Arina:
Ismét eljött a nyár.
Ilyenkor tudom a legkevésbé lefoglalni magam. Még nem találtam meg, mi érdekel az életben igazán. Felszínes dolgokkal foglaltam le magam. Hoztam a kötelezőt. Suli, unalmas melók...
Emellett a közösségi médiát bújtam, vagy néha szánakozva beleolvastam pár magazinba, nevetve a sok celeben, hogy mennyi hülyeségbe belemennek egy kis hírnévért. Ezen kívül nem igazán érdekelt semmi. A fiúk sem, mint más korombeli lányt. Apám ennek épp az ellenkezője volt. Állandóan rohant, rám nem is volt sok ideje, ami eléggé bántotta, de már megszoktam. Apa ugyanis a Forma-1 Alpha Tauri garázsában dolgozott szerelőként.
Én ezt a sportot mindig is unalmasnak találtam. Nem tudtam, mi érdekes van abban, hogy autók körbe-körbe furikáznak, amik ráadasul pokolian zajosak is. Gyerekkoromban apa kivitt pár futamra, de kicsiként pláne nem értékeltem, szóval nem sokáig eröltette.
Ez nagyon elszomorította, mert addig is együtt lehettünk volna, és legalább lett volna egy közös szenvedélyünk. Persze sok orszagba vele utaztam, mikor futam volt, de mivel kb mindig ugyanott szálltunk meg, már nem sok új helyet láttam.
Most épp hazai futamhét volt Monzában.
Szokás szerint a nappaliban unottan egy újságot lapozgattam, miközben néha ásítozva ránéztem a telefonomra.
Hátha valamelyik ismerősöm elhív koktélozni, vagy valami. Apa ekkor ért haza.-Szia, Arina! Kislányom, te ismét az egész napot henyéléssel töltötted?- fejezte ki nemtetszését.
-Persze. Mi mást csináltam volna? Te meg ismét ájulásig dolgoztál? Gondolom lassan fekszel is le aludni.
-Tudod, hogy milyen fárasztó munkám van. Legalább főzhettél volna valamit...-csóválta a fejét.
-Minek? Ott vannak a zacskós levesek és tészták, plusz van mirelit hús a mélyhűtőben. Én már kajáltam a Mekiben. Szállj le rólam!- válaszoltam unottan, ezután pedig a fal felé fordultam a telefonommal és megnyitottam az egyik idő elütésére szolgáló játékomat.
Ez már végképp sok volt neki. Félt, hogy teljesen elvesztem a külvilággal a kapcsolatot.
-Na, ebből elég, csillagom. Holnap kijössz velem a futamra segíteni ebben-abban. Nem fogom végignézni, ahogy tönkreteszed magad. Legalább látod, milyenek azok a srácok, akik keményen dolgoznak és igazán élnek. Példát vehetsz róluk.- mondta szigorúbban keresztbetett kézzel, mire elkerekedett a szemem.
-ÉN? DEHOGY MEGYEK! Méghogy keményen... Egy rakás elkényeztetett kölyök, akiket apuci, anyuci befizetett, az autó meg kb magától megy alattuk... Felejtsd el, hogy én ezeket nézegessem..-háborodtam fel.
- Ideje kibújni a kő alól. Nem érdekel a nyafizásod. Jössz, és kész. Téma lezárva.- szólt határozottan, aztán elindult zuhanyozni.
-Ajjj, NEMÁR!- sopánkodtam, de már nem hallotta, mert addigra becsukta az ajtót...Marhajó... Mi az Istent fogok én ott csinálni? Remélem, van wifi náluk. Hátha valami csendesebb helyen tudok filmezni, ha elviszem a fejhallgatómat...- mérgelődtem, majd tőlem szokatlanul korán merütem álomba egy agyzsibbasztó triggeres ASMR kíséretében.
Jól is tettem, mert apa már hajnalban keltegetett.
- Ari! Jó reggelt! Indulnunk kell. - rázogatott óvatosan, mire a fejemre húztam az egyik párnám.
-Miii? Ilyenkor? Ne! Csak még egy kicsit hadd aludjak....- nyűgösködtem.
- Épp eleget aludtál már a nyáron, szedd össze magad!-rántotta le rólam a takarót.
-Ááá! Apa! Te egy szadista vagy!- mérgelődtem, majd kirohantam a fürdőbe lezuhanyozni és felöltözni.
Ezután elindultunk a pályára.
Végigsétáltunk a paddockon, aztán a boxutca fele vettük az irányt Eközben is csak a telómat bújtam, ami apának nem nagyon tetszett.
-Másnak az az álma, hogy ide bejuthasson, ami vagyonokba kerül, te meg körül se nézel.- mondta lehangoltan.
-Ja. MÁSNAK. De nem nekem.- húztam fel az orrom.
Eközben megérkeztek apa munkatársai is, akiknek egyesével bemutatott.
- Ő Arina, az én kis hercegnőm.- tolt előre vigyorogva a vállamnál fogva.
- Jaj, apa! Ne égess már!- sziszegtem, majd felpillantottam a garázs felé, ahol a két versenyző képe volt látható. Egy harmincas szakállas vigyorgó férfié és egy fiatal ázsiai srácé, akin magam sem értem, miért, de megakadt a szemem. Gyorsan elkaptam a fejem, annyira nem érdekelt a dolog. Apa viszont látta, kicsit meg is lepte. Ekkor érkezett meg a csapatunk két tagja, Yuki Tsunoda és Daniel Ricciardo. Apám persze ismét megragadta az alkalmat, hogy dicsekedjen velem.
YOU ARE READING
Olvadó Jég ~ Yuki Tsunoda
FanfictionFőszereplőnk ezúttal nem egy Forma-1 rajongó. Sőt.... Nem is igazán érdekli komolyabban semmi, ami hírességekkel kapcsolatos. Pedig édesapja az Alpha Tauri csapatánál dolgozik a versenyzők közvetlen közelében. Míg sokan a fél karjukat odaadnák azér...