Era la musica!

3. fejezet Újralátás

Ae - Cha:

    - Biztos, hogy ezt akarod? - ült le édesanyám az ágyamra, miközben pakolásztam az utra.

     - Remek lehetőségnek gondoljuk a többiekkel, mindenképp megkell próbáljuk. De minden rendben lesz, ne aggódj! - ültem le mellé és átöleltem.

     -  Jól van, csak még sosem voltál ilyen távol a családtól. - simogatta meg az arcomat.

      - Tudom, de mindennap beszélni fogunk és meglátod, hogy ripp-ropp elfog szállni a 3 hónap. - mosolyogtam felé. Családom mindig is támogatott, bármiről is legyen szó, meghallgattak, elmondták véleményüket. Számíthattam rájuk mindig. Amikor 4 évvel ezelőtt eldöntöttünk, hogy együttest alapítunk, akkor is ott álltak mögöttem, debütálásunk pillanatáig és jelenig, majd meg tovább. Mint ahogy a bátyámat is támogassuk.

       - Légyszi ne vegyél majd fel semmilyen makacs sztár stilusát! - támaszkodott az ajtóba a bátyám, Shou Celestino Song.  Igen, mint nekem is, neki is van egy spanyol és egy koreai neve. A szüleink mindenképp akartak mindkettőből, hogy részesei legyünk mindkét kultúrának így is.

Feltekintettem rá és mosolyogva csak égnek emeltem a szemeimet.

      - Te meg ne válltogasd folyamatosan a csajaidat. - léptem mellé és ököllel vállba ütöttem. - Celest rendes lány.

       - Szerinted nem tudom?! - kerekedtek el a szemei, mintha megsértődne. - És ne mondd, úgy, mintha hetente cseréltem volna a barátnőimet. - csapott vállon, persze nem erőből.

     - Aucs! - fogtam meg a vállamat. - Nem mintha már nem lett volna vagy 50 barátnőd! - léptem vissz a böröndömhöz.

       - Nem volt! Anya, szólj már rá a lányodra!

      - Jól van, jól van gyerekek, nyugodjatok meg! - állt fel anyám. Természetesen nem volt már 50 barátnője, viszont volt egy időszaka, amikor "ereszd el a hajamat" váltogatta.  Lázadozot, dehogy éppenséggel miért azóta sem mondta el. Viszont mindezekután megismerte Celest a jelenlegi barátnőjét is, aki ezt megváltoztatta benne, megállította ezt a folyamatot. És valóban remek lány, nagyon rendes és kedves, tök jól kijövök vele.

      - Kupak tanács van itt és nem is szóltok? - lépett be nagy mosollyal édesapám is.

     - Csak a gyerekek piszkálják egymást. 

      - Ejnye, ejnye, hát szabad ilyent? - nézett ránk dorgálosan apánk, de szemei vidám csillogtak. - Mi lenne ha társasjátékoznánk egyet vacsora után?

     - Nem lehet drágám, hiszen Amara reggel korán kell. 

      - Ne na... - nézett rá kutyus szemekkel.

     - Nincs semmi gond anya, egy- két játék belefér. - tettem kezemet vállára.

Elindultunk vacsorázni, majd a nappaliba társasozni. Az elmúlt napokba 1000-el készültünk a srácokkal erre a táborra. Izgatottak voltunk és nagyon vártuk ezt az új kalandot. Volt néhány interjunk is, ahol rá kérdeztek erre, illetve próbák és némi ügyintézés is. A családom kikisért a reptérre, ahol még rajongók is köszöntöttek. Hálások voltunk érte és integettünk nekik. Az előző nap reggelén kaptunk egy levelet, ha nem tartanánk egy fellépést első nap a táborba. Meglepődtünk, erre nem számítottunk, annyi volt a kérés, hogy az "Era la musica" számmal kezdjük, azon felül még 2 dal. Nem volt kérdés, hogy elfogadjuk. Ugye a tábor neve is ez volt, hogy "Era of Music", szóval gondolom valahogy ezért esett a választás erre. A repülön mindenki a gondolataiba volt meredve, szerintem a táboron gondolkoztak, ahogy én is. Mi vár ránk? Kivel találkozunk? Kiket fogunk megismerni esetleg jobban? Kikkel fogunk esetleg mélyebb barátsági kapcsolatot kialakitani? Megannyi kérdés, melyet izgalommal vártuk.