Love Game || Oscar Piastri

𝒄 𝒉 𝒂 𝒑 𝒕 𝒆 𝒓 𝒔 𝒆 𝒗 𝒆 𝒏

‧˚₊•┈┈┈┈୨୧┈┈┈┈•‧₊˚⊹

𝑩𝒖𝒕 𝑰'𝒎 𝒂 𝒇𝒊𝒓𝒆 𝒂𝒏𝒅 𝑰'𝒍𝒍 𝒌𝒆𝒆𝒑 𝒚𝒐𝒖𝒓 𝒃𝒓𝒊𝒕𝒕𝒍𝒆 𝒉𝒆𝒂𝒓𝒕 𝒘𝒂𝒓𝒎
𝑰𝒇 𝒚𝒐𝒖𝒓 𝒄𝒂𝒔𝒄𝒂𝒅𝒆 𝒐𝒄𝒆𝒂𝒏 𝒘𝒂𝒗𝒆 𝒃𝒍𝒖𝒆𝒔 𝒄𝒐𝒎𝒆
𝑨𝒍𝒍 𝒕𝒉𝒆𝒔𝒆 𝒑𝒆𝒐𝒑𝒍𝒆 𝒕𝒉𝒊𝒏𝒌 𝒍𝒐𝒗𝒆'𝒔 𝒇𝒐𝒓 𝒔𝒉𝒐𝒘
𝑩𝒖𝒕 𝑰 𝒘𝒐𝒖𝒍𝒅 𝒅𝒊𝒆 𝒇𝒐𝒓 𝒚𝒐𝒖 𝒊𝒏 𝒔𝒆𝒄𝒓𝒆𝒕
- peace

‧˚₊•┈┈┈┈୨୧┈┈┈┈•‧₊˚⊹

𝑨𝑩𝑰𝑮𝑨𝑰𝑳 𝑱𝑨𝑵𝑨𝑬 𝑵𝑬𝑳𝑺𝑶𝑵
2023.03.15. , London

Nagyon szeretnék most egy másik univerzumban ébredni, ahol az ébresztőórám ricsaja helyett az ablakpárkányomon ülő aranyos kis madárkák csicsergése keltett volna fel a szépítő mély alvásomból. Tudjátok, mint az a Hamupipőkés jelenet, ahol keltik fel őt az állatok, kivéve persze az egereket. Nem szeretnék találkozni eggyel sem, mert egyenesen rettegek tőlük. Főleg amikor elkezdenek cincogni, és úgy közelednek feléd, mintha meg akarnának támadni. Ki szereti őket?

Mindezek helyett a telefonomból üvöltő ricsaj miatt pattantak ki a szemeim, közben pedig a kezemmel tapogatóztam az éjjeli szekrényem tetején, hogy minél hamarabb megtaláljam a készüléket, és elhallgattassam. Amikor végre sikerült a kis küldetésem, miszerint azon nyomban elhalkítom azt a borzalmat, újra magamra húztam a pihe-puha rózsaszín takarómat, és elhatároztam, hogy még egy pár perc alvás igazán nem fog ártani, hiszen biztosan még rengeteg időm van. Nem fogok elkésni, és nem is fognak keresni, hiszen nem fontos a jelenlétem. A kipihentető alvás mindennél fontosabb, nem igaz?Oh, te naív Abigail. 

- Ha nem kelsz fel azonnal, te lány, komolyan mondom, hogy egy kanna hideg vízzel foglak leönteni, hogy kikelj ebből a rohadt ágyból és elinduljunk - hallottam meg egy ismerős ausztrál akcentust, amire igazából bármikor szívesen kelnék, mert olyan szépen cseng a füleimben, de most olyan gyorsasággal ültem fel az ágyamon, hogy a fejem is megszédült, és kábán az ágyam mellett toporgó fiúra néztem, aki karba tett kézzel figyelte mozdulataimat.

Na álljon meg a menet. Mi a frászt keres a szobámban? Ráadásul nem csak az aggasztott, hogy felkeltett. Annál sokkal nagyon bajom volt. Persze, pont ekkor kellett viselnem apa egyik kinyúlt pólóját, ami majdnem a derekamig ért, és alig látszódott a New York felirat, tehát olyan ütött-kopott, hogy nem mutatkoznék nyilvánosan benne. A hajamról nem is beszélve, ami olyan kócos volt, hogy biztosan úgy néztem ki, mint Szörnyella de Frász, tehát nem pont így akartam, hogy először lásson korán reggel a férfi.

- Mi a fenét keresel korán reggel a szobámban? Egyáltalán ki engedett be? - szólaltam meg rekedtes hangon, miközben kezemmel éppen az arcomat dörzsöltem, hogy kezdjek már észhez térni, sikertelenül. - Várj, bele se kezdj. Akarom én ezt tudni? - sóhajtottam fel, és hátradőltem az ágyamon.

- Komolyan mondom, Abigail, kelj már ki az ágyból, mert rohadtul le fogjuk késni a gépünket - szólalt meg, miközben egyre idegesebb lett a hangvétele, ami nem igazán jelent jót, viszont kinek van szíve felkelteni engem korán reggel? Hát nem aranyos, ahogy alszom?

- Még egy öt percet - motyogtam félálomban.

- Istenem - sóhajtott, majd hallottam, ahogy járkál ide-oda, de csak azért sem nyitottam ki a szememet. És ez mekkora hiba volt...