Era la musica!

4. fejezet Kezdődik

Ae-Cha:

     - Jól láttam, hogy akivel az előbb beszélgettél az Jungkook volt?

      - Igen! - értünk az asztalunkhoz, Mia-val.

      - Az a Jungkook? Akit 5 évvel ezelőtt megvigasztaltál? A BTS Jungkook-ja?! - kérdezte hülledezve.

      - Igen, ő az! 

      - Ezt nem hiszem el! Ő is itt van, ő is részese ennek a tábornak! - újongott Mia. - Ez a sors keze! Mondom én, hogy ez a sors keze!

     - Te meg miről beszélsz?

     - Hát 5 év után ismét találkoztok és beszélgettek. 

      - Szerintem pusztán csak udvarias volt velem, mivel megszólítottam.

      - Emlékezett és nagyon is örült a találkozásotoknak, hidd el nekem, láttam, hogy nézett rád.

Az égnek emeltem a tekintetemet és felsóhajtottam. Mia aki mindent lát! Őszintén még magamon is meglepődtem, hogy lemertem szólítani és beszéltem hozzá. Pedig korábban azon gondolkodtam, hogy tuti nem csinálnám meg most, hogy oda menjek és csak úgy csevegésbe elegyedjek miközben lehet, hogy egyáltalán nem emlékszik rám. Lehet, hogy egy pillanatra ez is járt a fejében, hogy ki ez a lány és minek szólít le engem? A testem önéletre kellt és mire igazából észbe kaptam, már megszólítottam és hozzá beszéltem. Ah, most így bele gondolva, talán hülyét csináltam magamból?! Aj, ne!

     - Amara, nem csináltál magadból hülyét!

    - Tessék? - tekintettem Mia-ra.

     - Ne kezdj nekem most itt magyarázkodni, hogy nem ezen járt az eszed. Ismerlek. Nagyon bátor dolog volt, hogy odamentél és kedves, hogy emlékszel a találkozásotokra és arra, amit mondtál neki, amit be is tartottál. A szíved mélyén ezt akartad, hogy beszélj hozzá, másképp bántad volna és amúgyis 3 hónapig itt leszünk velük együtt, szerinted nem kellett volna beszélj vele? 

     - Nem... nem arról van szó... - tekintettem a kezeimre, amik malmoztak.

     - Ő is örült neked hidd el és szerintem ő is emlékezett, másképp nem nézne folyamatosan ide!

Hajolt közel Mia, mire zavarbaejtően rá tekintettem, erre meg ő hátra bökött. Jungkook, ahogy társai is már visszatértek az asztalukhoz. Miközben a társai már neki kezdték elfogyasztani az tányérra tett vacsorát, Jungkook a mi asztalunk felé nézett. Ebben a pillanatban összetalálkozott a tekintetünk, mosolyra huzta ajkait, ami közben egy kicsit a pompás, fehér fogsora kivillant. És ezt megtudom mondani így, az este és a halovány, vibrálló fények esetében is, csodaszép mosoly.

     - Rád mosolygott! - kiáltott fel Mia.

      - Mi?! Nem, nem rosszul láttad! - fordítottam fejem vissza és éreztem ahogy kivörösödöm. Mi volt ez? Miért mosolygott ilyen hirtelen rám?

     - Na persze! Mondom én az a srác is örül, hogy újra láthat.   Ooooo! Amara, izgalmas 3 hónap elé nézel.

      - Mégis min jár az eszed Mia?! Milyen izgalmakról? Ide azért jöttünk, hogy tanuljunk, fejlődjünk. Inkább válltsunk témát, nem azért hívtál el, hogy rólam beszéljünk. Csinált valamit Miguel? - tekintettem megint az ő irányában, ahol egy magas, szőke lánnyal nevetgélt.

      - Beszélget egy lánnyal! Nem látod? Ott repdesi neki szempilláit, illeg  - billeg előtte...

      - Csak beszélgetnek Mia, ez még nem jelent semmit.