Reggel 7:00-kor ébredtem ébresztőre. Szerda van. Az a nap a héten mikor Milánnal elmegyünk futni. Biztosra vettem, hogy most nem jön mivel Petivel hajnalokig Fifáztak. Úgyhogy elmentem a fürdőbe készülődni. Most edzős cuccokat választottam, mivel úgy gondoltam, hogy még ha Milán nem is jön én azért csapok egy kört.
Szettem:
Majd lementem, és teljesen lesokkolódtam. Milán és Peti futásra készen álltak az ajtó előtt engem várva. Nagyon Boldog voltam, hogy Milán nem felejtette el, és hogy bevonta Petit is.
Én: Sziasztok! Milán, azt hittem nem jössz!- öleltem meg Milánt majd Petit. Peti ölelése valahogy más volt, mint mikor először találkoztunk. Sokkal gyengédebb. Ölelésünk talán három másodpercig tarthatott, mégis olyan volt, mintha órákig ölelkeztünk volna. Szerintem hagyom is ezt a Peti ekfelejtése tervemet.
Milán: Hogy felejtettem volna el? Kell a mozgás, és már két éve mindig ilyenkor megyünk futni.
Peti: Na, mehetünk?- nézett ránk felváltva.
Én: Persze.- majd Peti kinyitotta az ajtót
Peti: Hölgyem.- mosolygott le rám. Kisétáltam az ajtón, Petiék pedig követtek.A tőlünk kb. 10 perc gyaloglásra lévő futópályára esett a választásunk. Közben sokat beszélgettünk és ez alatt a 10 perc alatt, megjobban megtetszett Peti. Egyszer mikor jöttek mögöttünk a járdán futva, nem vettem észre, Peti pedig megfogta a kezem és óvatosan arrébb húzott. Ahogy megfogta a kezem, a pillangók megbolondúltak a hasamban. Tudom, hogy ez nem igazán jelent semmit Peti részéről, mert valószínűleg csak reflexből csinálta. De az érintése... A gondolataim közül az rángatott ki, hogy megérkeztünk a futópályához.
Kicsit nyújtottunk, majd elkeztünk futni. Nagyjából 2-3 km-t futottunk aztán Peti fejéből kipattant az a csodálatos ötlet, hogy mennyünk el Mekizni. Igen... Futás után. Nade, beleegyeztunk. Mivel nem voltak túl sokan, ezért be is mentünk. Megkaptuk a rendelést.Peti: Játszunk felesz vagy merszet!- jelentette ki- Sára! Felelsz vagy mersz?
Én: Felelek.- mondtam sóhajtva, de mégis mosolyogva.
Peti: Van kiszemelted?- kérdezte komolyan. Hát jól beletrafált. Mi ne mondjak!
Én: V... Van!- motyogtam
Peti: És ki az?
Én: Na, na, na! Egy kérdés! Én jövök! Milán! Felelsz, vagy mersz?!
Milán: Merek!
Én: Menny oda a pénztároshoz, és mondd azt neki, hogy van barátnőd, és gyere vissza- igazából nincs barátnője, de szó nélkül megcsinálta.Még sokat játszottunk, viszont mikor elkezdett megtelni az étterem, elmentünk. Nem azért mert nem szeretik a rajongóikat, csak nem akarták, hogy a közös kajálásunk, közönségtalálkozóvá alakuljon.
~21:12~
Nagyban belevetettem magam a Tiktok világába, mikor valaki kopog.
Én: Bújj be!- szóltam ki. Kinyílt az ajtó, és Peti volt az. Legnagyobb örömömre polló nélkül
Peti: Szia! Csak Milán kidőlt, és arra gondoltam... Esetleg átjöhetnél filmezni.
Én: De ne legyen horror! Kérlek!
Peti: Nem az lesz! Csak gyere.- átmentem vele a szobájába. A laptopot kapcsolta rá a Tv-re,azon indított filmet. Az ágya közepén volt egy 1 literes Fanta, pizza, és Chips.
Én: Te készültél erre?- vontam kérdőre csillogó szemekkel.
Peti: Most lebuktam...- Leültünk az ágyra és betakaróztam Peti takarójával. Átjárt az illata... Ettől jobb érzés a világon nincs. De... De van! Befeküdt mellém ő is, és kezét a vállam mögé rakta, ezzel átölelve engem. Én pedig hozzábújtam. A hasamban nem csak feléledtek a pillangók, de egyenesen megbolondultak. Ekkor úgy éreztem, hogy több vagyok neki mint barát, de mégsem a barátnője.
Na EZ, a világ legjobb érzése!Sziasztook! Itt az új rész, remélem tetszik, ha igen akkor vote-oljatok. Kövi részre holnap lehet számítani!
Puszi!
ESTÁS LEYENDO
Nem lehet több barátnál.../Marics Peti ff/
FanficKITALÁLT TÖRTÉNET! Sára a bátyjával, Milánnal él égy házban. Viszont az élete nem várt fordulatot vett miután Petivel közös házba költöztek. Hogy mi volt ez a fordulat? És milyen lesz a kapcsolata Petivel? A storybol kiderül!