Butterfly [>Taekook<]

🦋5.rész🦋

A vendég szoba ágyán törtem a fejem. Úgy éreztem szabad vagyok. Hogy nem kell már megfelelnem senkinek és semminek. Önmagam lehetek..
Felkelve a puha paplanról kimentem a teraszra.
Hideg volt kint de engem ez nem érdekelt.
Legalább éreztem valamit...
Lassan megéreztem valami meleget az arcomon folyni.
Kezemet oda vezetve töröltem le könnyeim.
Nem éreztem semmit...csak az ürességet és a magányt.
Magány mi?
Ebben a pillanatban lépett be az ajtón Jungkook.
Megfordúlva vettem észre amint megfog egy pokrócot majd oda jön hozzám és magunkra téríti.
-Tae.... -nézett rám szomorúan.
-Mi a baj? Miért sírsz itt? -törölte le a könnyeim.
-Miért vagy ilyen kedves velem..? Egy senki vagyok Jungkook. Egy senki. Nem értelek. Egy roncs vagyok.
-Nem Taehyung. Nem vagy roncs és nem vagy senki. Te is egy ember vagy. És te is érsz valamit. Nekem legalábbis sokkal többet... -ölelt magához.

Hálás voltam neki abban a pillanatban. Ha akkor nem ölel át akkor biztosan valami hülyeséget tettem volna..
-Köszönöm... -toltam el magamtól.
-Nem kell. Ez természetes. -mosolygott rám.
Ezután úgy döntött el kéne tenni magunkat holnapra. Mivel neki dolgoznia kell majd. Én persze bele egyeztem mert hát ez a legkevesebb amit megtehetem azok után hogy kivitt onnan.
Így hát befeküdtem az ágyba és magamra húztam volna a takarót ha Jungkook nem feküdt be volna mellém.
Őszintén nem zavart. Így sokkal kényelmesebb volt.
Hozzá bújtam ami tőlem elég fura volt de tőle méginkább hogy viszonozta és jobban magához húzott.
-Jungkook...? -szólaltam meg suttogva.
-Hm?
-Jóét...
-Jóét Taehyung. -nyammogott eggyet majd elaludt.
Többet akarok belőle...

És meg is kaptam idővel...

By:Ilovebts7j