Szellemlány

8.

-Tényleg emlékszel? -csillogtak fel Karter szemei.

-Igen, segíteni akartál.. -mondta halkan de mosollyal az arcán. -Kerestél és nem adtad fel. -szorította meg a kezét. -Talán ez így volt megírva..

-Mire gondolsz? -csodálkozva simogatta a szabadon maradt kezével a lány hajtincseit.

-Úgy hiszem, ezt a sors akarta, hogy csak te láthass.. -nézett mélyen a fiú szemébe.

*1 héttel később*

Karen a konyhában forgolódott, ezúttal emberként, és szorgosan ebédet készített.
Vagyis pontosabban Karter konyhájában.
A fiú folyton bele-bele kanalazott a félkész húslevesbe és dicsérte a lány ügyes kezeit.

-Esküszöm, ennél finomabbat még soha nem ettem. -mosolygott elégedetten.

-Várd meg, míg teljesen kész lesz! -intette le Karen, mire a fiú hátulról árkarolta a derekát, majd fejét a vállára támasztotta.

Elválaszthatatlanok lettek.

-Karen.. vagyis Rachel.. kérdezhetek valamit? -szólt óvatosan Karter, miközben a lány felé fordította tekintetét.

-Persze. -mondta kedvesen, majd ismét az ételre összpontosított. -A Karen még mindig jobban tetszik. -nevette el magát.

-Lennél a barátnőm? -kérdezte kissé félénken.

Karen hangosan felkacagott, amitől Karter még jobban elbizonytalanodott. Pár másodperces csend után a lány szóra nyitotta a száját.

-Már vártam mikor kérdezed meg végre. -nézett a szemébe. -Igen, leszek a barátnőd, Karter. -döntötte hátra a fejét és adott a fiú szájára egy puszit.

Karter örömében szorosan megölelte és lehuppant a székek egyikére mosolyogva, hogy nyugton tudjon főzni Karen.

-Szeretlek, Karter. -fordult hátra a lány és rápillantott.

-Én is szeretlek. -válaszolta vidáman. -Soha többé ne válj láthatatlanná! -nevettek össze a kijelentésén.

-Nem fogok. -kuncogta. -Akkor ki főzne neked ilyen finomakat?

Karter sokszor Karennek hívta Rachel helyett, de egyikük sem bánta. Amikor a barátaik rákérdeztek, hogy miért hívja így, azt válaszolták, ez csak egy becenév. Soha senkinek nem meséltek a történtekről, főleg azért, mert úgy gondolták, hogy soha senki nem fogja elhinni, ami velük történt.
Különleges emlékként őrizték meg.
Még mindig rejtély volt számukra, miért pont Karter láthatta őt szellemként. Arra gondoltak, ez egy égi jel lehetett, hogy nekik muszáj megismerniük egymást és együtt kell lenniük, hisz tökéletes párost alkotnak.