Másnap arra keltem, hogy Camilla belerúgott a bordámba, mire kipattant a szemem. Fájdalmak közt másztam ki az ágyból, azzal a céllal, hogy ki megyek iszok egy kávét hamár felkeltem. Kimentem a konyhába és beindítottam a kávégépet, majd mikor elkészült az életmentő ital, kimentem a bögrémmel a teraszra és leültem egy székre. Nyugodtan iszogattam a kávémat a hűvös levegőn, mikor szó szerint kiesett valaki az ajtón.
-Baszkiii!-ordított fel Cam fájdalmasan, majd a fejéhez kapott amit gyönyörűen bevert a korlátba.
-Karma...-horkantottam fel mire kérdőn nézett rám a totál másnapos barátnőm.
-Majd elmesélem ha magadhoz térsz.-jelentettem ki majd felálltam, hogy felsegítsem.
-Nem tudod hol van a telefonom?-fordította felém nyöszörögve a fejét.
-Miért kéne tudnom? A te telefonod...Amúgy szerintem a fiúknál maradt, mert elvették tőled mikor hánytál. Majd idehozom neked mindjárt.-felálltam és mikor Cam is megpróbált feltápászkodni visszatoltam a székre.-Te maradj itt! Mindent hozok, de ne menj sehova érted?!-aprót biccentett majd otthagytam.
Óvatosan odamentem a fiúk ajtajához és nagyon halkan benyitottam, de ami bent fogadott arra nem voltam felkészülve.... Dylan, Noah szétterült testén feküdt babapózban, Noah pedig egyik karjával átkarolta haverja derekát.-odamentem lábujjhegyen az éjjeliszekrényhez elvettem Cam telefonját majd gyorsan lefotóztam a két fiút és otthagytam őket.
A konyhából szedtem össze egy bögre kávét, vizet meg gyógyszereket másnaposságra majd kimentem a barátnőmhöz, aki szerencsére nem mozdult onnan ahol hagytam.
-Itt van minden ami kell.-tettem le mellé, az asztalra mindent majd leültem.
-Életmentő vagy. Mondtam már, hogy imádlak?-nézett rám már magába tömve a fájdalomcsillapítót.
-Bezzeg ilyenkor imádsz te bolond nő.-nevettem el magamat.
-Mi történt tegnap, mesélj el mindent kérlek. Nagyon kiütöttem magam szóval biztos csináltam valami baromságot.-húzta el a száját aztán felém fordult és teljesen rámkoncentrált.
Elmeséltem neki mindent amiről tudtam és ami velem történt, mire pedig befejeztem barátnőm kikerekedett szemekkel nézett rám.
-Azta rohadt! Mindez egy este alatt történt? És mi lett azzal a Mason sráccal? Megkeressem neked?
-Hééé! Camilla nyugodj le! Mason-nel nem lett semmi sajnos. Ne keresd meg, ha akarom majd megkeresem én. Viszont nézd meg hány srác követett be téged abból a bandából akikkel tegnap elvoltál.-intettem a telefonja felé mire felkapta és belépett az instába, ahol 10 követési kérelem várta.
-Mi a szar! Én ilyen jó palikkal voltam tegnap este? Huhh ez az Adam kifejezetten jól néz ki és basszus kosarazik. Ráadásul 195cm magas, hosszabb sötétbarna a haja és eres a keze! Kell ez a csávó!-kapta felém tekintetét ami csak úgy ragyogott.
-Najoo hős szerelmes ezt majd megtárgyaljuk még de mostmár lassan készülnünk kéne meg felkelteni a fiúkat is.-végszóra megjelent a két fiú a szemüket dörzsölve amin elkuncogtam magam.
-Szép jó reggelt álompár.-köszöntem nekik vigyorogva mire csak homlokráncolást kaptam válaszul.
-Jobb is ha nem értitek. Haladjatok inkább készülődni. Még be kell mennünk ma a suliba.-mondtam nekik és közben elkezdtem tolni őket a szobájuk felé Cam-et pedig húztam magam után.
Mikor elkészültünk a fiúkat is elláttam gyógyszerrel és kávéval majd elindultunk a suliba.
Túléltünk 2óra dumát az igazgatótól meg egy ebédet a tömegnyomorban és végre összeszedhettük az addigra szétbomlott csapatot.
-Cam láttad a bátyádékat?-néztem egy pillanatra a lányra, utána meg tovább kerestem a fiúkat a szememmel.
-Nem de mindjárt felhívom.-mondta miközben már kereste is a bátya számát a telefonjában. Amint meglett már hívta is a testvére pedig 2csöngés után fel is vette.
-Hol vagytok barmok?-köszönt a lány "aranyosan" a telefonba.
-Az udvaron vagyunk pöttöm panna!-szólt vissza a kihangosított telefonon Noah, Cam gúnynevét használva.
-Maradjatok ott, oda megyünk és a pöttöm pannáért még számolunk.-ezzel kinyomta a telefont és megindultunk az udvar felé. Mikor kiértünk egyből megláttuk a két fiút egy padon ülve, Cam pedig gyors léptekkel indult meg bátya felé és mikor odaért rávágott egyet a tesójára aki csak felnevetett.
-Nem kell több bunyó egy ideig!-léptem a testvérpár közé.
-Menjünk inkább én azt mondom.-szólalt meg Dylan is és megindult a kijárat felé, én pedig követtem.
Mikor pedig a bejárathoz értünk egy pillanatra megtorpantam, majd mosolyogva futni kezdtem....
