Nem lehet több barátnál.../Marics Peti ff/

5. rész

Lindával egyszerre keltünk. Valószínűleg azért, mert ébresztőt állítottunk be. Tegnap... Tegnap egy kicsit berúgtunk...
Én: Linda! Neked nem fáj a fejed?
Linda: Kicsit. Azt mondom mennyünk le enni. Szerinted Milánék felkeltek már?
Én: Dehogy... Örüljünk ha egykor felkelnek.- lementünk, és csináltunk szendvicset magunknak, és Petiéknek.
12: 30 van. Az egyik ajtó nyílik.
Peti: Jó reggelt hölgyeim!- mondta kómás hangon, ami nagyon aranyos.
Én: Jó reggelt!- öleltem meg
Linda: Reggelt!
Én: Js igen! Peti Linda, Linda Peti.- csináltam egy gyors bemutatást
Linda: Az igen! Szóval Varga Linda!- nyújtotta a kezét
Peti: Marics Péter!- ráztak kezet
Én: Egyél Peti, csináltunk kaját meg kávét.
Peti: Ohh, köszi!- majd leült enni
Én: Mi addig kisajátítjuk a Fifát.
Peti: Csak nyugodtan!- mondta majd ivott egy kortyot a kávéjából

Mi pedig leültünk Fifázni, és alig bírunk egymással. De ez mindig így van. Annyira belemerültünk a játékba, hogy észre se vettük, hogy közbe lépett Milán is és ő is elfogyasztása a reggeliét.

Milán: Na srácok, lányok! El kéne kezdeni készülődni a bulira!
Én: Oké!
Linda: Te mikor jöttél le?
Milán: Meg köszöntelek is!
Én: Jó mindegy! Mondom mi lesz!- jelentettem ki.- Peti, Milán! Ti elmentek venni kaját meg piát, mi meg kitakarítjuk a házat, és amikor menned kell majd mész készülődni.- néztem Linára
Peti: Vaagy... Én maradok itthon veled, ők meg elmennek a cuccokért.
Én: Oké! Többiek?
Linda/Milán: Oké!- gyorsan összekészültek és elmentek.
Peti: Oké na most igazából az van, hogy Milánnak tetszik Linda.
Én: Igen tudom. Hallottam mikor mondta nektek. És az a helyzet, hogy Lindának is tetszik Milán. Szóval, igazából jó, hogy együtt mentek. De szerintem kezdjünk bele!
Peti: Okés! Mit csináljak?
Én: Te tajaríts ki a szobákba én meg itt lent, és utána arra gondoltam, csinálok muffint.
Peti: Na akkor hajrá!- miután végeztem a feladatommal, elkezdtem bekeverni a süti tésztát. Már kész volt a tészta, mikor valaki hátulról megölelt. Peti... Ránéztem.
Peti: Megkóstolhatom?
Én: Persze!- majd belenyomta az ujját a masszába, és lanyalta róla.
Peti: Hmm... Finom!- én is megkóstoltam
Én: Kell még bele cukor.- fordultam felé . A kezei még mindig a csípőmön pihentek. Csak néztünk egymás szemébe. Majd, Peti elkezdett közeledni felém. Ha eddig azt mondtam, hogy megbolundultak a pillangók, akkor most egyenesen ki akarnak törni a hasamból. Mikor megtörtént volna az első csókunk Petivel, megnőttek Milánék. Basszameg! Peti hirtelen elengedett. Viszont Linda és Milán, kézen fogva érkeztek meg.
Én: Ti együtt?- mosolyogtam
Milán: Hát nagyon úgy tűnik!- nézték egymásra
Peti: Gratu srácok!
Én: Gratula!- puszi, pacsi, ilyenek.
Linda: Nekem mennem kell készülődni! Hányra is kell jönnöm?- kérdezte
Peti: 19:00
Linda: Oké! Sziasztok!- csókolta meg Milánt.

~18:30~
Közben sikerült felöltöznöm, és sminkelni is egy kicsit.
Szettem:

Sminkem:

Lementem a fiukhoz.
Peti: Ha eddig azt mondtam, hogy gyönyörű vagy most mit mondjak?
Milán: Nem jutok szóhoz hugi!
Én: Köszi srácok!- mosolyogtam rájuk.
Milán: Én kimegyek behozom a kaját meg a piát.
Én: Oké- kiment
Peti: Sára!
Én: Igen?
Peti: Mielőtt jöttek Milánék, köztünk, majdnem történt valami...- jött hozzám NAGYON közel
Én: Igen.- néztem le a lábamra.
Peti: És, csak azt akartam kérdezni,- emelte fel mutató ujjával a fejemet- hogy- rakta egyik kezét a csípőmre, másik kezével pedig a fülem mögé rakta a hajamat- lennél a....- ekkor jött be Milán, ezért nem tudta végig mondani.- BAZDMEG!-engedett el és állt mellém idegesen.
Milán: Mi a baj?- kérdezte, miközben lerakta a cuccokat, az asztalra.
Peti: Semmi!- fogta a fejét, és elment a szobájába. Én pedig odamentem Milánnak segíteni
Milán: Ennek meg mi baja van?
Én: Semmi.- hazudtam

~19:00~
Minden készen áll... Vártuk a többieket, azzal számoltam, hogy Linda egy jó 15 perccel késni fog. Az ilyen jelenésekről általában mindig késik.
Csengetnek...