Főszereplőnk ezúttal nem egy Forma-1 rajongó. Sőt.... Nem is igazán érdekli komolyabban semmi, ami hírességekkel kapcsolatos. Pedig édesapja az Alpha Tauri csapatánál dolgozik a versenyzők közvetlen közelében.
Míg sokan a fél karjukat odaadnák azér...
Péntek este volt. Úgy döntöttem, végre kimozdulok a csajokkal egy kicsit, és elmegyünk koktélozni. Annyi minden történt mostanában, hogy muszáj volt kicsit lazulnom. Egy csillogó királykék ruhát vettem föl hozzá illő kék ékszerekkel. Már épp indulni készültem, amikor apa szólt ki hozzám a TV elöl. -Mikor jössz haza? -Apu, nem vagyok már gyerek...majd jövök, amikor akarok.-forgattam a szemeimet. -Jól van na! De mondtam már, hogy nekem mindig a kislányom leszel..- nevetett.- Vigyázz magadra! - Oké.-mosolyogtam atyáskodásán.- Egyébként éjfélnél tovább nem tervezek maradni.- Nyugtattam meg, aztán elindultam a bár felé. A bejáratnál mar ott várt a két barátnőm Elisa és Carla. -Szia Ari!-köszöntek egyszerre. - nagyon csini vagy!- dícsért meg Carla. -Köszönöm! Ti is csinik vagytok!-viszonoztam mosolyogva. Ők is hasonló kis parti ruhát viseltek, mint én, Elisán egy térdig érő fodros ezüst ruha, Carlan pedig egy rövidebb testhez simuló fekete ruha volt. Bementünk a bárba, ahol hangos elektronikus zene szólt, és kértünk 3 pina coladat, aztán leültünk az ablak mellé.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Na, és mi újság Arina? Hallom, apud elrángatott a Forma-1-re. Carla mesélte. És milyenek élőben? Jó pasik? -Kíváncsiskodott sejtelmesen Elisa. -Nem figyeltem...-sóhjtottam. -Naa csak sikerült közel kerülnöd valakihez!-nyúzott tovább, amire elvöröödtem. -Dehogy! Csak apának segítettem!- Emeltem fel a kezeimet védekezőleg. Természetesen egyből Yuki jutott eszembe. De róla nem beszéltem a lányoknak sem. -Kár... Legközelebb bevihetnél minket is. Találkozni akarok a Ferrarisokkal. Olyan helyesek! Főleg Leclerc!-Áradozott Elisa, amire csak fintorogtam. Carlát már nehezebb volt lerázni. -Gyanús vagy te nekem, csajszi... Elég ideges lettél...-jegyezte meg, aztán szájához vette a szívószálat és belekortyolt a koktéljába. -Nincs semmi, csak utálom, ha nyaggatnak...- morcogtam. -Aham...- hagyta rám a dolgot. Ezután együtt indultunk a pulthoz egy új italért, amikor váratlan meglepetés ért. Elisa hirtelen felkiáltott. -NÉZZÉTEK, CSAJOK! OTT VAN YUKI TSUNODA!- rikoltozott, és valóban. Pár méterre a tömegben ott állt Yuki, aki egy tüsi hajú szemüveges sráccal beszélgetett. Feltehetően az egyik haverja. Megállt bennem az ütő. Carlának is elkerekedett a szeme. -Hmm, tudtam, hogy ő is itt él Faenzában, de azt nem hittem volna, hogy itt látom majd. -JÚJ! Menjünk oda hozzá képet meg aláírást kérni!- ugrált izgatottan Elisa majd belénk karolt és magával rángatott minket. Hiába próbáltam kiszabadítani magam, mire kettőt pislogtam, ott is termettünk Yuki előtt.- SZIA, YUKIII!Bocsi, ha zavarunk, de kérhetünk egy képet és egy autogramot?- ugrott elé Elisa olyan közel, hogy Yuki először csak őt látta.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
