt hittem, téged is elragadtak a Bűbájok! – ölelte át szorosan Ceten.
– Nem, sikerült elmenekülnöm – válaszolt a váratlan vendég. – Ideje indulnunk az ünnepségre.
A házak díszítése miatt a város a szivárvány színeiben állt. Mindenki olyan színeket használt, amilyen elemet képviselt, emellett a hozzá tartozó védő szellemállatokat is felfestették a falakra. Az utcákat zene töltötte meg a gyermekek hangos nevetése és tapsolása mellett. Senki sem vette észre a szürkeszemű alakot, mely közöttük járt követve Cetenéket. Elégedetten mosolygott, mikor észrevette, hogy egy fehér palástot viselő nő őt figyeli kidülledt szemekkel és remegő testtel. Egy fekete tőrt elővéve indult meg feléje, ám ekkor trombita hangok jelezték, hogy elkezdődik a felvonulás. A férfi nem idegeskedett, hanem elrejtette a tőrét és beolvadt a tömegbe, miközben a főtérre meneteltek. A vonulás lezártát a Kör vezetőjének beszéde jelentette, mely az egész fesztiválnak a kezdete volt. Aruira hangjából kivehették a félelmet, azok, akik közelebb álltak a pulpitushoz. Azoknak az arcán nem látszott, vagyis nem hagyták, hogy látszódjon az értetlenség. A légboszorkány a szónoklata végére érve a kelleténél gyorsabban hagyta el az emelvényt, mivel hirtelen pánikroham lett úrrá rajta. Zihált, víz verte, akaratlanul remegett a teste, azt kívánta, bárcsak ne áldozta volna fel magát Gliscen, hogy bárcsak ne ment volna bele Gariana egyességébe. Ekkor a nő nyugtató hangját hallotta meg, majd az idegenét.
– Nem gondoltam, vállalkozni fogsz erre. Befészkelted magad ennek a szegény wiccának a testébe.
– Miattad tette! – vágta rá Furen, ám Gariana szót kért magának.
– Ugye elmondtad neki, ha visszatérek, megölöm őt, mint a te gazdatestedet?
– Tudja, Unosz. – lett a nő szeme fehér.
– Nocsak, abban az ütközetben megvakultál? – nevetett harsányan a férfi.
– Te tetted ezt velem!
– Elkerülhettük volna, ha akkor engeded, hogy végrehajtsam a tervem! – fordult át haragba a varázslatok atyjának hangja.
– A sima emberek háromnegyede belehalt volna! Ők nem olyanok, mint mi!
Mielőtt Gariana mondhatott volna bármit, sikítás szelte át a teret, majd egy torz ordító hang. A mágus és a mágusnő összenézett, s egyből odasietett, ahol megláttak egy sárkány és holló keverékének groteszk alakját, ahogy egy fehér rókával és egy bikával küzd.
ESTÁS LEYENDO
A rúnák ereje
FantasíaAz ötlet, a fejezetképek és a borító @S3verusTobyPiton-é! Nira, egy bátor rúnamester bemerészkedett Cinogard erdejébe, hogy megtalálja a Bűbájok nevű csapat erejének forrását. A szekta már régóta táplálkozott az ártatlan emberekből, lényeket idéztek...
