2. fejezet

19 2 0
                                    

Amint beléptünk a szórakozóhelyre, Cam a bárpult felé kezdett húzni.

-Mit adhatok?-kérdezte egy srác a pult mögül, aki kicsit sem tűnt pultosnak, józannak meg főleg nem. Láttam, hogy barátnőm már nyitná a száját, hogy kikérje az italát ezért gyorsan megszólaltam.

-Te itt dolgozol? Ilyen állapotban?-néztem a magas szőke srácra felvont szemöldökkel.

-Mondjuk inkább úgy, hogy jóban vagyok a tulajjal és besegítek neki.- húzta ki a mellkasát magabiztosan. -Amúgy meg teljesen jó állapotba vagyok! Szóval mit adhatok?-kérdezte meg újból.

-Én valami extra erős rövidet kérek első sorban.-mosolygott rá Cam. 

-Egy jäger-t kérek.-jelentettem ki határozottan, mire a srác csak mosolyogva bólintott.

Pár órával és jópár piával később, a barátnőm keresésére indultam. Mivel én a pultnál maradtam eddig, Cam lelépett táncolni egy ideje. Elindultam a táncoló tömeg felé, de sehol sem láttam. Kezdtem megijedni, mert ha elveszítem az a barom kitudja mit művel. Kétségbeesetten kapkodtam a fejemet, mikor megéreztem két kart a sajátomon. Megfordultam, hogy lássam ki az. 

-Te mit csinálsz?-néztem a pultos srácra kérdőn.

-Pontosan ezt kérdezhetném én is tőled. Mert nem én vagyok az, aki már harmadjára suhan el a pult előtt, teljesen kétségbeesett arccal. Szóval, kit keresünk?

-A barátnőmet akivel a pultnál voltam. Tudod az a barna hajú, fekete ruhában.-magyaráztam az egyértelműt.

-Persze, emlékszem rá. Nézted a mosdóban?

Ez eszembe sem jutott a nagy kapkodás miatt. Van esze a srácnak azt kell mondjam. Elindultam a mosdók felé, a srác végig követett. Pár perc múlva eredménytelenül jöttem ki onnan. Egyre jobban aggódtam. Elkezdtem hívogatni a srácokat meg Cam-et. Senki sem vette fel. Ekkor olyat tettem amire még én sem számítottam. Megfordultam és odabújtam a sráchoz, majd sírni kezdtem.

-Héj! Ne sírj! Megtaláljuk.-ölelt át majd elkezdett simogatni. Mennyire abszurd, hogy egy tök idegen srác nyugtatgat. Lassan összeszedtem magamat annyira, hogy kibontakozzak az öleléséből. A srác leültetett egy bárszékre, és elém rakott egy pohár vizet. Megköszöntem, majd elkezdtem inni közben meg erősen törtem a fejem. Egyszercsak eszembe jutott valami.

-Vannak itt hangszerek?-néztem a srácra hirtelen, aki végig ott állt velem szemben.

-Hátul egy külön terembe. Miért talán kedvet kaptál dalt írni?-nevetett fel aranyosan, mire megráztam a fejem.

-Nem vagyok nagy zenész. De Cam, a barátnőm imád gitározni.-mondtam neki az igazat.

-Így már más! Gyere oda viszlek.-nyújtotta felém a kezét amit vonakodva de megfogtam. Elkezdtünk cikázni a nagy tömegben, majd hirtelen megálltunk egy ajtó előtt. A srác kinyitotta, aztán előre engedett. Mikor beléptem megláttam a barátnőmet egy kisebb színpadon gitározni. A színpad előtt kb. 50 ember figyelte Cam-et. Felrohantam a színpadra nem foglalkozva az emberekkel.

-Camilla Baker! Tudod mennyire aggódtam! Ne tűnj el többet kérlek.-öleltem magamhoz.

-Kiara, nyugi. Semmi bajom. Csak megismertem azt a fiú bandát.-mutatott a nézőtéren lévő fiú kupacra.-Na és kiderült, hogy a fiúk elég sűrűn járnak ide, így elmondták, hogy van egy terem, ahol gyakorlatilag bárki felléphet bármivel. Így egyértelmű volt, hogy gitározok egy kicsit. De írtam, hogy itt vagyok.-nézett rám nagy barna szemeivel ártatlanul, mire egyből elővettem a telefonomat és basszus...tényleg írt. Ezek után nem tudtam rá haragudni. Egyedül a telefonomat hibáztattam, hogy megint nem jelezte az üzenetet. Mikor indultam volna le a színpadról, Cam visszarántott.

-Kiaraaaa!-húzta el az a betűt ami nála nem jelentett jót.-A helyes pultos srác csak nem rád vár ott lent?-bökött szemével a fiú irányába.

-De. Most megyek, de majd mindent elmesélek. Te meg gyere majd vissza, mert táncolni akarok plussz meg kell keresni a fiúkat, mert nem érem el őket.-mondtam neki mire bólintott, én meg ott hagytam és visszamentem a falnak dőlt sráchoz. Fura, hogy még a nevét sem tudom. Mikor odaértem hozzá felé nyújtottam a kezemet.

-Még nem mutatkoztam be. Kiara Dallas.-mosolyogtam rá.

-Mason Coleman. Nagyon örvendek Kiara.-fogtunk kezet. A bemutatkozás után visszatértünk a pulthoz majd kértem egy koktél szerűséget. Ahogy iszogattam és beszélgettem Mason-nel, végre megjelent Cam is.

-Hol hagytad a hercegeidet?-kérdeztem játékosan, ugyanis a pia feldobta a kedvemet.

-Zenélnek. De elkérték az elérhetőségemet. Nagyon jófejek voltak, szóval még találkozok majd velük valószínűleg. Mit iszol?- nyúlt a poharamért, aztán bele is ivott az italomba.

-Kisasszony az az enyém!-vettem ki a kezéből, mire csak felnevetett és Mason felé fordult.

-Kérünk kettő jäger-t. De ha szeretnél ihatsz velünk. Szimpatikus vagy.-ütött bele barátnőm Mason vállába, aki csak mosolygott egyet, aztán elővett három poharat meg a jäger-t. Nem álltunk meg az első kör után, és a 7. után már nem is számoltam. Nagyon sokat ittunk, de nagyon jó kedvünk lett. Hirtelen Cam lecsapta a pultra a poharát és ránk nézett.

-Imádom ezt a számot. -mondta mire meghallottam a hangszórókból Pitbull-tól a Hey Baby című számot.-Gyertek táncolni velem!-nyújtotta az egyik kezét Mason-nek a másikat nekem és húzni kezdett minket. Rengeteg számot végigtáncoltunk és közben ittunk is, így mikor megkerestük végül a fiúkat már alig álltunk a lábunkon. Mason végig jött velünk, mert nem akart egyedül hagyni minket, pedig ő is ramatyul volt. Mikor megtaláltuk őket és megláttam, hogy Noah ölében egy szőke liba van hirtelen rosszul lettem. Nem tudtam mit tegyek, de valamivel terelnem kellett a figyelmemet így Mason-hez fordultam és odahajoltam hozzá, hogy hallja amit mondok.
-Megkérhetlek valamire?-kérdeztem kicsit félve mert elég nagy hülyeséget találtam ki.
-Bármire Kiara!-mosolyodott el.-Mit kéne tennem?
-Hát csak öleld át a derekam egy kicsit, hogy azt hidjék kavarunk vagy valami.-Néztem rá huncutul, mire ő csak pajkos mosollyal átölelte a derekam és maga mellé rántott. Amint Cam észrevette elkezdett kuncogni és eszeveszettül vigyorgott amíg testvére fel nem nézett. Ugyanis Noah meg akarta ölni a szemével Mason-t amint észrevette, hogy a derekamon van a keze. Én bezzeg rohatul be voltam rúgva ezért viccesnek láttam, ha húzom az agyát ezért odafordultam Mason-hez és lassan elkezdtem odahajolni hozzá. Mason először furcsán nézett rám mire odasúgtam neki:
-Most azthiszem megcsókollak!-folytatni már nem tudtam, ugyanis megfogta az arcomat és odahúzott magához. Amint az ajkam az övéhez ért keveredett a pia ízünk, de nem undorítóan. Óvatosan csókolt mire én elmélyítettem a csókunkat és beletúrtam a hajába, ő pedig a másik kezét a derekamra tette. Élveztem, de nem sokáig tehettem mert hirtelen elrántott tőle valaki és a következő pillanatban Noah behúzott neki egyet. Mason fájdalmasan kapott a felszakatt szájához, de nem ütött vissza. Rámnézett majd Noah-ra.
-Nem fogok verekedni veled!-nézett komolyan Noah-ra aki ekkor intett a haverjának aki mindvégig ült, majd engem és Cam-et magával húzva ott hagytuk Mason-t. Mikor kiértünk egyből elengedett Noah mire nekiálltam.
-Ezt mégis, hogy gondoltad? Miért tetted ezt? Semmi közöd hozzá kivel mit csinálok Noah!-ordítottam mire Cam egyszercsak odahányt mellénk. Egyből odamentem és megfogtam a haját, közben Noah hozott vizet, Dylan pedig vett elő zsebkendőt és elkezdte simogatni Cam hátát. Amint Cam kihányta magát Dylan az egyik oldalt, Noah a másik oldalt tartotta és elindultunk haza. Csöndben telt az út azon kívűl, hogy Cam folyamatosan beszélt:
-Szerintetek miért csinálják azt az emberek, hogy eltitkolják az érzelmeiket csak mert szerintük "csak elrontanának mindet ha bevallanák az érzelmeiket"?- Kérdezte Cam kicsit érthetetlenül, de a lényeget kivettük. Na ezzel fején találtad a szöget drága barátnőm.
Mikor haza értünk beraktuk Cam-et az ágyba én meg ott maradtam vele. A fiúk is elmentek aludni így énis lefeküdtem az ágyba majd pár perc után el is nyomott az álom.




Váratlan fordulatOnde histórias criam vida. Descubra agora