...hajolt ő is egyre közelebb hozzám. Vágytam a csókjára, érdekelt, hogy tényleg olyan puha-e a szája mint amilyennek látszik. Márcsak pár milliméter választott el minket. Éreztem ahogy kifújta a levegőt.
-Camilla! Végre!!-kiabált be valaki a kocsiba mire villám gyorsasággal elhúzódtam Aaron-tól és az ablak felé nézek, kipirult arcommal.
-Liam! Úristen szia!-nyitom ki az ajtót majd megölelem a fiút, akit meglepően könnyen felismertem.
-Gyere a többiek már itt vannak és nagyon várnak téged.-fogja meg a karomat és kezd el húzni maga után a fiú. Hátrapillantok Aaron-ra, aki csak nevetve rázza a fejét, majd rámmosolyog egy olyan "még folytatjuk" mosollyal mire inkább visszafordultam, ugyanis megint zavarba hozott.
Liam kinyitja előttem az ajtót amit egy kisebb pukedlivel megköszönök majd belépek a hatalmas házba. Először egy előtér fogad tele szétdobált férfi cipőkkel.
-Megjött Camilla!-kiáltja el magát Liam, mire nagy dübörgés hallatszódik és megjelenik egy pár fiú.
-Adam.-lép oda hozzám az első fiú. "Igen téged felismerlek mert lenyomoztalak" mondanám, de nagyon kínos lenne ezért csak mosolyogva kezet fogok vele.
-Isaac vagyok-hajolt meg előttem a fiú és kézen csókolt, micsoda úriember.
-Logan. Az okosabb és idősebb Nelson testvér.-kacsintott rám mire e testvére bemutatott neki.
-Bocs!-szólalt meg hirtelen valaki a hátam mögül és abban a pillanatban egy kart is megérzek a derekamon, ami óvatosan arrébb tol. Felkapom a fejem és meglátom Aaron-t. Amint felfogja az agyam, hogy ő az egyből elugrok tőle és inkább a többi fiú felé nézek, de csak kérdő szempárokat látok. Védekezve felteszem a kezemet és inkább a cipőmért nyúlok, hogy levegyem és addig se Aaron-ra figyeljek és a kezétől üresen maradt területre a derekamon.
Miután a srácok körbevezetnek és megismerkedek Matthew-val és Oliver-rel is leülünk az óriási nappaliba beszélgetni. Egy ideig Aaron teljesen eltűnik, de egy jó fél óra után egy tálcányi piával jelenik meg amiről szétosztja mindenkinek a kedvencét, majd hozzám lép.
-Úgy láttam te jägert ittál szóval hoztam neked.-nyújtja felém a tálcát.
-Köszi, de én nem iszok meg most egymás után kettőt.-utalok a tálcán lévő két pohárra.
-Ja a másik az enyém lesz. A csapatból csak én szeretem a jägert ezért örülök, hogy itt vagy.-kacsint rám, utána megemeli felém a poharat majd lehúzza.
Jó sokáig beszélgettünk és iszogattunk még a fiúkkal már majdnem hajnali 1-volt, amikor Isaac kicsit kótyagosan felordított.
-Felelsz vagy mersz!!
KIARA SZEMSZÖGE
Miután írtam Cam-nek, hogy ma nem nagyon leszek elérhető mire mondta, hogy ő sem nagyon letettem a telefont és a fiú felé fordultam.
-Ez a kedvenc parkom.-mosolyodtam el.-Kis korom óta kijárok ide legtöbbször egyedül, de van, hogy jön velem Cam. Mindig leülök és csak nézek ki a fejemből.
-Miért hoztál a kis privát helyedre Kiara?-fordult felém Mason és egy hajtincset a fülem mögé tűrt. Nem tudtam mit mondjak, hiszen én magam sem tudom.
-Nem tudom.-vallom be őszintén.-Egyszerűen úgy éreztem meg kell ezt neked mutatnom.-nézek körbe miközben mosolygok.
Még egy ideig ülünk a padon és beszélgetünk, aztán egyszer csak felpattanok és felrántom Mason-t is a padról. Ezzel az az egy "probléma" van, hogy rohadt közel kerülök hozzá hirtelen. Felnézek rá és csak jó 10 másodperc után jövök rá, hogy kicsit szétnyíltak az ajkaim és kiszáradt a torkom. Gyorsan becsukom a számat és nyelek egyet amit ő végig követ a szemével. Érzem, hogy az arcom totálisan elvörösödik, de amikor el akarom fordítani a fejemet, ő egyből visszafordítja. Végigsimít az arcomon a másik kezét pedig a derekamon érzem meg amitől még jobban zavarba esem. Mason lassan elmosolyodik a zavarom láttán, majd egyre közelebb kerül hozzám. Már súrolják egymást ajkaink mikor halkan megszólal.
-Remélem ezúttal nem vág közbe senki, mert már nem bírok ki több időt anélkül, hogy ne érezzem az ajkaidat az enyémen. Szóval ha nem haragszol meg akkor most végre megcsókollak.-belenézett a szemembe engedélyt kérve, mire csak egy aprót bólintottam. Neki ez elég is volt mert a következő pillanatban az a minimális távolság is megszűnt köztünk. Amint az ajkunk összeér elfelejtem, hogy egy park közepén állunk. Beletúrok a hajába mire beleharap a számba. Hirtelen zihálva hátrál egy kicsit tőlem én pedig zavartan lehajtom a fejem. Talán megbánta? Kérdésemre választ kapok mert megszólal amint rendezte a légzését.
-Menjünk innen, ezt nem itt szeretném folytatni.-ragadta meg a kezemet és csak húzott maga után.
Konkrétan a lakásáig futottunk, a végén már a karjában cipelt. Mikor odaértünk pillanatok alatt kinyitotta az ajtót aztán magunk mögött be is csapta egyből, és a falnak tolva tapadt újra a számra. Felugrottam az ölébe és úgy csókoltam tovább egyre hevesebben puha ajkait. Végre úgy érzem lehet esély valami romantikusra az életemben...
