A rúnák ereje

2. fejezet

A múltban ragadhattok!

Egy szempillantás alatt történt minden. Aruira egy egyre szűkülő tűz ketrecbe került. Gliscen bal szeme hamuszürke lett és dühösen figyelte a légmágust.

– Elég! – hallatszott Hanera hangja. – Aruira csak aggódik! Értse meg!

– Többé ne forduljon elő ilyen !– engedte el a kéthangú Gliscen, majd kissé erőtlenül rogyott fejét fogva a földre.

Tebrira értetlenül figyelte a történéseket. Nem értette, miért változott meg a tűzmágus bal íriszének színe és hangja.
Mindeközben a másik két szekta tag elvégezte a dolgát és várták a jelet, mikor kezdhetik meg a varázslatot. A varázslónő egy utolsó próbálkozást tett.

– Gliscen, ott van az emlékige. Miért nem használjátok azt?

– Sokkal veszélyesebb, Furen. Ha rosszul hajtják végre az egyik fél meghal. Rosszabbik esetben mindketten – magyarázta el ismét, majd felsóhajtott. – Utálok mások emlékei közt kutakodni.

– Szükség van rám? – kérdezte megadóan lehajtott fejjel.

– Nincs. Távozz!

– Várj, Gliscen – szólt ismét Harena. – Add át neki arra az időre, míg a múltban jársz.

A férfi csak morgott magában, majd kezével jelezte, hogy kövessék őt. Tebrira hosszasan kifújta a levegőt. Hirtelen egy fájdalmas érzés csapta meg. Az oltár, ahol ült elkezdte elszívni az energiáját. Pánikolva motyogott el egy igét, ami miatt vízburok vette körül. Tudta, hogy elszólta magát a tűzigéző előtt, ami egy amatőr cselekedet volt. Nem lenne elég ideje kioldozni a köteleket és kimenekülni a teremből, mivel az erőlopás varázssal is meggyűlne a baja. Körbenézett, látta, milyen köveket kell majd elvennie a helyükről, hogy tönkre tegye a kört.

Már éppen használta volna az erejét, mikor léptek zaját hallotta meg. Eltűntette a vizet és úgy tett, mint aki szabadulni akarna. Mind az öten megérkeztek. Ahogy felnézett meglátta, hogy Aruira arca átkarmolva, bal szeme pedig hamuszürke volt a fehérarany szín helyett. A helyére küldte másik három társát, míg Gliscen leült a lánnyal szemben és összekulcsolta a kezüket, amely miatt hányinger kapta el a mágusnőt.

Elkezdték az újabb rituálét. A lég-, jég-, föld-, tűz és fényvarázsló körül egy búra alakult ki, melyek az elemeikhez tartozó állat alakját vette fel, ám egy hibádzott. Ez pedig Gliscené volt, csakhogy ő ebből mit sem érzékelt. A férfi fölött a sötét igézők fehér hollója jelent meg. Aruira ezt látva, gonosz mosolyra húzva a száját, egy másik igét kezdett el szavalni, mire Gliscen felkapta a fejét, de már késő volt.

*********

Tebrira a fejét fogva ébredt fel, de nem ott volt, ahol korábban. Mérgesen vette tudomásul, hogy megtörtént az időutazás. Ruháját leporolva állt fel és kezdte keresni Gliscent, mikor észrevette, hogy Nira szobájába van. A húsz éves leány egy idős asszonnyal lépett be, vagyis inkább a nő teljes erővel lökte át a bejáraton Nirát.

– Addig ki nem lépsz innen, míg elsőtől az utolsó betűig el nem olvastam a három, száz oldalas könyvet!

– Miért nem érti meg végre?! Nagy az esélye, hogy semleges vagyok! – vágta vissza a lány, mire egy pofon csattant az arcán.

– Ha ismét bukás következik be vagy nem tűzvarászlónő leszek, repülsz a háztól! – csapta be az ajtót a koros hölgy.

Tebrira a méregtől hangosan kezdett ordítozni, de Nira nem vette őt észre. Sőt! Áthaladt rajta.

"Tehát nem hallanak és látnak engem."

Megfigyelte az hajadon asztalának berendezését. Tekercsek, papiruszok, madártollak és könyvek hada foglalta el a nagy részét, ám egy kép mégis kapott helyet. Tebrira közelebbről megvizsgálta az őt figyeli alakot és elkerekedett szemmel kapott a szájához. Az ablakon kinézve meglátta Gliscent a kispadon ülni. A fiatal nő fejében megfordult, ha már a személyek átmennek rajta, de fájdalmasan csalódott, mikor nagy lendülettel a falnak futott. A karját fájlalva mászott ki az, alapból nyitott, ablakon és közelebb érve meglátta a férfi kezében a darabokra tört tűzrúnát.

– Hogy lehettem ennyire vak? – ostromolta magát a mágus. – Még Durato erejétől féltettem a pozíciómat, mikor Aruirát kellett volna szemmel tartanom.

– Gliscen... Te vagy Nira eltűnt nagybátyja? – kérdezett rá kissé félve Tebrira, mire a mágus feléje kapta döbbent és ijedt tekintetét.