Love Game || Oscar Piastri

𝒄 𝒉 𝒂 𝒑 𝒕 𝒆 𝒓 𝒕 𝒘 𝒆 𝒍 𝒗 𝒆

‧˚₊•┈┈┈┈୨୧┈┈┈┈•‧₊˚⊹

𝑯𝒆 𝒔𝒂𝒚𝒔, "𝑾𝒉𝒂𝒕 𝒚𝒐𝒖 𝒉𝒆𝒂𝒓𝒅 𝒊𝒔 𝒕𝒓𝒖𝒆, 𝒃𝒖𝒕 𝑰
𝑪𝒂𝒏'𝒕 𝒔𝒕𝒐𝒑 𝒕𝒉𝒊𝒏𝒌𝒊𝒏𝒈 '𝒃𝒐𝒖𝒕 𝒚𝒐𝒖 𝒂𝒏𝒅 𝑰"
𝑰 𝒔𝒂𝒊𝒅, "𝑰'𝒗𝒆 𝒃𝒆𝒆𝒏 𝒕𝒉𝒆𝒓𝒆 𝒕𝒐𝒐 𝒂 𝒇𝒆𝒘 𝒕𝒊𝒎𝒆𝒔"
- style

‧˚₊•┈┈┈┈୨୧┈┈┈┈•‧₊˚⊹

𝑨𝑩𝑰𝑮𝑨𝑰𝑳 𝑱𝑨𝑵𝑨𝑬 𝑵𝑬𝑳𝑺𝑶𝑵
2023.03.22. , London

Mindenki életében eljön az az időszak, hogy fogalma sincs róla, mihez is kezdjen pár dologgal, mint például az iskola, továbbtanulás, és legfőképpen akkor éri az embert ez a bizonytalanság, mikor olyan információ jut a birtokába, ami valószínű inkább elkerülte volna őt. Nem is vonhatod kérdőre az adott személyt, hiszen nem közvetlenül jutott hozzám az az aprócska mondat, ami már pár napja folyamatosan a fejemben jár, és ahelyett, hogy elfelejtettem volna, a vállamon üldögélő kisördög amikor lehetősége van, emlékeztet rá, hogy még jobban rossz hangulatom legyen.

"Bármennyire is szeretném, hogy ott legyél, csak elrontana mindent, Lily!"

Nagyon sok mindent kívántam abban a pillanatban, amikor ez a mondat elhagyta a száját. Legfőképpen azt, hogy bárcsak ne hallottam volna ezeket a szavakat, hiszen olyan volt, mintha egy kést forgattak volna meg a szívemben, és ahelyett, hogy kihúzták volna, benne hagyták. Még fél órán keresztül ücsörögtem a Dzsiddában lévő közös hotelszobánk hálójának puha ágyán, és hagytam, hogy könnyeim szabad útra térjenek, és kiadjak magamból minden fájdalmat, mielőtt visszatértem volna a fiúhoz, akinek persze fogalma sem volt arról, hogy a falak vékonyak, nem hangszigeteltek. Nem is furcsállta, hogy olyan sok időt töltöttem bent, egyszerűen nyugodtan, egymás mellett ücsörögve kiválasztottunk egy akciófilmet a Netflix kínálatából, majd a film felénél úgy tettem, mintha annyira álmos volnék, és bevonultam lefeküdni, hogy kevesebb időt töltsek a fiú közelében.

Másnap korán reggel írtam a szüleimnek, hogy nem érzem jól magam, és bár bűntudatot kellett volna éreznem az aprócska füllentésem miatt, mégsem bántott a dolog. Nyugodt szívvel foglaltam jegyet a leghamarabbi londoni járatra, ami aznap indult, gyorsan összepakoltam, és szó nélkül hagytam ott az épp edzőteremben szenvedő fiút. Apának persze nem tetszett, hogy egyedül utazok haza, de tudta, hogy hiába is mondja el a véleményét, ha rosszul érzem magamat, úgysem fogok hallgatni rá.

A hotel segítségemre volt, ugyanis a recepción lévő fiatal lány azonnal hívta az egyik szabad sofőrt, hogy vigyen el engem a reptérre, ne kelljen még a taxival is szenvednem, én pedig nem győztem ezért hálálkodni. Az ötvenes években járó férfi berakta a bőröndömet a csomagtartóba, miközben én az egyik kezemet az ajtó tetején pihentettem, fejemmel pedig a hotelra pillantottam fel, szemeim csillogtak a könnytől. Nem én akartam így, sőt, a legnehezebb dolog az egészben hátrahagyni azt az embert, akiről azt hittem majd a biztonságot nyújthatja - de ehelyett apró darabokat kezdett elcsenni a törékeny szívemből, én pedig a ködtől nem láttam a valóságot.

Átvert. Játszott velem.

Elhitette velem, hogy fontos vagyok számára, sőt, szinte már azt gondoltam, hogy a férfi kezd mély érzéseket táplálni irántam - azonban ezek szerint csak hitelesebben szerette volna eljátszani az egész kapcsolat dolgot. És ez főleg az én hibám.