10. fejezet

2 1 0
                                    

A tömeg közepén egy hatalmas szörnyeteg üvöltött. Feje és szárnya fehér hollóhoz tartozott, míg a teste többi része egy sárkányé volt. Látszott rajta, hogy szenved, fél, menekülni akar, de nem tehetett semmi mást csak küzdeni, mivel útját állják. A farkát lendítve elsodorta a ravasz kis ragadozót, miközben szárnyával a bikát csapta le. A két állat visszaváltozott, s helyükön Hanera Terrira és Durato Glacirius feküdt eszméletlenül. A két test felemelkedett, majd egy villanás után erejük elhagyta a megrepedt rúnaköveket, melyek Unosz felé szálltak, s eggyé váltak vele. A nép még nagyobb pánikba esett, ahogy végignézték a jelenetet, ezzel jobban felbőszítve a groteszk lényt.

– Elég! – hallatszott a mély, határozott hang az idegen felől – Lassan hátráljatok el, s adjatok utat a lénynek!

A tömegnek meg sem fordul a fejében, miért parancsolgat nekik, csak tették, amint mond. Az emberek szíve kezdett lenyugodni a lény megkönnyebbülésének láttán.

Mielőtt elmehetett volna, egy fiatal húszas éveiben járó lány lépett elé egy rúnakővel. Lassan zsugorodott, majd, mindenki döbbenetére, Ceten alakját vette fel. Csendben nézte a tárgyat, végül ismét a kezébe vette. Elfogadta a sötétség erejét, bár lelke még nem békélt meg vele. Unosz vészjósló vigyorral lépett oda hozzájuk, és megkérte őket, menjenek fel vele a színpadra. Amint felértek a mindenek atyja a jelenlévők felé fordulva elmagyarázta a történteket, a Kör tagjainak manipulását, akiket egy személy kényszerített.

– Aki ezt tette, nem más, mint Aruira Furen!

– Nem! – vágta rá kétségbe esetten a szélmágusnő, ám az őrmágusok elfogták, mikor menekülni akart, s felrángatták a másik három mellé.

A tömeg halált kiáltott Aruirának, aki ekkor véglegesen megbánta a döntését. Könyörgött Unosznak, ám az elégedetten közeledett felé kezében a tőrével, hogy végleg eltörölje Garianát a világból. Mielőtt megtehette volna a fiatalabb lány közéjük lépett, megakadályozva a gyilkosságot.

– Állj félre, Tebrira! – szólt erélyesen Unosz.

– Nem érdemli meg ezt. Csak egy ártatlan varázslónő, aki belekeveredett a vitátokba!

– Miért állsz ki értem azok után, amit tettem? – nézett rá Aruira reményveszett tekintettel. – Magadnak ártasz ezzel. Csak hagyj sorsomra.

– Nem leszek olyan veled, mint amilyen te voltál velem, 4 évvel ezelőtt.

Sokan azt várták, hogy az idegen férfi mindkét nőt leszúrja, ám ez nem történt meg. Unosz felfedni nem fedte fel magát, de így is elnyerte minden mágus, semleges és ember bizalmát a megváltoztatott döntésével, miszerint igaza van a sötét wiccának. Ha megtennék azt a szélboszorkánnyal, mint amit ő velük, akkor csak őt utánoznák le. Ellenben elvették tőle az erejét, úgy ahogy a Bűbájok tették az ártatlan varázsvérűekkel, így már csak Luxoré és Gliscené hiányzott, ahhoz hogy az egykori atya visszakapja a teljes erejét, valamint végleg megszabaduljon Garianától.

Vous avez atteint le dernier des chapitres publiés.

⏰ Dernière mise à jour : 5 days ago ⏰

Ajoutez cette histoire à votre Bibliothèque pour être informé des nouveaux chapitres !

A rúnák erejeOù les histoires vivent. Découvrez maintenant