𝘼𝘾𝙍𝙊𝙎𝙎 𝙏𝙃𝙀 𝙎𝙏𝘼𝙍𝙎

1. rész

C H L O É 

Sheffeld városa azóta borongós minden szeptember elsején, amióta az eszemet tudom. A viharfelhők, és a csípős levegő egyvelege úgy táncoltatja a járdán az elszáradt színes faleveleket, mintha a természet a szombat esti táncmaratonra edzene... Valahol a durva felhők között, néha-néha áttör az a kis csíntalan napsugár, és drukkolok, hogy délutánra sikerüljön neki legyőznie a vihart.

Belépek a Coldwater gimi melletti kávézóba, ahol találkozót beszéltem meg Bridget-el. Ott ül a sarki asztalnál, lábát pofásan keresztbe teszi, és ütemre lóbálja egyik lábfejét a hangszóróból felcsendülő Taylor Swift zenére. Elmosolyodom, mert jó ízlése van a csajnak, és nem véletlen, hogy a legjobb barátom.

Barna haja lágy hullámokban keretezi üde arcát, sötét szemeit pedig rám emeli. Széles mosolyra húzza ajkait, és ez valamelyest egy kis cinkos pillantás, amit azt sikítja: Hé, nézd már, swiftie partit is tarthatnánk suli előtt, hogy jobban induljon a napunk.

Fehér ingbe bújtatott karját meglendíti, és bőszen integet nekem. Innen is látom, ahogy a hatalmas ecsetek kikandikálnak a barna vászontáskájából, mintha azok is felakarnák hívni a figyelmemet.

- Neked is jó reggelt – sóhajtok, amikor odaérek, és megölelem.

Leülök vele szemben, és meglepetten konstatálom, hogy a felszolgáló srác már le is rakja elém a gőzölt tejjel készült capuccinot. Kérdőn felvont szemöldökkel nézek Bridget-re, aki csak megvonja a vállát, miközben belekortyol a forró italába, ami felehetőleg fekete kávé, egy kicsi tejjel, és egy jó adagnyi habbal a tetején.

- Gyerekkorunk óta ismerlek – rándul meg a szája széle. – Azóta nem nőttél ki a gőzölt tejből.

Nyelvet öltök rá. Bridget egy igazi kreatív lélek. Az aurája mindig színesben játszik, főleg, amikor alkot. Általában a festészetteremben szorgoskodik órák között, és délután, amíg a barátja foci edzésen van. Még mindig nem értem, hogy a művészlány és sportoló, hogy talált magukban ennyi közöset, de működik a dolog.

- Szóval? Ma lesz az első napod, mint a suli újság szerkesztőségének vezetője? – biccenti oldalra a fejét.

Három évig küzdöttem a posztért, és végre kifizetődött, de csak egyvalami lebeg a szemeim előtt. Az idegenekre terelni a figyelmet, hogy mi háttérbe húzódhassunk. Ezt az utasítást adta ki a nagynéném, Beth. Amikor ez az egész idegen mizéria elkezdődött, megnőttek a kutatások a paranormális esetek után is, és sok hozzám hasonlót bezsebelt a kormány. Azóta sem tudjuk mi történt velük, szóval ez nem ismétlődhet meg. Ha kell, hazudok az újságban, hogy biztonságban tarthassam magunkat.

- Igen, és vannak jó témáim – vigyorodom el.

- Az idegenek állóképességei?

- Honnan tudtad? – kapok a mellkasomhoz.

- Ó, tudom én mi jár a fejedben, te kis boszi. Nem elég neked egy halandó, kufircolni akarsz egy másik fajjal, mi?

Jesszus, Bridget rajtam akarja kiélni a titkos perverzióját?

- Jake mit szól ahhoz, hogy az idegenek farkáról hadoválsz?

- Ó, őt senki nem tudja lekörözni.

Az aurája lassacskán meglehetősen vörössé válik, és a pír végigkúszik az arcán. Hm... Ezek szerint a sportolók tényleg jók az ágyban. Volt egy barátom, Gavin, és egyszer együtt voltunk, ami nem túlzottan jó emlék. Valójában, igazán kellemetlen volt, így azóta nem értékelem túl a szexet. Vajon tényleg vannak jó szeretők, akiktől többet és többet akarsz? Lehet randiznom kéne Jake egyik csapattársával?