A vámpír és a vérfarkas szerelmei

11. "A múlt ismétli önmagát"

-Hye-ja szemszöge-

Már egy hete, hogy a szállodában pihenünk, de sajnos hamar riasztották Namjoont. Nem akartam még haza menni, de sajnos muszáj volt. Namjoon távolléte alatt több gyilkosság történt, mint úgy általában szokott lenni. Megtudták a bűnözők, hogy a két vezér nincs a közelben, ezért az alkalmat kihasználva többet gyilkoltak. Most az emberek földje lett a célpont, az miatt is, mert az emberek gyengébbek.

Ma Namjoonnal tartottam az emberek földjére, hogy láthassam, mi folyik régi lakóhelyemen. Néhány utcában még holttestek voltak, de egyik sem Vámpír vagy Vérfarkas támadás okozta halál. Bementünk az egyik közeli kórházba, ahol az egyik orvos egyből hozzánk sietett.
-Üdvözlöm önöket.-hajolt meg előttünk. -Nos, jöjjenek.-vezetett be minket a hulla részre. Rettenetes szag áradt a szobából, de nagy erőt véve magamon beléptem Namjoon után. -Szóval az boncolás után meg tudtunk állapítani pár dolgot. Az áldozatokon semmi sérülés vagy harapás nincs, így a Vámpírok és a Vérfarkasok ki vannak zárva.
-Akkor egészségügyi dolgok állnak a háttérben?-kérdezi Namjoon.
-Sajnos az sem. Minden áldozat egészséges volt. Valami más támadási mód volt, amire mi nem tudtunk rájönni. Ennyi, amit mi tehetünk. -Köszönöm a kemény munkáját, doktor úr.-fogott kezet az orvossal, majd távoztunk. Az utcán egymás mellett sétálva muszáj volt megállnom, mert eszembe jutott valami. Namjoon is megállt, majd felém fordult.
-Jól vagy?-fogott vállaimra.
-Persze, jól vagyok, csak eszembe jutott egy opció, ami okozhatta az emberek halálát. Mi van, ha lelki okok vagy ilyesmi. Vagy mi van, ha megszállták őket is, mint Seo-yeon apját? A vámpír szervezet, ami múltkor megtámadt minket, összejátszik a démonokkal, így elterelve saját magukról a gyanút. Remek háború indítási terv kezdetnek. -Ez is benne lehet a pakliban. De nem hiszem, hogy ez okozta.
-Miért akkor mi más?-tettem csípőre a kezem.
-Hát...
-Na látod. Szerintem az én opcióm lesz a jó. Minél előbb meg kell állítani a vámpír szervezetet, mielőtt tényleg háborút indítanak.
-Jó, igazad van.
-Tudom, nekem mindig.-vigyorogtam büszkén.
-Na, gyere te.-borzolta össze hajam, majd kezem megfogva indultunk haza.

Délután Iseullal elmentünk vásárolni. Most először jön velem vásárolni, így olyan érzésem van, mintha anyukámmal vásárolnék. Régen sokat gondoltam arra, milyen lenne anyukámmal vásárolni. Biztos olyan érzés, mint most Iseullal. Miután kiléptünk a bevásárlóközpontból, az utcán egy lány sikítására lettem figyelmes. Egy férfi egy nőt rángat az utca közepén, mindenki szeme láttára. Odamegyek és megszólítom a férfit. -Hé!-kiáltottam, de a férfi nem figyelt. -Hé!-kiáltottam újra, majd a hátára csaptam egy nagyot, amire megfordult, és a nőt a földre taszította. Ez a nő olyan ismerős, de honnan...?
-Hogy mertél megütni, te ribanc???-kiáltotta dühösen, és erei dagadtak teste különböző látható pontjain.
-Te, hogy mersz bántani egy lányt? Nem szégyelled magad?
-Miért kéne? Amúgy meg mi közöd hozzá, mit teszek?!
-Nagyon is sok! Nem tűröm el, ha valaki a gyengébbet bántja!
- Na majd mindjárt megtudod, milyen az, ha valaki a gyengébbet bántja! - mondta, majd egy nagy pofonnak lettem gazdája. Arcomhoz kaptam, majd éreztem, hogy szám vérzik. Remek, felszakadt a szám. Újra emelte volna a kezét, de valaki megmentett. Yoongi arrébb lökte a férfit, és bevágott neki egyet, így az orra eltört, majd a földre esett.
- Hogy mered a húgomat és a csajomat is bántani??!
- Eun-Ji ki ez a férfi? - nézett a lány felé, aki eléggé meg van szeppenve.
- A volt barátom.- hajtotta le fejét.
- Mit akarsz tőle?- nézett újra a férfire.
- Tartozik nekem!
- Mivel? Pénzzel? Azt el tudom intézni! De őt hagyd békén.
- Jaj, dehogy pénzzel. Ő volt az egyik sztriptíz lányom a klubomban, és még nem járt le a 3 éves szerződése! - állt fel, majd Eun-Ji felé lépett volna, de Yoongi útját állta.
- Ne akard, hogy újra az öklömmel találkozz! Takarodj! - feszült meg minden izma, és most először láttam ilyennek. Számomra egy védő báty, míg Eun-Ji számára egy védő barát. A férfi fújtatva és az orra alatt valamit motyogott, aztán odébb állt.
- Jól vagy?- nézett rám elsőnek és a számra meg az arcomra.
- Persze, nincs semmi bajom. - legyintettem.
- Ne viccelj már, hiszen felszakadt a szád, az arcod pedig piros és dagadt lett.
- Akkor is jól vagyok.
- Istenem, Namjoon leszedi a fejem. - kezdett ideges lenni.
- Yoongi hé! - fogtam meg kezét, és mélyen szemébe néztem. - Ne aggódj ennyit. Minden rendben lesz.
- De -
- Most ne velem foglalkozz, hanem Eun-Ji-vel. Majd ha haza jössz, tudsz velem foglalkozni. Most menj oda barátnődhöz és vele foglalkozz.
- Biztos??
- Biztos.- bólintottam.
-Rendben. - mondta, majd elengedtem, majd Eun-Ji-hoz ment. Én Iseulhoz mentem, aki ugyanúgy mért végig, mint Yoongi. Iseul kezemet megfogva egyenesen haza vitt. Otthon a házba belépve Iseul mindent kipakolt, amibe segítettem neki. Ezután főzni állt neki, amiben segítettem is neki.
-Megjöttem! - hallottam meg Namjoon hangját, mire mindent ott hagyva egyből a férfi karjaiba futottam.
- Szia! - öleltem meg.
- Veled mi történt? - tolt el magától.
- Hát...
- Ki bántott? - kérdezte kissé idegesen, de mégis tekintete aggodalmat sugárzott.
- Nos...
- A barátnőm volt barátja bántotta. Helyre tettem már, szóval ne aggódj.-mondta Yoongi majd a szobájába ment.
- Igaz ez? - nézett rám.
- Igen. Igazából csak Yoongi barátnőjét szerettem volna megvédeni, csak nem számoltam azzal, hogy a férfi ilyen erős lesz. De semmi komoly bajom nem lett.
- Értékelem, hogy próbálsz védeni másokat, de ilyenkor gondolnod kell saját állapotodra és épségedre. Nem szeretném, ha komolyabb bajod lenne ennél. Értve voltam?
- Igen. - mondtam, majd sóhajtva magához húzott egy ölelésre.
- Amúgy Ni-Ki rájött kik a tettesek.
- Na és kik? - néztem fel Namjoonra, karjai között.
- Ni-Ki egyszer találkozott a tisztáson az anyjával. Az anyja azt mondta Ni-Ki-nek, hogy ő tehet Seo-yeon apjának megátkozásáról. Ezután pár ismeretlen alak elvitte Ni-Ki anyját a szeme láttára. Azoknak, akik elvitték Ni-Ki anyját, azok közül lehet ehhez az egészhez köze. Ez az eddigi fennállás.
- Huuu, oké, ez most meglepett. Ni-Ki anyja komolyan ilyet tett volna?
- Úgy néz ki. De lehet, megfenyegették, vagy ilyesmi.
- Az is lehet.- mondtam, sóhajtva.
- Most akkor az anyja valahol fogságban van?
- Igen sajnos. Ki kell hoznunk a démonok markai közül mert nincs ott jó helyen. Ni-Ki anyjának nagy ereje van és képes bármire. Ha a démonok ezt felhasználják nem fogjuk tudni megállítani őket és újabb háború lesz...
- Az nem fordulhat elő...
- Nem is fog. Ha rajtam múlik nem lesz háború.-húzott vissza egy ölelésre majd a konyhából egy nagy csattanás hallatszott mire mindketten a konyhába futottunk. Iseul a földön elajulva feküdt míg a kész ebéd ott forrt.
- Iseul.-térdeltem le mellé majd megnéztem lélegzik e. Közel hajoltam arcához és éreztem lélegzet vételét mire megnyugodva sóhajtottam.-Hívd a mentőket.-utasítottam Namjoont mire már pötyögte is a mentők számát. Én addig Iseult próbáltam felkelteni. Rázogattam és enyhén pofoztam de nem mozdult.
- Nem sokára itt vannak a mentők.-jött oda Namjoon is majd a többiek is előjöttek szobájukból.
- Mi történt?-hallottam meg Jungkook hangját. Mikor a konyhába nézett láttam rajta, hogy aggódik Iseul miatt.-Mi történt Iseullal?-tolt arrébb mindenkit és odajött hozzánk.
- Elájult, de még él szerencsére.-válaszoltam.
- Ugye nincs komoly baja?-kérdezte.
- Jungkook, ne aggódj annyit. Tudom mennyire fontos neked Iseul, mint ahogy itt mindenkinek, de nem lessz semmi baja.
- Miért ne aggódnék?!-csattant fel hirtelen, mire mind meglepődtünk.
- Ne kiabálj kérlek. Most a legfontosabb, hogy megnyugodj.-lépett közelebb Jungkookhoz, de az könnyes szemekkel szobájába futott. Utána szerettem volna menni, de Yoongi megállított, hogy ne menjek, mert most egyedül kell lennie, egy kicsit. A mentők hamar kijöttek, és már vitték is a kórházba. Mi is mentünk kocsival utánuk, csak Jungkook maradt otthon. Aggódom most egy kicsit Jungkook miatt, mert tudom mennyire érzékeny. Fontos neki Iseul ahogy mindenkinek. A kórházba be érve, ahhoz a kórszobához mentünk, ahol vizsgálják Iseult. Egy órát vett igénybe az egész folyamat, majd az orvos kilépett, és ránk nézett.
- Nos...-kezdte el, de megakadt a mondani valója.
- Mi történt Iseullal doktor úr?-kérdeztem aggódva, és már kissé idegesen.
- Halálos beteg, és most kómában van. Az is előfordulhat, hogy többé nem ébred fel a kómából.
- Tessék?-kérdeztem, mert mintha rosszul hallottam volna.
-Iseul...-suttogtam magam elé. Kissé megszédültem. Torkom kiszáradt és a szám is. A világ forogni kezdett velem. Gyorsan mély levegőt vettem majd leültem a mögöttem lévő székre. Mélyeket lélegeztem és próbáltam feldolgozni a jelenlegi helyzetet. Iseul nem mehet még el. Még nem. Namjoon leült mellém és simogatni kezdte hátam.
- Nagyon sajnálom...ha bármi fejlemény van értesítsük önöket.-mondta kissé lehangoltan majd elment. Gondolataim most jelenleg kuszák és zavarosak. Azon jár leginkább mi lesz most? Jungkooknak ezt, hogy fogjuk elmondani?
- Ki fogja Jungkooknak ezt elmondani?-kérdezte Jin a többiektől a falnak támaszkodva. Mindenki a földre szegezte fejét és némán bámult.
- Én elmondom neki. Végülis még van remény arra, hogy felébred és fel is épül. Nem de? Csak hinni kell benne és Iseulban is, hogy nem adja fel a szervezete a harcot.-mondta Hobi.
- Biztos, hogy elmondod neki?-kérdezte Namjoon.
- Igen biztos. Muszáj tudnia. Ha nem mondom el neki csak még rosszabb lesz a helyzet mint amilyen.
- Egyet értek. Menjetek akkor haza én pedig itt maradok Iseul mellett.-ajánlotta fel Jin.
- Én is maradok.-mondta Namjoon.
- Én is maradok.-mondta Jimin.
- Rendben akkor a többiek menjenek haza.-mondta Jin. Mindannyian haza mentünk. Mindenki saját szobájába ment én pedig Jungkook szobája előtt álltam meg. Nagy levegőt vettem és bekopogtam. Válasz nem jött ezért bementem majd becsuktam az ajtót. Jungkook az ágya közepén egy plédbe volt burkolva és kisírt szemei vörösre voltak duzzadva. Valami sorozatot nézett laptopján, de én azért levettem papucsom és felültem mellé az ágyra törökülésbe. Koreai drámát nézett, ahol épp most halt meg a főszereplő csaj. Hihetetlen...
- Jungkook. - fogtam a pléd alól kilógó kezére, de meg sem rezzent. Szó szerint mintha hozzá se értem volna és mintha itt se lennék. Fáj így látni, ezért most ebből ki kell rántanom.
- Jungkook, figyelj rám, kérlek. - csuktam le a laptopot, mire fejét elfordította, és újra azt hallottam, hogy sír. Szívem most szakadt ketté igazán.
- Tudom, mennyire fontos neked Iseul, és nekem is az. De most az orvos azt mondta, hogy halálos beteg, és most kómában van, amiből nem biztos, hogy felébred. Namjoon, Jin és Jimin ott maradtak a kórházban, hogyha bármi van, tudjanak szólni, na meg vigyázzanak Iseulra. Tudom, ez mennyire fáj, de én itt vagyok, és ha ki akarod sírni magad, akkor sírd. - mondtam, miközben egy könnycsepp gördült le arcomon. Ezt követte a többi, ami a kórházban nem jött ki belőlem. Most mindent, amit ott visszatartottam, kijön belőlem. Jungkook megfordul ültében, majd a pléddel együtt átölel engem. Mindketten csak sírtunk és csak sírtunk. Az időt sem tudom már mennyi ideje ülünk így ölelkezve, de legalább a sírás egy pár perc után abba maradt.
Jungkook eltolt magától, és rám nézett.
- Iseul nekem tényleg fontos. Amikor anyukám meghalt, ő örökbe fogadott engem, mert még nagyon fiatal voltam ahhoz, hogy anya nélkül éljek. Ekkor költöztünk ide Namjoonhoz, aki mit sem tud arról, hogy Iseul az anyám. Vagyis inkább a nevelő anyám, de mégis igazi anyaként tekintek rá. Nagyon, de nagyon hiányozna, ha meghalna...
- Van még remény, én hiszek benne. Biztos most is küzd az életéért, úgyhogy nem fog itt hagyni. - könnyeztem be újra. - Ha mégse éli túl, én itt vagyok, és velem bármit megbeszélhetsz.
- Köszönöm, Hye-ja. - ölelt újra magához, amit most én is viszonoztam.