🩸Maffiába keveredve 🩸 [ BTS ff. ]

12.r é s z - Gazdálkodj okosan

- Mi a fasz? - lépett oda mellém Yoongi, ahogy kikerekedett szemekkel nézte a földön fekvő Hyuna-t. 

 - Legelsőnek HoJin. - sóhajtottam. - Most pedig Hyuna! - néztem Jinre. - Nem jössz ide? - kérdeztem tőle, ahogy Jin a hűtő mellett állt ledermedve. 

- N-nem - dadogott Jin.   

Ránéztem Yoongira, majd leültem a kanapéra. 

Annyi kérdés szorong most bennem. És egyikre sem találok egy normális választ. 

Anno mikor még iskolába jártunk Hyuna mindig alánk akart tenni, s egy nap sikerült is neki, ezért eltanácsoltak az iskolából. Ami nem is baj. Legalább nem kell hallgatni a tanárok unalmas dumáit. 

Viszont azt nem értem, hogy Hyuna miért hever itt Jungkookie régi házában hallottan. Hogy kerülhetett ide, és ki ölhette meg? 

 - Ezt nem hiszem el! - kiáltott fel Yoongi, mire én azonnal felpattantam a kanapéról. 

- Mi az bro? - ijedt meg Jin.

- Csak azt ne mondd, hogy megmozdult a halott! - nevettem el magam. - Ahhh - sóhajtottam. - Amúgy, ebben a házban most 2 nő van. - mentem oda Yoongihoz. - Ha dugni akartok akkor itt egy halott mű baba! - fogtam meg Yoongi vállát, mire megláttam a kezében egy cetlit. Mi ez már megint? 

 "Gazdálkodjatok okosan! Hisz gyorsabb vagyok, mint gondolnátok." 

Ledermedve olvastam el újra, és újra a cetlin álló szöveget. Viszont a kézírás... ugyanaz a személy írhatta, mint az eddigieket is. 

 - Nézzétek! - vette elő zsebéből Yoongi a többi cetlit is. - Ezek nem véletlenek!  

- Szerintem a legijesztőbb az "Élet vagy Halál" - vakarta meg a fejét Jin.  

- Nem hiszem el! - nevettem el magam. - Te tényleg ilyen betoji vagy? 

 - Az ágyban nem! - húzta perverzre a száját, mire én csak sóhajtottam egyet.  

- Lehetnétek komolyabbak is! - csapott a hátsómra Yoongi. 

- MIN YOONGI! - kiáltottam rá.  

- Inkább nézzétek. - rakta sorrendbe a cetliket a konyhapulton. - Valamelyst összefüggenek. 

 "Élet vagy halál?" 

 "Üdv a játékomban" 

 "Gazdálkodjatok okosan! Gyorsabb vagyok, mint gondolnátok!" 

Kezembe fogtam a cetlidarabokat majd az ablakhoz sétáltam. 

Jobban szemügyre vettem az üzeneteket, s a legelső cetli HoJin vérével lett írva... a harmadik pedig Hyuna-éval. De várjunk. A második kinek a vérével van írva?! 

 - Srácok! - estem pánikba.  

- Mi az? - rohantak oda hozzám.  

- Nézzétek! - mutattam nekik a legelső cetlit. - Ez HoJin vérével van írva. - mutattam a harmadik cetlit. - Ez pedig Hyunáé. - mutattam fel a másodikat, ahogy nyeltem egy óriásit. - És ez? - néztem rájuk. - Kinek a vérével lehet? 

 - Ezt a cetlit még akkor találtuk mikor hazamentünk a lakásomra. - bökött meg Jin. - Akkor viszont nem volt meg Jungkook - mondta nyugodtan, ahogy egyik másodpercről a másikra esett le neki, hogy mivan.  

- Jungkook! - kiáltottam fel, mire sírásba törtem ki.  

- Nyugi, hallod! - ragadott meg Yoongi. - Ez még nem jelentheti azt, hogy Jungkook meghalt! 

- Eressz el! - löktem el magamtól. - Hadjatok! - rohantam fel az emeletre 

Ahogy rohantam fel a lépcsőn a kezem folyamatosan vertem a falba minden egyes lépcsőfoknál. Egyszerűen hihetetlen. 

 Orditottan egyet, s Jungkook régi szobájába zárkóztam. Lehunytam szemem, majd az ajtó elé ültem. Csak sírtam a sötét szobában, s folyamatosan Jungkookot láttam magam előtt. Éreztem a jelenlétét, éreztem, ahogy ölel engem. Majd mikor kinyitottam szemem az ablakon beszűrődő fényével találtam szembe magam, mely az ágyra világított. 

 Felálltam, majd az ágyba fúrtam magam. Magamhoz fogtam egy párnát, és mélyen beleszippantottam. Bárcsak itt lennél Kook. 

 ~ • ~ • ~ • ~ • ~ • ~ • 

 - Pszzz! Jennie! - szólított meg egy hang, de sehol senki. 

Hideg van, s fázom. 

 Egy szobában vagyok, amiben csak egy ágy van, és egy hatalmas ablak ad kilátást a végtelen sötétségbe. 

Felálltam majd az ablakhoz sétáltam. 

Kinyitottam, s mintha egy tükör lett volna, magamat láttam benne. 

Lefolyt arcomon egy könnycsepp, majd a tükörképem eltűnt, és megláttam rég látott barátomat Jungkookot. 

A kezemet felé nyújtottam, hogy megérinthessem, de mire hozzáértem volna, köddé vállt.

Kétségbeestem majd felkiáltottam egyet. 

Megláttam egy fényt, egy erős fényt.

Mikor a fénybe néztem semmit sem láttam csak fehérséget. 

Elindultam a fény irányába majd Jungkook ismét ott volt. 

Rám mosolygott majd a kezét nyújtotta. 

Én csak álltam egy helyben, és nem mozdultam. 

Ledermedtem. 

Ő elkezdett felém jönni mire én lehunytam a szemem. 

Jéghideg kezét az arcomra helyezte majd lefolyt az arcán egy könnycsepp. 

- Jungkook - szólítottam meg rekedtes hangon.  

Ő a mutató ujját lassan az ajkamra helyezte, hogy ne mondjak semmit, majd a szemembe nézett. 

Közelebb lépett hozzám, s mégközelebb. Egy légy se férhetett volna át köztünk. 

Szemébe néztem, majd ismét lehunytam szemem. 

Megéreztem az ajkait, az én ajkaimon. 

Megcsókolt. 

Hosszasan csókoltuk egymást mire ismét a sötét szobába teremtem. 

Jungkook sehol sem volt. 

 - Jungkook - szólítottam meg, mire csak a csend válaszolt vissza. - Merre vagy? - estem ketségbe. 

Nem tudtam mitévő legyek. Egyszerűen csak elkezdtem pánikolni. 

Hirtelen két kart éreztem meg a derekamon, majd megfordultam. 

Jungkook állt előttem. 

- Jungkook - folyt le egy könny az arcomról. 

- El kell tűnnötök Busanból. Nem maradhattok itt. Veszélyben vagytok, s én is. - eresztett el. - Induljatok útnak valamerre! - majd Jungkook ismét eltűnt. 

 ~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~• 

 - Jungkook! - riadtam fel 

Hogy ez mind csak álom lett volna? - estem kétségbe ahogy körülnéztem a szobában. Felültem az ágy szélére, majd az ablakhoz sétáltam, és mire kinéztem az ablakon a késő esti csillagképek terültek elém. Máris este volna?