🩸Maffiába keveredve 🩸 [ BTS ff. ]

13.r é s z - Tüzes akció 16+

Hát persze. A könnycseppek álomba merítettek, s a párna melynek Jungkook illata van, felidézte Jungkookot. 

De amiket mondott... elkell tünnötök Busanból. Veszélyben vagytok, s én is. 

Ezek szerint nem halt meg? - csillantak fel a szemeim, ahogy egy mosoly szökött arcomra.

Megtörültem arcom, és lesétáltam a konyhába. Mondanom sem kell, de teljesen elfeletkezdtem Hyuna holttestéről... így sikeresen rámjött a szívinfarhát. 

 - Jennie! - riadt fel Yoongi, aki szintén mély álomba volt merülve.  

- Megijedtem. - raktam jobb kezem a szívemre, mely 10000rel dobogott.  

- Elképesztő vagy! - nevetett fel, ahogy felállt, és felém sétált. - Hadd nézem a szivecskédet! - mosolygott.  

- Hisz azt nem látod! - nevettem.  

- De megérinthetem! - ütögette meg mutatóujjával a fejét, majd a kezét az én kezemre helyezte, majd rámarkolt mellemre. 

Elvettem kezem majd ajkaira tapadtam. 

Még én jó magam is meglepődtem a cselekedetemtől. 

Yoongi az ölébe kapott majd felültetett a konyhapultra, és úgy vette birtokaiba az ajkaim, majd a nyakamra helyezte őket, és szívni kezdte, kezeivel pedig a kebleim maszírozta.

Kezeim nyaka köré csavartam, majd teljesen a férfiasságához simultam, ami elkezdett merevedni neki. 

- Még a végén felköltsük Jint! - súgtam ajkaira, ahogy a hajával kezdtem el játszadozni. 

 - Igazad van! - vállt el ajkaimtól.   

Yoongi belemarkolt popsimba, majd az ölébe kapott, és megcéloztuk Jungkook régi szobáját.

Amint átléptük az ajtó küszöböt, Yoongi a falnak támasztott majd úgy csokolt tovább, s közben magunkra zárta az ajtót. 

Letett az öléből, majd végig simitottam a hátán, és ledöltöttem az ágyra. Szemébe néztem majd kiöveltem a nadrágját. 

Megnyaltam ajkaim, majd rámarkoltam nemességére, s az ölébe ültem. Megéreztem hatalmas merevedését, és elkezdtem a csípőmet mozgatni. De ez még belőlem is jó érzést keltett ki, pedig még ugyanúgy rajtunk van a ruha. 

Yoongi felnyögött egyet majd levette magáról a pólót, es így elém tárult izmos felsőteste. Majd én rólam is lekapta a felesleges ruha darabot. 

Kikapcsolta melltartóm, majd kezeibe vette kebleim, és csókolni- majd szívni kezdte őket. Felnyögtem az érzéstől majd ismét ajkaira tapadtam, mint valami pióca. 

- Olyan jóhh vagy baby! - nyögött fel Yoongi, mire derekam újra elkezdtem mozgatni, s egyre jobb érzést hozott ki ez mindkettőnkből. - De ha így foghood folytatni... - lihegte. - Elmegyek. - markolt melleimre.  

- Hova? - nevettem el magam.  

- Az érzéstől. 

Majd egy hirtelen mozdulattal ő került felülre. Woow ez gyors volt. 

Elkezdte eltávolítani rólam a nadrágot is, majd egyszer csak egy nagy fényre lettünk figyelmesek ami az ablakon át szivárgott be. 

Épp felállni készültem mire Yoongi visszarántott, és kezembe nyomta ruháim, hogy gyorsan vegyem vissza őket, ő pedig lassan az ablakhoz lopakodott, és kinézett. 

- A francba! - kapta magára hiper gyorsan a polót, megragadta a kezem majd rohanni kezdtünk. - Itt vannak! - suttogta. 

- Kik? - ijedtem meg.  

- Ne mondj semmit! - lopakodott a konyhába majd lefogta Jin száját, hogy ne tudjon megszólalni.

Yoongi jelzett, hogy rohanjak utánuk, majd mikor mi leszaladtunk egy lépcsőn ami egy pincébe vezetett abban a pillantban valaki berúgta a bejárati ajtót. 

Gyorsan bezárkóztunk a pincébe, és próbáltunk menedékbe bújni. 

Hát igaza volt Jungkooknak. Tényleg hamar el kell tűnnünk innen. 

- Ha mégegyszer így megijesztesz! - kezdett el magyarázni Jin. - Ki tekerem a nyakadat! 

- Fogd be! - förmedt rá Yoongi. 

- Csak nem felizgultál? - nézett Jin Yoongi merevedésére.  

- Ne a faszommal foglalkozzál már jó? - nézett rám Yoongi. - Jennie. Hallasz valamit? 

Persze, hogy én voltam közelebb az ajtóhoz, ezért hallottam, ahogy valakik szana szét szedik a lakást. És keresnek valamit, vagy valakiket. 

- Rombolnak - feleltem. - És keresnek valamit. Vagy minket! - nyeltem egy nagyot.  

- Ti basztatok? - kerekedtek ki Jin szemei amint meglátta a kiszívott nyakamat, majd Yoongi tarkón csapta.  

- Mindjárt foglak én téged ha nem halkulsz el! - lopakodott mellém Yoongi.   

Egyre halkabb, és halkabbak lettek a dobálás hangok. Ezek szerint már nincs semmi amit szét dobálhatnának. Vagy már végeztek is. 

 - Nincsenek itt! - orditott egy idegen. - Legközelebb gyorsabbnak kell lennünk!  

- Mi bajuk van? - értetlenkedett Jin.  

- Hallgass már el! - fogta le Yoongi Jin száját. 

- Menjünk! - hallottunk meg egy fegyver lövést. - Reggel visszajövünk! - csapódott be az ajtó.

 Huhhhh.... ezt megúsztuk. Egyenlőre.