𝘼𝘾𝙍𝙊𝙎𝙎 𝙏𝙃𝙀 𝙎𝙏𝘼𝙍𝙎

17. rész

C H L O É 

Mindig utáltam a hétfőket. Egy újabb hét kezdete, egy újabb szenvedés kör a suliban, és... most az a bizonyos hétfő van, amikor a társaságunk összeül, hogy megvitassa az idegen problémákat. Ha tehetném, kikerülném ezt a kört, mert nincs kedvem Cameronnal találkozni az empata csoportunk vezetőjével, hogy mindenféle szarságot kihúzzon belőlem. Úgysem adok ki semmit, még ha ez szembe is áll azzal a céllal, amivel nekiindultam a tanévnek. Tegnap... minden megváltozott.

Bridgit és én végigsétálunk reggel a parkolón. Jake már a bejáratnál vár minket, és ezer wattos vigyort villant a barátnőjére. Hatalmas ölelésbe vonja a lányt, én pedig megállok, és körbenézek a parkolóban.

- Hallottam át a pletykákat, kisasszony – szólal meg Jake.

- Mi? – kapja felém a fejét a barátnőm, amitől a kellemetlen érzés elfog. Nem mertem még beszélni neki arról, ami köztem és Tristan között történt. Annyira gyors volt minden, hogy még én sem fogtam fel. Előbb magamban akartam ezt lerendezni.

- Tristan és Chloé – biccent felém vigyorogva Jake, nekem pedig bizsereg a kezem, hogy orrba vágjam.

- Egy idegennel nyomulsz? – pillant rám cinkosan Bridgit. – Megkéne sértődnöm, amiért nem szóltál, de... minden oké? Mármint biztosan ez nehéz.

- Még... friss – sóhajtok fel. – Nem akartam még elkiabálni – nézek rá bocsánat kérően, mire hangos füttyögés hangzik fel mögöttem. A barátaim mögém pillantanak, én pedig óvatosan megfordulok. Tristan vigyorogva, hosszú léptekkel halad felém, a levegő pedig bennem akad a látványra.

Szinte hárfák harsannak fel a fejemben, ahogy átszeli a köztünk lévő távolságot. Biccent a barátaimnak, majd hirtelen derékon ragad, és magához ránt. Még mielőtt bármit is mondhatnék, száját az enyémre nyomja, olyan csókba fonva, hogy attól zavarban kéne éreznem magam, ehelyett, teljesen felforralja a véremet, az energiámat pedig teljesen felszítja.

Belenyögök a szájába, és amikor elszakad tőlem, elégedetten térképezi fel kipirult arcomat. Megrökönyödve pillantok Bridgit-re, aki csak a fejét csóválja, és pimaszul azt üzeni tekintetével: Még friss, mi?

Jake hangosan felnevet, aztán Tristan kézen fogva a bejárat felé húz. Bridgit azt tátogja: Ezt meg kell beszélnünk!

Csak egy bólintásra van időm, mielőtt ujjaimat a mellettem sétáló pasi ujjai köré fonnám, és lépést tartva vele úgy andalgok el vele, mint a szőke herceggel.

Hazudnék, ha azt mondanám nem érint kellemetlenül, hogy annyian megbámulnak, mert a fenébe is, zavar. Feszülten toporgok Tristan mellett, akit mintha egyáltalán nem zavarná, hogy az embertársaim úgy bámulnak, mintha mi lennénk az ügyeletes rosszzsaruk. De nem is az, ami igazán feszélyez, hanem a társai a sarkon, akik olyan szemeket meresztenek rám, mintha egy elintéznivaló probléma lennék.

Nagyot nyelek, ahogy megállunk a szekrényemnél, ő pedig kizárva előlem mindenkit elém áll, és a fémajtónak dől.

- Minden rendben? Hogy viseled? – kérdezi megnyugtatóan, amitől egyből alább hagy a belső viharom.

- Csak meg kell szoknom – sóhajtok fel.

- Van valami programod estére?

- Öhm... - Nem akarom elmondani neki, még nem. Rettegek attól, hogy mit gondol, és félek, hogy talán veszélybe sodrom. Tudni akarom mivel készülnek ma, mielőtt elé dobnám ezt az egészet. – Megígértem Beth-nek, hogy mozis estét tartunk, de tíztől szabad vagyok.