🩸Maffiába keveredve 🩸 [ BTS ff. ]

7. r é s z - Üdv a játékomban!

- Jungkook! - kiáltottam pánikba esve. - Hol vagy? 

 - Pssszzz! - fogta le a számat Yoongi. - Normális vagy? Megakarsz halni? 

 - Hol van Jungkook?! - löktem el magamtól Yoongit.  

- Már az asztalnál sem volt velünk. - vakarta meg fejét Jin.  

- Úristen! - estem pánikba. - Vissza megyek érte! - rohantam vissza amilyen gyorsan csak tudtam.

Mire vissza értem a gépfegyver hangok elcsitultak, és egy lélek sem volt sehol csak a halott véres holttestek. Végig sétáltam a halott emberek közt, de Jungkookot sehol sem találtam. Merre lehetsz?! 

 Jobban körülnéztem, és megtaláltam Jungkook sapkáját, ami.... átvolt lőve????!!!! 

 - Yoongi! Jin! - orditottam torkom szakadtából. - Valaki! - kezdtem el sírni. - Jungkook!!! - kiáltottam nevét.  

- Mi az Jennie? - szaladt oda hozzám Jin. - Hol van Jungkook?! - kérdezte kétségbeesve.  

- Jin... - küzködtem könnyeimmel .- Jung... 

 - Neeem - vette el remegő kézzel a sapkát. - Nem halhatott meg.  

- Mivan? Megtaláltátok? - lihegett mellettünk Yoongi.  

- Nem. - felelte Jin. - De a sapkáját igen! - mutatta az átlőtt sapkát. 

- Ez biztos, hogy nem az övé! - kapta ki Jin kezéből a sapkát.  

- Láttál te itt más sapkás embert Jungkookon kívűl? - kérdezte idegesen Jin.  

- Nem. - mondta lazán Yoongi. - De az hülyeség, hogy Jungkook meghalt. - dobta el a sapkáját - Nincs a holtteste sehol! - nézett körül.   

Mindig képtelen vagyok felfogni, hogy Jungkooknak nyoma veszett. Mivan ha megsérült? Mivan ha meghalt, és elvitték a holttestét? 

Kezembe kaptam Jungkook átlőtt sapkáját, és leléptem a helyszínről. Egy kis magányra vágytam. 

Elsétáltam a legközelebbi kis tóhoz ahova csak akkor megyek ha nagyon magam alatt vagyok, vagy ha csak kicsi kikapcsolódásra van szükségem. 

Leültem egy kis fapadra, és a nadrágomra folyattam az összes könnycseppem. 

Merre vagy Jungkook?! - tettem fel újra meg újra ezt a kérdést, de választ nem kaptam rá. Csak a csend volt. 

 Megőrülök egyszerűen ebben a telhetetlenségben. 

 Letörültem könnyeim, és a tó partjához lépkedtem. Az egyik felem azt kívánta, hogy ugorjak bele a vízbe, és vessek véget életemnek, a másik pedig azt, hogy megőrűltél? Mivan ha Jungkook él?! 

Ezért lehunytam szemem, mélyen beleszippantottam az átlőtt sapkába, és a hatalmas víztömegbe dobtam. 

Miért pont ő?! Miért?! - ordítottam fájdalmamtól.

Elvesztettem egy barátot. A legjobb barátomat. Akit a bátyámnak tekintettem. Apám helyett apám volt. Es most meg... ki tudja hol van. 

 ♧ Időrohanás ♧ 

Időközben nagyon gyorsan besötétedett, és eléggé lehűlt a levegő, ezért útnak indultam haza.

 Picit hiányoltam, hogy nincsenek itt a többiek... de legjobban Jungkookot hiányoltam.

 - Jennie! - hallottam meg egy kiáltást a távolból 

Ugye te vagy az Jungkook? 

 - Már mindenütt kerestelek! - rohant felém Jin. - Ugye jól vagy? - fogta meg vállaim. 

- Úgy nézek ki? - néztem rá kisírt szemekkel. 

- Úristen! - ölelt magához 

Jól esett a közelsége. A melkhasa hatalmas nagy melegséget árasztott magából, és kevésbé fáztam. El tudnám ezt viselni egész nap. 

 - Ma nálam alszol, oké? - eresztett el. 

- Yoongi? 

 - Biztos valamelyik kocsmában. - vonta meg vállát. - Na de most gyere, itt van a kocsim nem messze - karolta át derekam.   

Amint Jin kocsijához értünk szétnéztem a környéken, hogy nem-e nincs itt Jungkook. De sehol se volt egy ember se. 

Beültem Jin kocsijába, beöveltem magam, és lehunytam szemem. 

 Az út elég csendesen telt. Egyikőnk sem szólt a másikhoz. Ami elég fura volt... 

Mikor Jin otthonához értünk, valami nagyon fura volt. Egy cédula volt felragasztva Jin kapujára. Ez most mit jelentsen? 

 - Jin - szólítottam meg vezető barátomat,  

- Igen? - parkolt le a ház előtt. 

- Te is látod azt a cetlit a kapudon? - kérdeztem kétségbeesve.  

- Mi a fasz az már megint?! - húzta be a kéziféket. - Szállj ki, és nézd meg! - utasított. 

 - Miért pont én? - öveltem ki magam.  

- Mert te vagy közelebb hozzá!   

Kiszálltam, és apró lépesekkel a kapuhoz lépkedtem. Hirtelen olyan volt, mintha valaki megmozdult volna a bokorban. De csak egy fekete kiscica volt.

 - Na megnézted? - zárta be kocsiját Jin. 

- Tied az a kis fekete cica? - mutattam a cica fele. 

- Mi? - nézett értetlenül. - Nem. Nekem nincs macskám! - lépett oda mellém 

 - Érdekes... - vakartam meg fejem.   

Levettem a cetlit a kapuról, és eléggé fura írás állt rajta... mintha ugyan az a ember írta volna aki a másikat is. 

 - Na mi az? Mi van rá írva? - kíváncsiskodott Jin.                               

 "Üdv a játékomban!"