Főszereplőnk ezúttal nem egy Forma-1 rajongó. Sőt.... Nem is igazán érdekli komolyabban semmi, ami hírességekkel kapcsolatos. Pedig édesapja az Alpha Tauri csapatánál dolgozik a versenyzők közvetlen közelében.
Míg sokan a fél karjukat odaadnák azér...
Az új hét elég nyögvenyelősen telt. Nagy nehezen túléltem, és fáradtan bandukoltam hazafelé. Egyre inkább elegem lett a főnökből, aki egyre jobban hajtott, fizetésemelésről viszont szó sem esett, az állandóan politizáló megkeseredett kollegákból, szóval úgy határoztam, hogy váltok, és kipróbálom magam sajtósként. Amúgy is Yuki közelében szerettem volna lenni, így meg aztán mindig vele utazhatok majd az összes versenyre. Egyébként eléggé hiányzott már, most is csak az az esti koktélozás éltetett, amit mára időzítettünk. Azóta nem találkoztunk, hogy eljöttem tőle. Minden este úgy aludtam el, hogy számoltam, hány nap van még hátra. Messengeren persze beszéltünk, hogy kivel mizu, de semmi extra. Ő is csak szimulátorozott, megbeszéléseket tartott a csapattal meg néha kiment a pályára gyakorolni. Hála Istennek teljesen felépült. Talán ez a mai este némi vigaszt nyújt neki, ha már a héten nem versenyezhetett. Ez azért is zavarta, mert most próbálhatta volna ki először élesben az új autójukat is, mivel időközben a csapat nevet és dizájnt is váltott. Az új névtől egyikünk sem volt elragadtatva, nem is értem, hogy találták ki a Visa Cash App RB F1 Team nevet, amelyre többen is húztuk a szánkat, de valahogy meg kellett barátkoznunk a helyzettel. Magunk közt csak RB-nek hívtuk a csapatot, amire sok kommentátor is rászokott, ezért ezután is leginkább így fogok hivatkozni rájuk. Az előző Alpha Tauris ruhák is jobban tetszettek, szóval örültem, hogy végül megtartottam egyet azok közül, amiket Yukitól kaptam.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Hamar hazaértem, mivel minden jármű időben érkezett, amiért rendkívül hálás voltam. Így több időm maradt elkészülni. Apa is otthon volt, aki szintén nem ment most futamra. Rábízták Yukit, akivel együtt ment ki a pályára, és együtt beszélték meg az új autó körüli teendőket. -Heló, megjöttem.- Dobtam le a cipőmet fáradtan. -Szia, Ari!- Intett apa. -Mész is tovább a randidra?-tette hozzá mosolyogva. -Nem randi, már mondtam. Csak egy haveri iszogatás.- Csóváltam a fejem. Többre most nem volt energiám, és kezdtem beletörődni, hogy apa már úgysem száll le rólam. Magam sem értettem, miért hazudok még mindig neki az érzéseimet illetően. De van, amit egyelőre szerettem volna magamnak megtartani. -Akkor jó szórakozást a "nem randidhoz"- sóhajtott fáradt mosollyal.-Jut eszembe...Érkezett neked valami...-kezdte félve. -Micsoda? -Tessék. -Nyújtott át egy rózsaszín lufi-és virág mintás borítékot. -Ugye nem?...-csaptam a combomra. -Legalább olvasd el...-noszogatott apa. -Nem vagyok rá kíváncsi. Neki is számtalanszor megüzentem már, hogy hagyjon békén. Nem attól lesz anya, hogy egy évben néhányszor küld egy szánalmas képeslapot, vagy ajándékot. Maradjon csak a fényűző kis életénél, meg a pénzes pasijainál. Nem is értem, te minek állsz vele szóba.- Dobtam apa elé érintetlenül a borítékot. -De Arina... A születésnapodat sosem felejtette el... -Hát csak felejtse el! Bár úgy lenne végre..- fontam keresztbe a karom. -Mégis csak az anyád, és... -NEM AZ ANYÁM! Soha nem is volt az! Csak egy nő, aki megszült, semmi több! És tudod, mit? Megmutatom, mostantól mit csinálj a hülye leveleivel!- kaptam fel ismét a borítékot, az egészet négy felé téptem és a mellettem lévő szemetesbe dobtam.- Most pedig ha megbocsátasz. Lezuhanyoznék és átöltöznék. És ahogy mondtam... Meg ne tudjam, hogy bármilyen szülinapi zsúrt szervezel a hátam mögött, mert hidegen hagy. Ez is csak ugyanolyan nap, mint a többi. Na hali.- robogtam el idegesen a fürdőszobába, becsapva az ajtót magam mögött.
