Love Game || Oscar Piastri

𝒄 𝒉 𝒂 𝒑 𝒕 𝒆 𝒓 𝒔 𝒊 𝒙 𝒕 𝒆 𝒆 𝒏

‧˚₊•┈┈┈┈୨୧┈┈┈┈•‧₊˚⊹

𝑰𝒏 𝒕𝒉𝒆 𝒎𝒊𝒅𝒅𝒍𝒆 𝒐𝒇 𝒕𝒉𝒆 𝒏𝒊𝒈𝒉𝒕, 𝒘𝒆 𝒄𝒂𝒏 𝒇𝒐𝒓𝒎 𝒕𝒉𝒊𝒔 𝒅𝒓𝒆𝒂𝒎
𝑰 𝒘𝒂𝒏𝒏𝒂 𝒇𝒆𝒆𝒍 𝒚𝒐𝒖 𝒃𝒚 𝒎𝒚 𝒔𝒊𝒅𝒆, 𝒔𝒕𝒂𝒏𝒅𝒊𝒏𝒈 𝒏𝒆𝒙𝒕 𝒕𝒐 𝒎𝒆
𝒀𝒐𝒖 𝒈𝒐𝒕𝒕𝒂 𝒄𝒐𝒎𝒆 𝒐𝒏, 𝒄𝒐𝒎𝒆 𝒐𝒏
𝑺𝒂𝒚 𝒕𝒉𝒂𝒕 𝒘𝒆'𝒍𝒍 𝒃𝒆 𝒕𝒐𝒈𝒆𝒕𝒉𝒆𝒓
- untouchable

‧˚₊•┈┈┈┈୨୧┈┈┈┈•‧₊˚⊹

𝑨𝑩𝑰𝑮𝑨𝑰𝑳 𝑱𝑨𝑵𝑨𝑬 𝑵𝑬𝑳𝑺𝑶𝑵
2023.04.05. , Monaco

- Jó reggelt, álomszuszék - hallottam meg egy mély, rekedtes hangot magam mellől, amely mézédesen csengett füleimnek.

Halvány mosolyra húzódott a szám, szemeimet még mindig lehunyva húztam feljebb magamra a takarómat, mocorogva, ezzel is jelezve, hogy nem igazán szeretnék kikelni a kényelmes, melegséget, biztonságot nyújtó ágyból. Fejemet próbáltam még jobban párnámba fúrni, amely még mindig a férfi kellemes illatával volt ellátva. A reggeli nap sugarai lassan beszűrődtek az ablakon keresztül, megvilágítva ezzel a fehér színben pompázó hatalmas szobát. A szoba csendes volt, hallani lehetett halk lélegzetvételeinket, ami melegséggel öntött el. Maga a tudat, hogy mellette ébredhettem több volt, mint egy valóra vált tündérmese. Egyszerre éreztem magamat a mennyben és a pokolban is. Mart a bűntudat, hogy szó nélkül fogtam a dolgaimat, és szálltam fel az első gépre, ami az otthonom helyett egy olyan személy városába juttatott el, akinek mindennél többet ér a boldogságom.

- Abigail - éreztem meg ujjait, ahogy lágyan cirógatták arcomat, én pedig nyöszörögve jeleztem, hogy tökéletesen hallom amit mondd, de esélytelen, hogy kikeljek a takaró meleg öleléséből. - Ne kelljen könyörögnöm - sóhajtott fel fájdalmasan, de egy percre sem vette le kezét rólam, mintha vonzaná a testem az övét, mint egy mágnes.

- Inkább bújj ide hozzám még - motyogtam alig halhatóan, és az egyik szememet résnyire kinyitva a britre sandítottam, aki ragyogó kékeszöld színű íriszeivel kémlelte arcom minden szegletét, mintha azt szeretné, hogy ezek az aprócska tevékenységek berögzüljenek az agyába, nehogy elfelejtse őket idő előtt.

A férfi azonban úgy tett, mintha meg sem hallotta volna kérlelésemet, inkább gyönyörű szemeit forgatva folytatta előbbi tevékenységét, míg másik kezével a matracon támasztotta meg magát, ezzel láthatóvá vált erőlködése közben a rengeteg munkával elért izmos karizma, amin imádtam végigsimítani. Egy aprócska érintésemre már libabőr futott végig testrészén, én pedig olyankor csak vigyorogva néztem pírral elöntött arcára.

Fejemet oldalra fordítva néztem a britre lusta mosollyal az arcomon. Kezemet kibújtatva a meleg takaró alól enyhén borostás arcához vezettem, és lágyan megsimítottam, miközben tekintetünk összefonódott. Szeméből könnyen ki tudtam olvasni, mennyire fáradt lehet, de erre rásegített az is, hogy arca nyúzott volt már a kora reggeli órákban.

- Jó reggelt neked is - suttogtam magam elé, de úgy tűnt, mintha visszahallanám magamat a tágas szobában. 

- Dél van - nevetett fel, és közelebb hajolva az arcomhoz egy gyengéd csókot nyomott a homlokomra telt ajkaival, ezzel is zavarba hozva engem, de most az egyszer úgy döntöttem, hogy nem fogom leplezni érzéseimet, és hagyom, hogy rózsaszín árnyalatot vegyen orcám. - Ezek szerint nem tervezel sok mindent a mai napra.