Butterfly [>Taekook<]

🦋Epilógus🦋

Taehyung szemszöge:

Olyan volt mitha álmottam volna... úgy éreztem hogy most vagyok csak igazán önmagam.

4 évvel ezelőtt

Emlészetek arra mikor teljesen magamba zuhantam mert képes vagyok gyereket nemzeni?
Az elkövetkezendő évek során
megbarátkoztam vele.
Nagyon hálás vagyok Kookienak ez miatt.
Utána persze elrángatott pszichológushoz ami sokat segített az érzelmeim tisztázásával és Jungkookkal való kapcsolatomban is.

Évekkel később már teljes életet éltem mint Férj és Apa.
Igen Jungkook megkérte a kezem. (Már akkor terhes voltam tőle ,,nevet")
Az úgy sikerült hogy egy nehéz nap után drága férjem abban az egy heti szabadságában amit miattam kért ki.
Azon a napon bármit is csináltam ő ott volt és nézet vagy segített.
(Megjegyzem aznap takarítottam)
Este már le kellett fürödnöm mert ragadtam mint Mici mackó a sok méz miatt.
Esküszöm csak fürdeni akartam!
De persze drága párom nem így gondolta.
Egy elég szenvedélyes éjszaka van a hátam mögött és nem bántam meg mert akkor nem született volna meg a kis Jason Joen.

Nos igen eléggé más mint mi ketten. Apja tetőtől talpig.
Tőlem csak a higgadságát örökölte.
Voltak állmatlan éjszakáink mivel mindig sírt szegényem.
Ezért sokszor Jungkook annyira mérges lett hogy megfogta a kicsit befeküdt az ágyba és magára húzta a kicsit. (Nem úgy mint engem)

Hát igen Apa fia ugyebár.

Most drága fiamnak már van egy kapcsolata egy gyönyörű nővel.
(Na várjatok mire találok képet róluk)

Drága fiam
És
Barátnője

Nos igen. Nem adok nekik túl sok időt.

Jungkook szemszöge:

-Hallod Apa? Anya hol van? -szólalt meg drága fiam akivel éppen a vacsorát csináltuk mivel Taenak dolga volt. (Csak felrohant a szobába azzal a címszóval hogy "ha baj van akkor keressetek")
-Nem tudom meg kéne keresni.
Letéve a kanalat amivel kevertem a tésztát indultam meg drága férjem kérésére.
-Drágam? - nyitottam be a háló szobánkba és meglepődve véltem felfedezni hogy a családi albumot nézi.
Lassan odasétáltam hozzá majd leültem mellé.
-Emlékszel mikor kiesett a hintából és élkezdett sírni? -nézett rám boldogan.
-És utána elkezdtél nevetni rajta és akkor tökön talált a hinta? -kezdett el nevetni.
Hát igen... én röhögöltem a saját fiamon és végül a golyóim bántak..
-Igen emlékszem. És te emlékszel utána mi volt? -húztam fel egyik szemöldököm.
-Elvittük anyudékhoz hogy vigyázzanak rá.
-És utána? -néztem diadalittasan párom szemébe.
Enyhén el is pirult a drága.
-Utána...lefeküdtünk. -suttogta
-Nem hallom. Tessék? -hajoltam arcába.
-Lefeküdtünk.
-Még mindig nem hallom.
-BEGBASZTÁL OKÉ? -nevettük el magunkat majd egymás ajkaira tapadtunk.

Szerettük és tiszteltük egymást. Minden eggyes percben..
Még a halálunk után is..

Vége

By: Ilovebts7j