Era la musica!

6. fejezet BTS a színpadon

Ae-Cha:

Ebédre a fiúk nem jöttek le. Úgy tűnik nagyon benne vannak a próbába. De ettől függetlenül nem jó dolog kihagyni az ebédet, a nap egyik legfontosabb értkezését. Megkértem Miát és Diát, hogy segítsen nekem és készítsünk elő a srácoknak valami kaját. Bekérezkedtünk a konyhában, amit kérdés nélkül meg is adtak, sőt még dobozokat is készítettek nekünk, amiben, mind a 7 fiúnak ebédet csomagoltunk és elindultuk, hogy felvigyük hozzájuk. Természetesen a lányok útközben kezdték, hogy milyen gondoskodó vagyok és mennyire figyelek Jungkookra, hogy olyan, mintha a barátnője lennék. De csak rájuk szóltam, nem akartam bajba keverni Jungkookot, még az kellene, hogy elinduljon itt egy pletyka. Hogy már is együtt van valakivel és akkor akár mehetnek is haza. Biztos, hogy ők is nagyon izgatottak voltak ezzel a táborral kapcsolatban. Most amúgyis? Mi olyan rossz benne, hogy felviszek ételt. És nem is csak neki, hanem a csapatának is, enni valót, mert nem akarom, hogy rosszul legyenek. Ennyi!

 Én kopogtam be először a teremben, ahonnan hangos beszéd hallatszodott ki, valamin tanakodhattak:

    - Igen? - hallottam meg Namjoon hangját.

Lenyomtam a kilincset és beléptem a teremben:

     - Sziasztok! Elnézést kérünk a zavarásért, de minek után nem jöttek le ebédelni és gondolom, hogy nem is szádnékoztatok volna, akár el is felejtettétek. Hárman összecsomagoltunk nektek egy könnyű ebédet! - emeltük fel a zacskókat, amikben az uzsonnás dobozok voltak.

    - Oh! Köszönjük szépen! - csillogtak fel a srácok szemei és mind hálásan tekintettek felénk. Azonnal felálltak, hogy elvegyék a kezeinkből. Namjoon és Jin Miától vette el, Hesoek és Taehyung Diatól, míg Yoongi, Jimin és Jungkook tőlem. Útobbi vette ki utoljáról a kezemből szelid mosoly és csillogó, hálás tekintet kísérte arcát.

    - Köszönjük szépen!

      - Válljék egészségetekre! Reméljük, hogy ízleni fog. Mi magunk készítettük! Nem valami inyencség, de erőt ad és nem a próba sem lesz nehezebb tőle. Vagy legalábbis, mi ezt tapasztaltuk. Olyan ebédet hoztunk amit mi magunknak is elszoktuk fogyasztani, ha hosszú nap elé érünk és gyorsan kell valami enni való, ami nem töm meg annyira és fárasztó tőle próbálni  akkor erre esik a választás.

    - Biztos vagyok benne, hogy finom lesz, ha te készítetted! Vagyis... ízé... én... nem tudom... vagyis meglátom... persze nem azt mondom, hogy nem fözől jól vagy... én...  ti...- nagyon aranyos, az egyszer biztos, amikor zavarbajön. Nem akartam felkuncogni, hogy ne érezze még jobban zavarba magát, ám nem sikerült. Egy kis kuncogás csak elhagyta az ajkaim, mire kínosan, erőltetetten elmosolyodott és megvakarta a fejét.

     - Köszönöm! Találkozunk majd lent! Jó étvágyat, hagyunk is! - intettem egyet a srácok felé, majd Jungkook felé kacsintottam és elhagytuk a termet. Úgy láttam, hogy kicsit fölenged, amikor felé kacsintok. Gondolom az járt a fejében, hogy ostobának hiszem, leszerepelt előttem. De nem! Egyáltalán nem! Sőt nagyon aranyos!

     -Oh, biztos vagyok benne, hogy finom lesz ha te készítetted! - illegett billegett mellettem Mia szemepilláit rebesgetve, megismételve Jungkook mondatát.

    - Na! - löktem el, mire mindkét barátnőm felnevetett. - Nem is tudtam, hogy ennyire jól megérted a koreai nyelvet, Mia!

      - Hát a lényeget mindig megértem! - kacsintott rám. - Ez a srác, oda van érted!

     - Ugyan már, hogy lenne! Öt év után, amikor megjegyzem egyszer találkoztunk és csak perceket beszélgettünk, újból összefutunk, beszélgetünk 2-szer és már is oda van értem. Túl nagy a fantáziád Mia!