-Aaron mire készülsz?-kérdezem mostmár suttogva és zavaromban észre sem veszem, hogy már a szám is kiszáradt. Nyelek egyet. Ő végignézi ahogy a torkom mozog és ahogy a légzésem egyre szaporábbá válik.
-Aaaaroonn, haver itt vagy még??-kérdezi egy hang Aaron fejhallgatójából kizökkentve engem. Elkapom a tekintetem de érzem, hogy Aaron még mindig engem néz így óvatosan visszafordulok felé. A derekamnál gyengéden tartva előrehajol és a kezébe veszi a fejhallgatót, de még mindig a szemembe néz.
-Bocs haver, de akadt egy nagyon fontos elintéznivalóm hirtelen. Tudod ez nem várhat, mert nem bírnám ki, ha nem csinálnám meg.-Végig a szemembe nézett ahogy ezeket mondta, majd mielőtt a haverja reagálhatott volna letette a hívást és elhajította a fejhallgatót. Hirtelen eljutott az agyamig mit mondott "nem bírnám ki, ha nem csinálnám meg". Jézusom...ugye nem?? Hirtelen még jobban eluralkodott rajtam a zavartságom. Totális csend telepedett ránk, csak a szapora légzésemet lehetett hallani. Aaron lassan odahajolt a fülemhez.
-Hogy mire készülök kislány? Arra készülök, amit már a kocsiba meg kellett volna tennem, amit már azóta meg akarok tenni mióta a bárban először megláttalak.-visszahajolt az arcomhoz és az utolsó mondatot már a szemembe mondta, libabőrösségemet fokozva.
-Meg foglak csókolni! De nem csak egyszer. Életed hátralévő részében csak én akarlak téged csókolni!-reagálni sem volt időm, mert a maradék távolságot is megszüntette közöttünk hirtelen. Az egyik kezével még mindig a derekamat tartotta, a másik kezét pedig a nyakamon tartotta, a hüvelykujja pedig az arcomat simogatta. A csókja vad volt és követelőző, de nem bántam. Erre volt most szükségem, rá volt szükségem. Beletúrtam dús hajába, a másik kezem körmeit pedig végighúztam pólója alatt a hátán. Éreztem ahogy végigfut rajta a libabőr a tudat pedig, hogy ilyen hatást értem el nála mosolygásra késztetett.
-Ne mosolyogj bébi, mert a végén még nem fogsz tudni holnap járni.-suttogta az ajkamra mély fenyegető hangon, mire összerezzentem.
-Megjöttünk!!!!-kiabált Liam lentről mire elvörösödve ki akartam pattanni Aaron öléből, de ő nem engedett.
-Innen aztán nem mész sehová kislány!-adott még egy gyors csókot, majd úgy ahogy voltunk felállt velem és elkezdett vinni kifelé.
-Most komolyan így akarsz megjelenni előttük?-kérdeztem teljes őszinteséggel.
-Igazad van! Még ne ujjongjanak. Maradj itt csöndben én meg azt mondom hazavittelek, mert nem voltál jól. Így aztán nem fognak zaklatni és azt csinálhatok veled ma este amit csak akarok.-kacsintott rám én meg csak lesokkolva álltam, de végül szótfogadva csöndben leültem az ágyára és nem moccantam.
Egy bő 10perc után, már alig tudtam nyitvatartani a szemem a sötét és a csend miatt, de szerencsére meghallottam, hogy jön valaki. Hirtelen rájöttem, hogy mivan ha nem Aaron az ezért bebújtam az amúgyis összegyűrt takaró alá és megpróbáltam nem mozogni amikor kinyílt az ajtó.
-Jé lett egy kitömött takaróm!-jött közelebb Aaron nevetve a rögtönzött búvóhelyemhez.
-Ha ha, nagyon vicces. Nem tudtam hirtelen máshova bújni.-másztam elő rejtekhelyemről szemforgatva, de egyből megálltam amint megpillantottam, hogy Aaron valahol elhagyta a pólóját amíg kint volt. Látszódtak kockái, de nem volt agyon dolgozva, mellkasán lévő mellizmok kellően feszültek, de a válla és a bicepsze!! Na az igazán megdöbbentett. Pólóban nem olyan kivehető de így eszméletlen! És az a tetoválás az oldalán....a szavam is elállt a testén ékeskeső mintán.
-Becsukod a szádat, vagy én csukjam be drágám?-nézett rám pimaszul mire egyből magamhoz tértem.
-Nagyon vicces vagy!-mondtam iróniától csöpögve és szemforgatva.
-Elmondanád hol hagytad a pólódat?
