🩸Maffiába keveredve 🩸 [ BTS ff. ]

19.r é s z - Színjáték pt.2

- Mégegy ilyen, és a hullák közt fogod végezni kisasszony! - ragadta meg karom Hoseok, majd lelökött a kanapéra. 

Yoongi mellé húzódtam, majd megittam mégegy felest a wiskeyből. Nem tudom mit akarnak ezek az emberek, de már az őrületbe kergetnek. 

Hoseok leült velünk szembe egy fotelbe, és a kezében tartotta a fegyverét, amit úgy simogatott, mintha valami kiskutya lenne. 

 Csak megforgattam szemeim, és sóhajtottam egyet, majd hátradőltem, és vártam, hogy valaki megtöressze a kínos csendet ami már percek óta uralkodik a házban. 

 - Miért jöttetek ide? - törte meg a csendet Jin.  

- Mindent megfogtok tudni! - felelte Namjoon- - De elsőnek is, Yoongi - nézett Yoongira.  

- Mivan? - kérdezte lazán Yoongi. 

- Több tiszteletet. - mondta nyugodtan Hoseok.  

- Igen, Namjoon! - felelte Yoongi.   

Wooww. A mi kis Yoongink tud tisztelet tudóan is beszélni? - néztem meglepetten Yoongira, aki szinte a szemeivel megtudta volna ölni ezt a két seggfejet. 

 - Rossz döntés volt kilépned a bandából, ugye tudod? - nézett rá Hoseok, ahogy minden egyes testrészét feltérképezte. - Sőtt, még a tetoválásaid is eltüntek! - csóválta meg a fejét. - Rossz hibát követtél el!  

- Életem legjobb döntése volt eltüntetnem magamról azokat a firkákat! - mondta flegmán Yoongi, ahogy ökölbe szorította csuklóját.  

- Pfff - nevetett fel Hoseok. - És ezt a barátaid is tudják? 

 - Ne keverd bele a barátaimat! - mondta fenyegetően Yoongi.   

Szinte sejtettem. Mostmár mindent értek. 

 Yoongi azért ismer minden környeket, és fegyver boltot, mert régebben maffiózó volt. 

 - A barátaid vagyunk? - kérdezte Jin, ahogy halkan felnevetett.  

- Mit hittél? - nézett rá Yoongi. - A kanos társam, vagy mi? - forgatta meg szemeit.  

- Semmivel sem lettél másabb azzal, hogy eltüntetted magadról a tetkókat! - felelte Namjoon, egy mosoly kiséretével. - Ugyanolyan paraszt, bunkó, és gyilkos maradsz életed végéig, amilyen valójában vagy! 

 - Szépen beszélj Yoongival, mert... - szóltam közbe.  

- Mert? - nézett szinte mindenki rám egyszerre.  

- Hadjuk. - sóhajtottam.  

- Merész vagy kisasszony! - vigyorgott rám Hoseok. 

- Ezt már egyszer elmondtad! - néztem szemeibe, amiben csak sötétséget láttam 

- Srácok! - kiabált valaki az ajtó mögül. 

- Jimin?! - állt fel Kook, majd az ajtóhoz sietett, hogy kinyissa.   

Csak néztem Jiminre, és ahogy összetalálkozott a tekintetünk egymáséval, ugyanazt a Jimint láttam meg benne, akit legelsőnek láttam. 

Szexi, helyes, egyben félelmetes. 

Amint meglátta Namjoont, és Hoseokot, szinte mintha kicserélték volna, meghajolt előttük, és se szó se beszéd nélkül helyet foglalt mellettünk a kanapén. 

 - Jimin. - mondta ki nyugodt hangnemben Hoseok. - Ez nem a te területed!  

- Tudom. - felelte az említett. 

- Akkor mi a francot keresel itt? - förmedt rá Hoseok.  

- Én... - esett pánikba Jimin. - Én csak erre jártam. 

 - Veled még később számolunk! - felelte ez a idegbeteg vadbarom, majd tekintetét rám szögezte 

- Jennie. - mondta ki nevem, amitől még a gyomrom is görcsbe rándult. 

Még soha senki se mondta ki ilyen undorítoan a nevemet. 

Hátradobtam hajam, megnyaltam ajkaim, majd kihúztam magam. 

 - Nem csak merész... - nyalta meg ajkait Hoseok. - De még szexi is! - bólintott a fejével. - Tetszik.   

Megböktem Yoongi lábát, majd rákacsintottam, hogy tudassam vele, hogy a színészi tehetségem következik. 

 - Uraim! - köszörültem meg torkom, hogy sokkal kellemesebb és nyugodtabb hangom legyen. - Elnézesüket szeretném kérni amiért az előbb bunkóan viselkedtem magukkal. - néztem rájuk felváltva, megbánást megjátszva. 

- Ügyes kislány! - ült fentebb Hoseok.  

- Engedjék meg, hogy egy kis kényeztetésbe vegyem magukat! - álltam fel, majd hozzájuk sétáltam. 

E közben Jungkookék ledöbbenve néztek rám, majd Yoongi mindegyiküknek jelezte, hogy ez csak egy színjáték. Miközben Namjoon es Hoseok felé sétáltam, lekaptam magamról a felsőmet, és így már egy szál melltartóban, és nadrágban álltam 6 férfi előtt. 

Jobb tervet ki sem találhattam volna... 

 - Nem tudom mire készülsz Jennie! - nyalta meg ajkait Namjoon. - De én bármiben benne vagyok! - mérte végig felső testem.  

- Ez nem ér! - szólalt meg halkan Jin. - Jennie, velük akarja hármasban? - akadt ki, mire Yoongi nyakon csapta. 

- Uraim, ha lehetne akkor ezt ne itt folytassuk! - ragadtam meg karjukat. - Folytassuk valami prívátabb helyen! - néztem rájuk, mire elkezdtem magam után húzni őket.   

Nem tudom merre mehettem, mivel egy hosszú sötét folyosó volt előttem, csak reménykedni tudtam, hogy van valami szoba a közelben. 

Ahogy húztam magam után a 2 kanos idióta barmot, megéreztem a hátsó zsebemben valami furát, egy kulcsot. Hátratekintettem, és Yoongi a távolból jelzett, hogy a jobb oldali ajtó kulcsa. 

 Szinte egyszerre jár az agyunk. 

Kinyitottam a jobb oldali ajtót, és egy elég üres mégis igényes szoba tárult elénk. 

 - Könyörögni sem kellett olyan sokat! - markolt kebleimre Hoseok, ahogy Namjoon a nyakamat kezdte el csókolgatni. 

- Ohh ugyan! - nevettem fel halkan, majd merev férfiasságukra markoltam.  

- Hmm - morgott fel Namjoon.  

- Ne itt az ajtóban uraim! - taszítottam el őket magamtól, mire lelöktem őket egy franciaágyra 

- Le a textilt, cica! - morgott fel Hoseok, majd elkezdte kigombolni ingjét.  

- Engedjék meg, hogy egy kis showt tartsak maguknak! - mondtam, mire hátrébb léptem egészen az ajtóig, majd lekapcsoltam a villanyt, és amilyen gyorsan csak tudtam, kimentem az ajtón, és rájuk zártam. 

És még komolyan azt hitték, hogy beadom a derekam. Nevetségesek.